🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pátens
következő 🡲

pátens (lat.): uralkodói nyílt parancs. - II. Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1705-11) ~e 1711. II. 20: jelentette, hogy külföldre indult s távolléte idejére „a dolgok folytatását” s hívei vezetését →Károlyi Sándorra bízta, utasítva őket, hogy „magokat csoportban tartóztassák”, s a közkatonaság maradjon a maga ezrede mellett. - A napóleoni háborúkban eladósodott Habsburg-ház 1811. II. 20: a (devalvációs) ~ben adta a monarchia lakosságának tudtára az új pénzügymin., Wallis gr. rendelkezését: az 1060 milliónyi függő adósság értékét 212 millióra (1/5-ére), az államadósság kötvényeinek kamatát felére csökkentette. Leszállította a rézpénz értékét is, melyből kb. 80 millió forint névértékű volt forgalomban; ezzel az államcsőd elkerülésére a szegény rétegeket is megfosztottotta megtakarított pénzük értékétől. - 1849-60: Mo-on a bécsi udvar, a koronázatlan uralkodó törvényerejű ~eivel kormányozott (pl. 1852: az ősiséget eltörlő →ősiségi pátens, 1852: a jobbágyfelszabadítást jóváhagyó, 1853: az úrbéri ~, 1859. IX. 1: a →protestáns pátens). 88

Hóman-Szekfű V:439.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.