proszküneszisz (gör. 'mély meghajlás'): tiszteletadási forma, →leborulás a keleti egyházban. - Eredetileg a császárnak járt, gyakran kapcsolódott hozzá a lábcsók. - Ikgr. A ker. ábrázolásokon alattvalói hódolnak ~szel a cs-nak (II. Baszileiosz pszaltériuma, Velence, Bibliotheca Marciana), v. a cs. hódol Krisztusnak (Isztambul, Hagia Sophia, mozaik, 869-70). Angyalokat is gyakran ábrázoltak Krisztus előtt ~szel. Az evang. jelenetekben a gyógyulást kérő ~szel hajol meg Krisztus előtt. A Lázár feltámasztása-képek állandó szereplői a földreborult asszonyok (Rossanói kódex, 6. sz.). **

G.k. szert-tan 1937:52. - Petz II/1:596. - Kirschbaum III:462. - Sachs 1980:293. - Onasch 1981:313.