Richárd, Chichesteri, Szt (Wych, Anglia, Worcestershire grófság, 1197/98.-Dover, 1253. ápr. 3.): püspök. - Szülei korán meghaltak, s ~ot, bátyját és nővérét gyámok gondozták, akik azonban kötelességeiket annyira elhanyagolták, hogy alig maradt meg valami a családi örökségből, mire az idősebb fiú nagykorú lett. Ezért ~, aki már korán érezte papi hivatását, abbahagyta a tanulmányait, hogy segítsen a család vagyonának visszaszerzésében. Szorgalmas munkája annyira megindította a bátyját, hogy ráruházta az örökséget. Ám amikor minden rendbe jött, ~ visszaadta testvérének örökrészét, elhárította egy kedvező házasság lehetőségét és visszatért Oxfordba, hogy tovább tanuljon. Megismerkedett Rich Szt Ödönnel (1180-1240), aki rövidesen Canterbury érs-e, ~ különleges támogatója és barátja lett. Így ~ Párizsban, Oxfordban, tanulhatott, majd Bolognában 7 é. kánonjogot tanult. - 1235: az oxfordi egy. tiszviselője, hamarosan Rich érs. kancellárja. 1240: elkísérte az érs-et római útjára, és mellette volt, amikor Pontigny ciszt. ktorában elhunyt. - ~ 2 é. az orléans-i domonkosoknál maradt. 1243: itt pappá szent., majd visszatért Angliába, s egy ideig a deali tp-ban tevékenykedett, amelyet vélhetően még Ödön érs-től kapott javadalomképpen. Az új érs., B. Savoyai Bonifác (1207-70) megerősítette kancellári hivatalában. - 1244: meghalt Robert Neville chichesteri pp., III. Henrik kir. (ur. 1216-72) egyik bizalmi emberét, a méltatlan Robert Passelew-t nevezte ki pp-ké. Bonifác érs. zsinatot hívott össze, üresnek nyilvánították a széket, és ~ot választották pp-ké. A kir. megtiltotta, hogy elfoglalja székét, és lefoglalta az egyhm. vagyonát. 1245: az ügyet IV. Ince p. elé vitték, aki ~ javára döntött. A kir. azonban megtagadta hozzájárulását, alattvalóinak megtiltotta, hogy pp-nek ismerjék el ~ot, v. hogy segítséget és támogatást nyújtsanak neki. - ~ egy papjánál talált menedéket, és vizitációs útra indult egyhm-jébe. 1245-47: zsinatokat tartott a papság számára. Amikor a kir., félve a kiközösítéstől, visszaadta a ppi szék vagyonát, ~ tovább folytatta szigorú és igénytelen életét. Mintaszerű pp. volt, fáradhatatlan a pléb-k látogatásában, a prédikálásban és a szegényekről való gondoskodásban. Megvetette a nepotizmust, és megtagadta, hogy barátai v. hozzátartozói bármelyikét előnyös álláshoz juttassa. Szigorúan megbüntette azokat a papokat, akik megsértették a keresztény erkölcsöt. Mindenekelőtt azzal törődött, hogy papsága jó kiképzést kapjon, és alkalomszerűen maga is belekapcsolódott a növendékek oktatásába. P. megbízással útnak indult, hogy D-Angliában keresztes hadjáratot hirdessen, útközben megbetegedett, röviddel 1253 húsvétja előtt a szegény papok doveri otthonában meghalt. Kv-eit a domonkosokra és a ferencesekre hagyta, és elrendelte, hogy javait adják el és a kapott összeget fordítsák az egyhm. rászoruló szerz-ei, kórházai, özvegyei és árvái javára, utak és hidak karbantartására. A chichesteri szegyh-ban lévő sírját 1538: elpusztították. - 1262: szentté avatták. A fuvarosok védősztje. Ü: ápr. 3. **

BS XI:165. - SzÉ 1988:184.

Richárd, Pampuri, Szt, Erminio Filippo, OH (Trivolzio, Olaszo., 1897. aug. 12.-Milánó, 1930. máj. 1.): orvos. - 10 éves korára mindkét szülőjét elvesztette, egyik nagynénje nevelte. A középisk-t Milánóban és a páviai ágostonos koll-ban végezte, majd a páviai egy. orvostanhallg-ja. Az I. vh-ban a fronton harcolt. 1921: kitűnő minősítéssel fejezte be az egy-et. 3 évig gyakornok volt a nagybátyja mellett, majd Morimondóban (Milánó mellett) kezdett gyógyítani. Betegeit éjjel-nappal látogatta, a szegényebbeket gyógyszerrel, pénzzel, élelmiszerrel, ruhával is ellátta. Gyermekkorától részt vett az Actio Catholica munkájában. Rendszeresen tartott lelkigyakorlatokat a fiataloknak, parasztoknak, munkásoknak, melyeknek legtöbbször a költségeit is állta. Amikor 1927. VI. 22: belépett az irgalmasok r-jébe, a „szent doktor” távozása mély nyomot hagyott a népben. Novícius Bresciában, 1928. X. 24: fog-at tett. A bresciai irgalmas kórházhoz tartozó fogászati klinika ig-ja lett, melyet főként munkások és a szegények látogattak. Kollégái, munkatársai, betegei egyaránt nagy tisztelettel övezték odaadó szeretetéért. 1930: kiújult a katonaságnál összeszedett mellhártyagyulladása, IV. 18: Milánóba szállították, ahol rövidesen meghalt. Teste szülőfaluja plébtp-ában nyugszik. - II. János Pál p. 1981. X. 4: b-gá, 1989. XI. 1: sztté avatta. Ü: máj. 1. **