🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > párbaj
következő 🡲

párbaj, bajvívás (lat. duellum): két személy fegyveres viadala előre meghatározott helyen, időben és módon, halálig vagy harcképtelenségig. A kölcsönösen elfogadott kiterveltség különbözteti meg a verekedéstől és a többi, élet elleni bűntettektől. - Fajtái: 1. csatákat bevezető, esetleg eldöntő életre-halálra vívott ~. Szentírási emléke Dávid ~a Góliáttal (1Sám 17). Különösen a m-török háborúkban volt gyakori. - 2. a →lovagi tornák egyik formája, melyben 2 személy méri össze erejét és a lovagi fegyverek kezelésében való ügyességét. - 3. →istenítélet 60 év alatti férfiak esetében. Perbeli bizonyítékot jelentett a győzelem, de az istenítéleti ~ ritkán folyt halálig. Mo-on a 13. sz: terjedt el, és még 1540: is hallunk róla. A perbeli ellenfelek vívhattak személyesen v. bérelt viadorok útján. A lovagok szokásos fegyvereikkel, a köznéphez tartozók 45 hüvelyk (kb. 114 cm) hosszú, kosszarv alakban végződő, vassal bevont rúddal harcoltak. A küzdelem, melyet hajadonfőtt, mezítlábasan és frissen borotváltan vívtak, halálig v. megadásig tartott. Ha a vádlót legyőzték, rágalmazónak minősült és börtönbe került (de nem fosztották meg életétől v. valamely testrészétől), v. pénzbüntetéssel és polgárjogának elvesztésével sújtották. Ha a vádlott - lett légyen bár lovag v. paraszt - vesztett, ott helyben azonnal felakasztották v. lefejezték. Ha győzött v. az est leszálltáig védekezett, a vád alól felmentve elhagyhatta a csatateret, hacsak a bírák nem vádolták meg olyasmivel, amit biztosan elkövetett, s aminek kiderítése immáron az inkvizíciós eljárás feladata volt. - 4. a személyes becsület megsértésének megtorlása a 20. sz. közepéig. A becsület védelmének bíróságon kívüli eszköze volt kialakult szokásrenddel, melyet koronként ~kódexbe foglaltak. Az újkorban az egyh. tilalmakkal párhuzamosan a világi hatóságok is eredménytelenül tiltották. Apafi Mihály erdélyi fejed. 1682-i hadiszabályzata, II. Rákóczi Ferenc 1707-i törv-e halállal sújtotta a ~ozókat, 1753: Mária Terézia a ~segédeket is, hiába. A 19-20. sz: ~ellenes társad. mozg-ak is próbálták akadályozni, a →Foederatio Emericana tagjai pl. kötelezték magukat, hogy lovagias ügyeiket ~ helyett bíróságra bízzák. - Az Egyh. (az 1. változatot, a közjóért vívott ~t kivéve) a ~t erkölcsileg az →ötödik parancsolat elleni bűnnek tekinti, amit az összes résztvevő elkövet; jogilag élet elleni bűntettként 1983-ig kiközösítéssel büntette a ~ozókat és a segédkezőket egyaránt (2351.k.); a hatályos egyházjog az →emberölést büntető kánonokban a ~ról külön nem emlékezik meg (1370, 1397.k.). B.A.-88

Séda Ernő: A ~. Bp., 1882. - Clair Vilmos: M. ~ok Attila hun kir. idejétől 1923. év végéig. 1-2. köt. Bp., 1930. -: ~codex. 29. kiad. Bp., 1944. - Takács Sándor: Bajvívó m-ok. Képek a török világból. Uo., 1979. - Das ritterliche Turnier im Mittelalter. Göttingen, 1985. - Hadtört. Közlem. 1986. (Borosy András: Perdöntő párviadalok Mo-on)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.