pápa: Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, Szent Péter utóda, a katolikus Egyház főpapja, Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke, Vatikánállam államfője, Isten szolgáinak szolgája. - A gör. pappa, 'atya' megnevezés K-en a pp-ök és még inkább a pátr-k megszólítása volt. Rómában 35 u. tűnt föl, s az 5. sz-tól a róm. pp-nek éppúgy állandó címe, mint K-en a konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi pátr-nak, sőt elvétve más érs-eknek is, de az ókor végétől Ny-on kizárólag Péter utódának címe lett. Fönnmaradtak más címek is: Servus Servorum Dei, Pontifex Maximus, Vicarius Christi, Sua Sanctitas. - A kat. hit szerint a ~ság mint az egész Egyh. legfőbb pásztori hiv-a Krisztustól ered (Mt 16,16; 28,20; Lk 22,31; Jn 21,15). A ~ Péter utóda a róm. ppségben és az azzal összefüggő primátusban. A ~ság mai formája és tekintélye hosszú fejlődés eredménye. Az első 330 év ~iról nevükön kívül nem sokat tudunk, de az igazolható, hogy a tanítás és az egyh. fegyelem dolgában döntő szerepük volt. Amikor valahol a ppi v. a pátr. tekintély nem volt elegendő, akkor Rómához föllebbeztek. Miután Nagy Konstantin cs. székhelyét áttette Konstantinápolyba, a ~ pol. tekintélye is megnőtt, de a konstantinápolyi pátr. cs. támogatással sokszor ellenfeleként lépett föl. A 4. sz. 2. felében I. Damasusszal (ur. 366-384) és Siriciusszal (ur. 384-399) elindul egy fejlődés, amely I. Leóval (ur. 440-69) érte el tetőpontját. Az ő nyomán bontakoztatta ki I. Geláz (492-96) a kettős hatalom elméletét. Később ehhez járult a Konstantin-féle adományozás (→donatio Constantini) tétele, s ezeket a kk. jogászok mind fölhasználták annak megvilágítására, hogy a ~ lelki hatalma a cs., kir. hatalom fölött áll. - Kb. 520-690: a K-i császárság a ravennai helytartókon keresztül a ~ságot is úgy akarta kezelni, mint a K-i pátr-kat, akiknek kinevezése teljesen a cs-tól függött. Új helyzetet csak a cs-ság gyengülése és a germánok megtérése hozott. - 800: Nagy Károllyal megalakult az új cs-ság, amely átvette a régi róm. cs-ok szerepét. A ném. cs-ság nem tudta a ~ságot úgy a maga szekerébe fogni, mint Bizánc tette a pátriárkátussal. Már csak azért sem, mert a ~ messze volt, s kat. országok a cs-ságon kívül is voltak, s a ~ ezekre is támaszkodhatott. - 1054: K elszakadt (→keleti egyházszakadás). A →keresztes háborúk fájdalmas tapasztalatai után voltak egyesítési törekvések 1274: a lyoni és 1431: a firenzei zsin-on, de eredmény nélkül. A ~ primátusát mindkét zsin. erőteljesen hangsúlyozta. A ~k és a ném. cs-ok évszázados küzdelme (→invesztitúra-harc) hozzájárult a ~ság jogi helyzetének tisztázásához. Viszont a cs-ok igyekeztek a birod-ban levő egyh-ban a rómaiságot feltűnővé tenni (róm. lit. átvétele). III. Henrik 1046: magához ragadta a róm. szék betöltésének jogát, s akkor egymás után több ném. pp. került Péter székébe. Ezek azonban nem a birod. szolgái voltak, hanem elindították az egyh. élet reformját, ami Szt IX. Leó (ur. 1049-54) és Szt VII. Gergely alatt (ur. 1073-95) kapta meg leghatározottabb vonásait. A ~ság uralkodói tekintélye III. Ince (ur. 1198-1216) korában emelkedett a legmagasabbra. A pol. érdekek miatt azonban a ~ság a cs-okon kívül a fr. kir-okkal is összeütközésbe került, ennek főszereplője VIII. Bonifác volt (ur. 1294-1303). - Ezután következett az →avignoni fogság (1309-77), majd a →nyugati egyházszakadás (1378-1417), ami megtépázta a ~ság tekintélyét, s tápot adott olyan törekvéseknek, amelyek hangoztatták, hogy az Egyh-ban a legfőbb hatalmat nem a ~, hanem az egyetemes zsin. gyakorolja (→konciliarizmus). - Időközben kifejlődtek a kúriai hiv-ok és megerősödött a központosítás. A humanizmus és a reneszánsz kora újra nagy kísértés volt: a ~i udvarba is betört a világi fejed-ek szellemisége, a pompakedvelés, a világias fölfogás és az anyagiasság. A reneszánsz ~k sokat tettek a műv. fejlesztéséért, de inkább világi fejed-ek voltak, mint lelkipásztorok. Így érthető, hogy X. Leó (ur. 1513-21) nem ismerte föl a →protestantizmus veszélyét és könnyelműen kezelte az ügyet. Ennek következtében az É-eu. államok elszakadtak az Egyh-tól, s No. és Mo. is megoszlott. A ~ság egyetemes tekintélye eltűnt, de megkezdődött a →katolikus megújulás. Az Egyh-ban újra megerősödött a ~ság igazi vallási tekintélye. A →trienti zsinat és a következő ~k igyekeztek leküzdeni a belső bajokat és átvezetni az Egyh-at a kk-ból az újkorba. A 17. sz-tól már nem annyira pol. hatalmakkal kellett megküzdeni, mint inkább a szellemi áramlatokkal. A prot-kat. ellentét mellé fölsorakozott a →janzenizmus, a →gallikanizmus, a →febronianizmus, a →jozefinizmus, a →felvilágosodás és a különféle fil. irányzatok, amelyek a vallás létjogosultságát vonták kétségbe. Az újkorban tehát a ~ságra kimondottan a szellemi irányítás terhe hárult. - A →francia forradalom után megindult az Egyh. és az áll. szétválasztása és a társad. szekularizálása. Az ol. nemz. törekvések a →pápai államot támadták, s 1870: meg is szüntették, ill. a →Vatikán ter-ére szorították vissza. Ettől kezdve a ~k tiltakozásul nem hagyták el a Vatikánt, csak az 1929: megkötött →lateráni egyezmény hozott megoldást. - Az I. Vat. Zsin. (1869-70) dogmává tette a ~ →primátusát és a ~i →tévedhetetlenséget. A zsin-ot azonban a pol. események miatt félbe kellett szakítani, s így a ~ság és a ppség viszonyát csak a II. Vat. Zsin. (1962-65) részletezte a →kollegialitás szellemében és formájában. - A ~ tanítóhivatalát gyakorlatilag már az első századokban elismerték azzal, hogy ő volt a döntőbíró a vitás kérdésekben. Ezt a meggyőződést részletezte később a lyoni és a firenzei zsin. (D 466, 694), s végül az I. Vat. Zsin. dogmává tette: Péternek mint az ap. testület és az Egyh. fejének isteni rendelkezésből megvan a mindenkori utóda a róm. ~ban, aki valóságos pásztori joghatósággal rendelkezik az egész Egyh. fölött (D 1825). Ezért a ~ Krisztus helytartója, az egész Egyh. feje és a ker-ek tanítója. Hatalma kiterjed a pp-ökre és a hívőkre, bármilyen rítusban legyenek is. Hit és erkölcsi döntéseit engedelmességgel kell fogadni (D 1827, 1833, 1961). Ennek megfelelően joga van ahhoz, hogy szabadon érintkezzék a pp-ökkel és a hívőkkel, s egyh. döntései érvényesek a világi hatalom hozzájárulása nélkül. Ő maga nincs alávetve az Egyh-ban semmiféle tekintélynek, még az egyetemes zsin-énak sem (D 1830). →Ex cathedra döntései (amikor mint az Egyh. legfőbb tanítója a hit és erkölcs dolgában a kinyilatkoztatott tanítást meghatározza) önmagukban, nem pedig az Egyh. hozzájárulása miatt érvényesek, és tévedéstől mentesek (D 1839). Természetes, hogy a tévedhetetlenség a ~nak mint a ppi testület és az Egyh. fejének jár ki, s mindig olyan tételekre vonatkozik, amelyek már benne vannak az Egyh. életében. Gyakorlatilag a ~ az ilyen döntéseket a pp-ök véleményének megkérdezése után hozza. A ~ egyetemes joghatósága nem kisebbíti a pp-ökét, hiszen ők is Krisztus akaratából lettek az Egyh. elöljárói, azért szerepe inkább az, hogy összefogja a pp-öket, nem pedig az, hogy helyettesítse hiv-ukat. Az is term-es, hogy a hatalom a ~nak csak mint az Egyh. fejének jár ki, tehát ha pl. eretnekség v. szakadás által megszűnne az Egyh. tagja lenni, akkor hiv-át is elveszítené. A ~ választását a mindenkori egyh. jogszokás v. tételes jog szabályozza. A mai jog szerint a bíb-ok választják, s amikor elfogadja a választást, rászáll a hatalom. - A ~i primátus hozzátartozik az Egyh. tört-iségéhez. Krisztus Pétert a mindenkori nyáj pásztorává tette meg, tehát kell, hogy utódai legyenek. Ő az egység kifejezője és munkálója. Ahogy a róm. pp. megválasztásának módja változott a tört. folyamán, úgy a ~i hatalom gyakorlásának módja is alá van vetve változásnak. Az első századokban inkább csak alkalomszerűen éltek vele, a kk-ban azonban már kialakult a központosítás és az uralkodói keret. De mint minden egyh. hatalom, a ~i primátus is szolg., és ennek a gyakorlás módjában is kifejezésre kell jutni. Biztos, hogy a hatalom fölismerésébe és a gyakorlás módjába belejátszottak tört. tényezők, de maga a primátus Krisztus akarata, s azért a hit tételei közé tartozik. A →dogmafejlődés erre a tételre is vonatkozik, s ezért az I. Vat. Zsin. kinyilatkoztatott tanítást tett dogmává, nem jogi elgondolást. Annak értékeléséhez még hozzá kell venni, hogy a dogma kimondása azért keltett föltűnést, mert a zsinatnak a félbeszakítás miatt nem volt módja a ppi hatalommal foglalkozni, s így elkerülhetetlen volt az egyoldalúság látszata. A ~ sohasem a pp-ökkel szemben, hanem velük együtt gyakorolja az egyh. hatalmat, mint a testület feje. -

Tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, ha: 1) egy hitbeli v. erkölcsi tanítást, 2) mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója, 3) véglegesen elfogadandónak jelent ki (DS 3074; LG 25; 749.k. 1.§). - A római ~ az egész kat. világ számára a legfelsőbb bíró. Ítélkezhet személyesen, de ítélkezhet az Ap. Sztszék rendes bíróságai útján v. az általa megbízott (delegált) bírók révén is (1442.k.). - Ha a ~ ellen fiz. erőszakot alkalmaznak, a büntetés az Ap. Sztszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítés; ha az elkövető klerikus, ehhez a büntetendő cselekmény súlyossága szerint más büntetést is hozzá lehet adni, beleértve a klerikusi állapotból való elbocsátást is (1370.k. 1.§). - Ikgr. A képzőműv-ben a ~t sajátos főpapi ruhájában ábrázolják (→vállkendő, →alba, →cingulum, →tunicella, →stóla, →kazula és →pallium, v. alba és →pluviálé). Fején →pileolus, prémszegélyű →kapucni, →mitra v. →tiara van; kezében pásztorbot v. kettős v. hármas →kereszt, címerében a Szt Péterre utaló kulcsok. A szt ~k közül leggyakrabban Nagy Szt Gergelyt ábrázolták. - Római ~k (a * ellenpápát jelöl) az AP 2003. listája alapján: †64 v. 67: Szt Péter, 68: Szt Linus, 80: Szt I. Anaklét, 92-99 (v. 68-76): Szt I. Kelemen, 99 v. 96: Szt Evarisztosz, 108 v. 109: Szt I. Sándor, 117 v. 119: Szt I. Sixtus, 127 v. 128: Szt Teleszforosz, 138-142 v. 149: Szt Hüginosz, 142 v. 146-157 v. 161: Szt I. Pius, 150 v. 157-163 v. 168: Szt Anicét, 162 v. 168-170 v. 177: Szt Szótér, 171 v. 177-185 v. 193: Szt Eleutherosz, 186 v. 189-197 v. 201: Szt Viktor, 198-217 v. 218: Szt Zefirinus, 218-222: Szt I. Callistus, 217-235: *Szt Hippolütosz, 222-230: Szt I. Orbán, 230-235: Szt Pontianus, 235: Szt Anterosz, 236: Szt Fábián, 251-253: Szt Kornél, 251: *Novatianus, 253: Szt I. Lucius, 254: Szt I. István, 257: Szt II. Sixtus, 259: Szt Dénes, 269: Szt I. Félix, 275: Szt Eutüchianus, 283: Szt Caius, 296-304: Szt Marcellinus, 306: Szt I. Marcell, 309-309: Szt Euszébiosz, 311: Szt Miltiades, 314: Szt I. Szilveszter, 336: Szt Márk, 337: Szt I. Gyula, 352-366: Liberius, 355-365: *II. Félix, 366-384: Szt I. Damasus, 366-367: *Ursinus, 384: Szt Siricius, 399: Szt I. Anasztáz, 401: Szt I. Ince, 417: Szt Zozimosz, 418-422: Szt I. Bonifác, 418-419: *Eulalius, 422: Szt I. Celesztin, 432: Szt III. Sixtus, 440: Nagy Szt I. Leó, 461: Szt Hilarius, 468: Szt Simplicius, 483: Szt II. Félix, 492: Szt I. Geláz, 496: II. Anasztáz, 498-514: Szt Symmachus, 498-499, 502-506: *Laurentius, 514: Szt Hormisdas, 523: Szt I. János, 526: Szt III. Félix, 530-532: II. Bonifác, 530: *Dioskuros, 533: II. János, 535: Szt I. Agapitus, 536: Szt Silverius, 537: Vigilius, 556: I. Pelagius, 561: III. János, 575: I. Benedek, 579: II. Pelagius, 590: I. Nagy Szt Gergely, 604: Sabinianus, 607: III. Bonifác, 608: Szt IV. Bonifác, 615: Szt Adeodatus, 619: V. Bonifác, 625-638: I. Honorius, 640: Severinus, 640: IV. János, 642: I. Theodorosz, 649-655: Szt I. Márton, 654: Szt I. Jenő, 657: Szt Vitalianus, 672: II. Adeodatus, 676: Donus, 678: Szt Agathon, 681: Szt II. Leó, 684: Szt II. Benedek, 685: V. János, 686-687: Konon, 687: *Theodorosz, 687: *Paschalis, 687: Szt I. Sergius, 701: VI. János, 705: VII. János, 708: Sisinnius, 708: Konstantin, 715: Szt II. Gergely, 731: Szt III. Gergely, 741: Szt Zakariás, 752: II. István, 757-67: Szt I. Pál, 767-768: *Konstantin, 768: *Philippus, 768: III. István, 772: I. Adorján, 795: Szt III. Leó, 816: IV. István, 817: Szt I. Paszkál, 824: II. Jenő, 827: Bálint, 827-844: IV. Gergely, 844: *János, 844-847: II. Sergius, 847: Szt IV. Leó, 855-858: III. Benedek, 855: *Anasztáz, 858: Nagy Szt I. Miklós, 867: II. Adorján, 872: VIII. János, 882: I. Marinus, 884: Szt III. Adorján, 885: V. István, 891: Formosus, 896: VI. Bonifác, 896: VI. István, 897: Romanus, 897: II. Theodorosz, 897 v. 898: IX. János, 900: IV. Benedek, 903-903: V. Leó, 903-904: *Christophorus, 904: III. Sergius, 911: III. Anasztáz, 913: Landon, 914: X. János, 928: VI. Leó, 929: VII. István, 931: XI. János, 936: VII. Leó, 939: VIII. István, 942: II. Marinus, 946: II. Agapitus, 955-964: XII. János,

963-965: VIII. Leó, 964-964 v. 965: V. Benedek, 965: XIII. János, 972-974: VI. Benedek, 974: *VII. Bonifác, 974: VII. Benedek, 983: XIV. János, 984: VII. Bonifác, 985: XV. János, 996-999: V. Gergely, 997-998: *XVI. János, 999: II. Szilveszter, 1003: XVII. János, 1003: XVIII. János, 1009: IV. Sergius, 1012-24: VIII. Benedek, 1012: *VI. Gergely, 1024: XIX. János, 1032: IX. Benedek, 1045: III. Szilveszter, 1045: IX. Benedek (másodszor), 1045: VI. Gergely, 1046: II. Kelemen, 1047: IX. Benedek (harmadszor), 1048: II. Damasus, 1049: Szt IX. Leó, 1055: II. Viktor, 1057-58: IX. István, 1058-59: *X. Benedek, 1058: II. Miklós, 1061-73: II. Sándor, 1061-64: *II. Honorius, 1073-85: Szt VII. Gergely, 1080 és 1084-1100: *III. Kelemen, 1086-87: B. III. Viktor, 1088-99: B. II. Orbán, 1099-1118: II. Paszkál, 1100: *Theoderich, 1101: *Albert, 1105-11: *IV. Szilveszter, 1118-19: II. Geláz, 1118-21: *VIII. Gergely, 1119-24: II. Callistus, 1124-30: II. Honorius, 1124: *II. Celesztin, 1130-43: II. Ince, 1130-38: *II. Anaklét, 1138: *IV. Viktor, 1143: II. Celesztin, 1144: II. Lucius, 1145: B. III. Jenő, 1153: IV. Anasztáz, 1154: IV. Adorján, 1159-81: III. Sándor, 1159-64: *IV.Viktor, 1164-68: *III. Paszkál, 1168-78: *III. Callistus, 1179-80: *III. Ince, 1181: III. Lucius, 1185: III. Orbán, 1187: VIII. Gergely, 1187: III. Kelemen, 1191: III. Celesztin, 1198: III. Ince, 1216: III. Honorius, 1227: IX. Gergely, 1241-41: IV. Celesztin, 1243: IV. Ince, 1254: IV. Sándor, 1261: IV. Orbán, 1265-68: IV. Kelemen, 1271: B. X. Gergely, 1276: B. V. Ince, 1276: V. Adorján, 1276: XXI. János, 1277: III. Miklós, 1281: IV. Márton, 1285: IV. Honorius, 1288-92: IV. Miklós, 1294: Szt V. Celesztin, 1294: VIII. Bonifác, 1303: B. XI. Benedek, 1305-14: V. Kelemen, 1316-34: XXII. János, 1328-30: *V. Miklós, 1334: XII. Benedek, 1342: VI. Kelemen, 1352: VI. Ince, 1362: B. V. Orbán, 1370: XI. Gergely, 1378-89: VI. Orbán, 1378-94: *VII. Kelemen, 1389-1404: IX. Bonifác, 1394-1422 v. 1423: *XIII. Benedek, 1404-06: VII. Ince, 1406-15: XII. Gergely, 1409-10: *V. Sándor, 1410-15: *XXIII. János, 1417-31: V. Márton, 1431-47: IV. Jenő, 1439-49: *V. Félix, 1447-55: V. Miklós, 1455: III. Callistus, 1458: II. Pius, 1464: II. Pál, 1471: IV. Sixtus, 1484: VIII. Ince, 1492: VI. Sándor, 1503: III. Pius, 1503: II. Gyula, 1513: X. Leó, 1522: VI. Adorján, 1523: VII. Kelemen, 1534: III. Pál, 1550: III. Gyula, 1555: II. Marcell, 1555: IV. Pál, 1559: IV. Pius, 1566: Szt V. Pius, 1572: XIII. Gergely,

1585: V. Sixtus, 1590: VII. Orbán, 1590: XIV. Gergely, 1591: IX. Ince, 1592: VIII. Kelemen, 1605: XI. Leó, 1605: V. Pál, 1621: XV. Gergely, 1623: VIII. Orbán, 1644: X. Ince, 1655: VII. Sándor, 1667: IX. Kelemen, 1670: X. Kelemen, 1676: B. XI. Ince, 1689: VIII. Sándor, 1691: XII. Ince, 1700: XI. Kelemen, 1721: XIII. Ince, 1724: XIII. Benedek, 1730: XII. Kelemen, 1740: XIV. Benedek, 1758: XIII. Kelemen, 1769: XIV. Kelemen, 1775: VI. Pius, 1800: VII. Pius, 1823: XII. Leó, 1829: VIII. Pius, 1831: XVI. Gergely, 1846: B. IX. Pius, 1878: XIII. Leó, 1903: Szt X. Pius, 1914: XV. Benedek, 1922: XI. Pius, 1939: XII. Pius, 1958: B. XXIII. János, 1963: VI. Pál, 1978: I. János Pál, 1978-: II. János Pál. G.F.

LThK VIII:36. - Erdő 2003:644, 697. - Kirschbaum III:365. - Sachs 1980:274. - KML 1986:258. - AP 2003:7. - Burger 2004:1061.