Rákóczi Ferenc, I., rákóczi és felsővadászi, birodalmi hg. (Gyulafehérvár, Alsó-Fehér vm., 1645. febr. 24.-Makovica vára, 1676. júl. 8.): választott erdélyi fejedelem. - II. Rákóczi György erdélyi fejed. és somlyói →Báthori Zsófia egyetlen fia. Apja életében, 1652. II. 18. Erdély fejed-évé választották, de atyja halála után sohasem juthatott trónra, mo-i birtokaira vonult. Népes és ragyogó udvar tartott, többnyire Sárospatakon, v. makovicai várában. 1660: katolizált. 1666. III. 1: feleségül vette →Zrínyi Ilonát, a kivégzett Zrínyi Péter (1621-71) leányát. 1667: Sáros vm. örökös főispánja. A →Wesselényi-összeesküvésbe bonyolódván, 1670: a tiszavidéki fölkelés leveretése után csak anyja és a jezsuiták közbenjárása, fejed. váltságdíj mentette meg életét. Kassán temették el. Árvái: Juliánna (1672-1717) (utóbb Aspremontné) és II. Ferenc (1676-1735). 88

Révai XVI:47. - Kárpáthy-Kravjánszky Mór: I. R. F. katolizálásának pol. vonatkozásai. Bp., 1940. (A Szt István Akad. tört-, jog- és társad-tud. o. ért-ei II. 7.)

Rákóczi Ferenc, II., rákóczi és felsővadászi, 1697-től birodalmi hg. (Borsi, Zemplén vm., 1676. márc. 27.-Rodostó, Töröko., 1735. ápr. 8.): erdélyi fejedelem és a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme. - I. →Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejed. és gr. →Zrínyi Ilona fia. Egy fiú és két leánytestvére volt. Negyedfél hónapos korában apja meghalt, anyja →Báthori Zsófiához költözött, aki megözvegyülvén visszatért a kat. hitre, fiát katolikusnak nevelte. 3 é. korában lovagolni tanult, 5 é. volt, amikor anyja férfiakra bízta: 7 é. kamarása Kőrösi György, nevelője Badinyi János oktatta Munkácson, Sárospatakon, majd ismét Munkácson. 1682. VI. 15: édesanyja férjhez ment →Thököly Imréhez, a Habsburg elnyomás ellen fölkelt magyarság vezéréhez. A törökök hadjárata 1683: Bécs ellen megbukott; a nehéz helyzetbe került Thököly a porta bizalmatlansága eloszlatására, kezesül mostohafiát szándékozott Isztambulba küldeni. Ezt Zrínyi Ilona ellenezte, ~ 1685-88: anyjával a munkácsi várban élte át a labancok ostromait. 1688. I. 17: a vár átadása után elszakították családjától; Zrínyi Ilonát Bécsbe internálták, ~t a bécsi udvar Cseho-ba vitette. Gr. Kollonich Lipót esztergomi érs-et tették meg gyámjává, aki a neuhausi jezsuitáknál neveltette Habsburg-hű szellemben. Krumlovban, Prágában, Neissében tanult. Az érs. szerette volna, ha az 1.900.000 katasztrális hold várományosa is szerzetessé lesz, de ~, nagykorúságát elérve, 1692: kivonta magát a gyámkodás alól (1692. I. 20: D. Heister tábornokért cserébe elbocsátották Zrínyi Ilonát, aki férjéhez utazhatott). ~ 1692: Bécsben, 1693-94: Itáliában élt, Rómában meglátogatta XII. Ince p-t is. 1694: Kölnben feleségül vette Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amália hgnőt (†Párizs, 1722), akitől 3 fia - József (1700-38), György (1701-56) és egy leánya született (leánya és egyik fia gyermekkorban meghalt). - 1694-1711: Sáros vm. örökös főispánja. Látta a lakosság elnyomását, jogfosztottságát és nyomorát. 1697. VII: a →hegyaljai fölkelés vezérletét visszautasította, önmaga tisztázására Bécsbe ment. Álláspontja →Bercsényi Miklós gr. és a cs. megtorlás hatására megváltozott. 1700. XI: szervezkedésbe fogott, XIV. Lajos fr. kir. segítségét kérve. A megbízott futár, Longueval árulása 1701. IV. 18: a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan felesége és az őrzésével megbízott Lehmann Gottfried kapitány segítségével XI. 7: megszökött, a lengyo-i Brezan várában Sieniawski belzi palatinus birtokán talált menedéket. - A lengy., fr. és svéd segítséggel megindítandó mo-i fölkelés szervezésére készülődve keresték meg 1703 elején a tiszaháti fölkelők követei, akiknek kérésére VI. 16: hazatért. Mo-ban Esze Tamás (1666-1708) fogadta pár száz, rosszul fölfegyverzett jobbágy élén. 1703. V. 6: a brezani kiáltványában szabadságot ígért a fegyverfogó jobbágyoknak, s harcba hívott mindenkit a Habsburg elnyomás ellen. 1703 végére a fölkelők elfoglalták a Tiszántúlt. Ezután a nemesség is nagy számban állt a kurucok oldalára. 1704: Mo. legnagyobb része a fölkelők kezére került. ~ személyesen vezette a tiszántúli és a Duna-Tisza közi hadjáratot, Tokaj, Szatmár, Szeged, Esztergom várának ostromát, a nagyszombati, a pudmerici, a zsibói, a trencséni, a romhányi ütközetet. 1704. VII: a gyulafehérvári ogy. Erdély fejedelmévé választotta (székébe 1707. IV. 4: Marosvásárhelyt iktatták be). 1705. IX. 17: a →szécsényi országgyűlés a mo-i szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta; királlyá választását a főnemesség nem pártolta, s maga a fejed. is elutasította. ~ a nemzeti állam, a központosított kormányzat, a tervszerűen kiképzett hadsereg és a nemesfém alapú külkeresk. megteremtésére törekedett. Fejed. hatalmát a kiváltságait féltő nemesség Mo-on és Erdélyben is korlátozta. Döntöttek arról is, hogy a mo-i rendek konföderációja az erdélyi rendekkel szöv-et köt. Erre már nem kerülhetett sor, mert br. L. Herbeville cs. generális tekintélyes sereggel bevonult Erdélybe. A megszállók kikényszerítették a rendektől Rákóczi fejedelemségének eltörlését. Közben a hadiszerencse megfordult; 1706 elején Erdélyt újra a kurucok ellenőrizték. A rendek megint hűséget fogadtak ~nak. 1707: a marosvásárhelyi ogy. ismét biztosította a 4 →bevett vallás (r.k., ref., ev., unit.) szabad gyakorlását, kimondta Erdély elszakadását a Habsburgoktól. Ehhez hasonlóan határozott Mo-on az →ónodi országgyűlés is, amikor kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és a szabharc idejére fölfüggesztette a nemesi adómentességet. Erdélyben ~ 1707 őszén gr. Jean-Louis Rabutin de Bussy cs. generális sikeres ellentámadása miatt védekezésre kényszerült, miközben a mo-i nemesi ellenzékkel főként a katonáskodó jobbágyok fölszabadítása ügyében volt érdekellentét a kuruc kormányzat és a rendek között. ~ jobbágypol-ját a nemesség ellenállása lényegében meghiúsította. Ezen az sem sokat változtatott, hogy 1708: sikerült elérnie a katonáskodó jobbágyok mentesítését a földesúri szolgáltatásoktól. - ~ diplomáciai akciókkal is igyekezett a szabharc sikerét biztosítani. Szöv-et keresett XIV. Lajos fr. kir-lyal és I. (Nagy) Péter orosz cárral, de a szabharcnak a (bécsi udvari ellenpropaganda hatására kialakult) külpol. elszigeteltségét nem tudta áttörni; választott szövetségesei a pillanatnyi érdekük szerint cselekedtek. A cár a lengy. trónt is fölajánlotta neki, amit ~ elutasított. (I. Péterrel titkos szöv-et is kötött, 1707: a varsói szerződést.) A bécsi udvarral 1704: és 1706: sikertelenül tárgyalt a békéről, a belső társad. ellentétek, a gazd. nehézségek, a főként városokat tizedelő pestisjárvány, a cs. hadsereg korszerűbb fegyverzetével és utánpótlásával nyilvánvalóvá váló fölénye 1708: a trencséni csatavesztés után sorozatos vereségeket okozott. 1711. II: katonai segítség reményében ~ Lengyo-ba ment. Távollétében és hozzájárulása nélkül a rendek támogatásával fővezére, gr. →Károlyi Sándor 1711. IV. 30: megkötötte a Habsburgok nevében tárgyaló gr. →Pálffy Jánossal a szabharcot lezáró →szatmári békét. ~ Lengyo-ból 1712: Fro-ba ment, a nyilvánosságtól elvonulva élt XIV. Lajos párizsi udvarában. Megpróbálta elérni, hogy az utrechti béketárgyalásokon Mo. ügye is bekerüljön a békeszerződésbe, sikertelenül, mert a rastatti béke teljesen mellőzte a kérdést. XIV. Lajos halála után visszavonult a kamalduli szerz-ek grobois-i ktorába. III. (Habsburg) Károly (ur. 1711-40) távollétében 1715: fej- és jószágvesztésre ítéltette. III. Ahmed (ur. 1703-30) szultán hívására 1717. IX: Töröko-ba ment. 1718. VII. 21: a →pozsareváci béke megkötése után - a szultán kiadatását megtagadta, de 1718-tól Rodostóban kellett élnie -, X. 11: feleségét Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amália hgnőt Habsburg kívánságra kiutasították Lengyo-ból, s Fro-ba távozott. Emigrációjában diplomáciai tervezgetésekkel s a bujdosó kurucok ügyes-bajos dolgaival és írással foglalkozott. Szívesen dolgozott asztalosműhelyében is. 1727: György fia Bécsből megszökve hozzá utazott. Halála után →Mikes Kelemen az isztambul-galatai Szt Benedek-kpnába, anyja mellé temettette el, de végrendelete szerint szívét és kz-ait (emlékiratok, vallásos elmélkedések stb.) Grobois-ba küldte. A nemesség és a m. nép mindvégig benne látta a jövendő Mathias rex redivivus m. kir-t. - Emlékét a m. irod. és művészek örökítették meg. Hamvait 1906. XI. 5: orsz. ünnepség keretében hazahozták (a bpi Keleti pályaudvar és a Hatvani-kapu közötti utat azóta ~ útnak nevezik) és a kassai szegyh-ban temették el (kriptája látogatását 1945-92: a csehszl. hatóságok, 1993-: szl. egyháziak igyekeznek korlátozni). - Bronz lovasszobrát (Bp., V., Kossuth Lajos tér - Pásztor János műve, talapzata Györgyi Dénes alkotása) 1937: állították föl; egészalakos álló szobra (alatta bronz domborművel), Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása 1945 óta az Ezredéves emlékmű része. - Postabélyegei: 1935: Rákóczi I. sorozat 10, 16, 20, 32, 40, fill.; 1943: Hadvezérek sorozatban 8 fill.; 1945: Felszabadulás I. sorozatban 50 fill./8fill (sárga), 50 fill./8fill (kék); Kisegítő bélyegek I. 60 fill./8 fill.; Kisegítő bélyegek II. 5 P/8 fill.; Kisegítő bélyegek III. 40 P/8 fill.; 1946: Betűs III. sorozatban Nyomtatvány 60 fill./8 fill.; 1953: Rákóczi II. sorozat 1 Ft. - Műveinek új kiadásai: ~ fejed. leveleskv-ei, levtárának egykori lajstromaival 1703-1712. 1-3. köt. Kiadta Thaly Kálmán. Pest-Bp., 1873-74. - Rövid tört. kivonat, kiadatott R. hamvainak hazahozatala alkalmából. Írta Sz. n. Bp., 1906. - Bethlen Miklós önéletírása. (Vál. és bev. Kenyeres Imre) + II. R. F. emlékezései és vallomásai. (Ford. és bev. Geréb László) + Széchenyi István 1848-as naplója.(Ford. és magyarázta Ferdinandy Mihály) Uo., 1942. (M. szabadság) [az egyes részek önálló kötetként is] - ~, emlékezései és vallomásai (Szemelvények). Ford. és bev. Geréb László) Uo., [1942] (Officina kvtár 15.) - R. F. emlékiratai a mo-i háborúról, 1703-tól annak végéig. Kiad., a jegyz. készítette Köpeczi Béla, Kovács Ilona. Ford. Vas István. Uo., 1978. (új kiad. 1999) - Vallomások - Emlékiratok. Szerk. Hopp Lajos. Uo., 1979. - ~ pol. és erkölcsi végrendelete. Kiad. Köpeczi Béla, Borzsák István, Kovács Ilona Uo., 1984. - ~ fohászai. Kiadta Déri Balázs, Kovács Ilona. Ford. Csóka Gáspár. Jegyz. Hopp Lajos. Uo., 1994. (új. kiad. 2001) - ~ meditációi. Kiad. Déri Balázs, Kovács Ilona, Tüskés Gábor. Uo., 1997. - Correspondance diplomatique de François II. Rákóczi 1711-1735. Choix de documents. Szerk. Köpeczi Béla. Uo., 1999.  88

Szinnyei XI:461. - Erdélyi Múz. (1900:564. Szádeczky Lajos: A R. forr. Erdélyben; 1904:283. R. és a bujdosók hamvai; 1905:291. Angyal Dávid: Adalékok ~ töröko-i bujdosása tört-éhez; 1906:321. Krenner Miklós: ~; 1907: Márki Sándor: ~ mint szónok) - Debreceni Főisk. Lapok (1902:23. Milotay István: Valahol messze. [Az ifj. követelése azon törv. eltörléséért, mely R-t hazaárulónak nyilvánítja]; 35. Milotay István: R. esztendeje; 61. R. ünnepe; 1903:12. Az orsz. ifj. R. ünnepély Bpen) - Prot. Szle (1904: Kovács Sándor: ~ költészetünkben) - Székely Lpk. (1904. XII. 10: Szádeczky Lajos: R. és a kurucok emlékei Töröko-ban) - Századok (1904/05: Baranyai Béla: A R-kor bibliográfiája; 1905: Angyal Dávid: Adalékok ~ töröko-i bujdosásának tört-éhez; 1906: ~ fejed. és bujdosó társai hamvainak hazahozatala; ~ emlékezete az Erdélyi Múz. Egyes. nyelv- és törttud. szako. 1906. X. 31. ülésén; R. Kiss István: ~ erdélyi fejed-mé választása; 1907: Kr[opf] L[ajos]: Defoe Dániel a R-mozgalomról; 1909: Karácson Imre: R. jenikőji háztartásáról; De Saussure Cézárnak ~ fejed. udvari nemesének töröko-i levelei 1730-1739-ből [önálló köt-ként is]; 1910: Karácson Imre: R. rodostói cselédei; Karácson Imre: R. lakása Konstantinápolyban; Némethy Lajos: ~ és a zoborhegyi kamaldoliak; 1911: Márki Sándor: R. pol. végrendelete; A munkácsi R-emléktábla leleplezése 1911. X. 29.; 1912: Kont Ignác: ~ utolsó emlékirata a fr. királyhoz; A zombori R. szobor; Thomasivskyj István: Adalékok ~ és kora tört-éhez; 1936: Markó Árpád: ~ haditervei és azok kapcsolata a sp. örökösödési háború eseményeivel; 1937: Hóman Bálint: [Szoboravató] beszéd 1937. V. 1.) - Adalékok Zemplén vm. tört-éhez (1905: Dudás Gyula: A Rákócziak őseiről; 1906: Doby Antal: A dicső Rákócziakról; Dongó Gy. Géza: ~ fejed. bujdosása; Uaz: ~ ifjúsága; Korbély Géza: Egyh. beszéd ~ és társai sírjánál; R. egy levele Zemplénhez 1704-ből. Közli Dongó Gy. Géza; Sándor Imre: ~ házassága; Thaly Kálmán: R., beszéd; 1908: Dudás Gyula: R. Homonnán) - Numizmatikai Közl. (1905: Leszik Andor: ~ állítólagos miskolci pénzverdéjéről; 1906: Zsoldos Benő: ~ miskolci pénzverdéjéről; 1907: Daróczy Zoltán: ~ pénzeinek változatai; Gohl Ödön: ~ pénzei és emlékérmei; 1908: Budai Antal. Pótlék ~ pénzeinek lajstromához; 1910: Bervaldszky Kálmán: R. szepesvári pénzverdéje) - Uránia (1903: Márki Sándor: ~ emlékezete; 1905: Békefi Remig: ~ mint szabadsághős és ember; 1906: Elek Oszkár: ~ irod. kultusza) - Horn, Emile: François R. II. Prince de Transylvanie 1676-1735. Paris, 1906. - Nogáll László: ~ emlékezete. Beszéd. Bp., 1906. - R. F. fejed. és bujdosó társainak hazahozatala alkalmából Kassán rendezendő orsz. ünnepség sorrendje. Kassa, 1906. - Régi Okiratok és Levelek Tára 1906. (Kardos Samu: R. és a bujdosók) - Révfy Lajos: ~ és a jászkunok. Szolnok, 1906. - Simon János: ~ és Borsodvm. Tört. vázlat. Miskolc, 1906. - Szeghalmi Gyula: R-emlék. Bp., 1906. - Termtud. Közl. (1906: Győry Tibor: ~ fejed. és bujdosó társai betegségéről, haláláról) - Thaly Kálmán: Ocskay László. 1-2. köt. 2. bőv. kiad. Bp., 1906. - Varga Ferenc: ~ kora Szegeden. Szeged, 1906. - Joubert, Joseph: François R. II. Prince de Transylvanie. Angers, 1907. - Márki Sándor: ~. 1-3. köt. Bp., 1907-10. (M. tört. életrajzok 23., 25-26.) - R. F. szabharca. Szerk. Farkas Emőd. Uo., 1907-08. - Történelmi Tár (1908: ~ fejed. levelei Máramaros vm-hez. Közli R. R.; 1909: Zimmermann Rezső: Adalékok ~ fölkeléséhez Szabolcs vm. levtárából) - Hildenstab György: Közgazd. viszonyaink ~ korában. Székelyudvarhely, 1910. (Művelődéstört. ért-ek 42.) - ~ vezérlő fejed. és a szövetkezett rendek 1705. szept. 20-án a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Bev. Borovszky Samu. [Hasonmás kiad.] Bp., 1911. - A R-emigráció török okmányai. Összegyűjt. és ford. Karácson Imre. Előszó: Thallóczy Lajos. Uo., 1911. - Brisits Frigyes: Szt Ágoston és R. F. vallomásai. Pécs, 1914. - Tóth László: R. F. szabharca 1703-1711. Rózsahegy, 1912. - Hengermüller: Franz R. und sein Kampf für Ungarns Freiheit 1703-1711. Stuttgart-Berlin, 1913. (Ism. Márki Sándor, Századok 1915:307.) - Szekfű Gyula: A száműzött R. Bp., 1913. (MTA kv-kiadóváll. 1913:3.) - Sziklay János: ~ élete. 3. kiad. Uo., 1913. (uaz Népiratkák 199.) - Szekfű Gyula: Felelet. „A száműzött R.” dolgában. Uo., 1914. - Schöner Ferenc: Munkácstól Rodostóig. ~ élete. Uo., 1914. - Vaday József: R. jön! Emlékkv. ~, Zrínyi Ilona és Thököly Imre hamvainak hazahozatalára. Debrecen, é.n. (Prot. Ifj. és Népkvtár 51.) - Vargha Damján: ~ vallásos buzgalma. Bp., [1915] (Népiratkák 299.) - Magyarország 1922. I. 8. (Krúdy Gyula: R. földje; I. 13. F. M.: R.) - Soproni alm. Sopron, 1922. (Mohl Adolf: Lehmann Gottfried. Sopronmegyei adatok ~ bécsújhelyi meneküléséhez) - P. Napló 1924. I. 6. (Lestyán Sándor: Látogatás a kassai R-múz. m. ereklyéi között. [Mit kérnek vissza a csehek a kassai múzeumba?]) - Márki Sándor: ~ élete. Uo., 1925. (Szt István kv-ek 27.) - Ványi. 1926:677. - Csengery János emlékkv. Szeged, 1926 (Banner János: R. Szegeden) - Ellenzék 1926. VII. 18. (Csergő Tamás: Nem Grosbois-ban, hanem Jerres-ben temették el Rákóczi szívét) - Erdélyi Irod. Szle 1927:2. sz. (Csutak Vilmos: Adatok az 1706. évi medgyesi és az 1707. évi besztercei kuruc-országgyűlés tört-éhez) - Emlékkv a Székely Nentzeti Múz. ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929. (Csutak Vilmos: Bujdosó kurucok Moldvában és Havasalföldön 1707/11-ben) - Schöner Ferenc: ~ Munkácstól Rodostóig. Bp., [1927] (M. ifj. kvtára 9-11.) - Az Est 1929. VI. 1. (Kossuthot és R-t mintázza meg a Millenniumi emlékműre Zala György) - Gasparik, Anna: Povstanie Rákócziho a Slovania. Pozsony, 1930. - Fejér, Rózsa: François Rákóczi II. dans les mémoires francais de son temps. Pécs, 1931. (Specimina diss. Fac. Phil. Reg. Hung. Univ. Elisabethinae 27.) - Rákóczi-könyvek. (Kiad. az Orsz. Rákóczi Szöv. 1-8. köt. Bp., 1931-[44] [1. Harc R. becsületéért. Szerk. Király Aladár. 1931; 2. Koroda Pál: R. élő tábora és az ellentábor. 1933; 3. Csuday Jenő: Nemz. tört-írásunk téves útjai. [1933]; 4. 1935. R. éve. Szerk. Pálos Ödön. 1935; 5. Dömötör Mihály: Az ónodi trónfosztó határozat előzményei, okai és tanulságai, kül. tek. a Habsburgok visszatérési törekvéseire. [1936]; 6. Dömötör Mihály: Ferenc Ferdinánd pol-ja. [1937]; [7.] Dömötör Mihály: Ferenc Ferdinánd pol-jának következményei a vh-ban. [1944]; 8. Pálos Ödön: Zseny József emlékezete. 1941]) - Az Est 1934. XII. 26. (Pásztor János a R. szobor tervein dolgozik) - B. Hírl. Vasárnapja 1934. II. 25. (H. Kiss Géza: R-t élve vagy halva) - Markó Árpád: ~ a hadvezér. Bp., 1934. (A MTA Kv-kiadó Váll. Ú. f.) - Asztalos Miklós: ~ és kora. Bp., 1935. - Lukinich Imre: ~ felségárulási perének tört. 1701. Bp., 1935. (Klny. Archivum Rákóczianum) - Markó Árpád: ~. Uo., 1935. (Kincsestár 142.) - R. F. emlékkiállítás. Bp., M. Tört. Múz. 1935. Leíró-lajstrom. Uo., 1935. - R. emlékkv. halálának 200 é. fordulójára. Szerk. Lukinich Imre. 1-2. köt. Uo., [1935]. - SZIA Értes. 1935. (Pethő Sándor: R. 1935-ben) - Emlékkv. Bedy Vince 70. születésnapjára. Győr, 1936. (Balogh Jenő: ~ Győrött) - Mo. és Lengyo. Bp-Warszawa, 1936. (Bottló Béla: ~ lengy. kapcsolatai; lengyelül is) - Mihalis, Josefo: Meritplena vivo kaj patriota agado de Francisco R. la II-a. Bp., 1936. - Regnum egyhtört. évkv. 1. Uo., 1936. (Meszlényi Antal: ~ felkelésének valláspol-ja és a jezsuiták) - Szathmáry István: R. Bp., 1936. - Pillias, Émile: Études sur François II. R., Prince de Transylvanie. Paris, 1939. (Bibliothéque des Etudes Hongroises VIII.) - Zolnai Béla: ~. Bp., 1943. (M. életrajzok) - M. írók Katona Józsefig. Bp., 1945. - M. bélyegek monográfiája. IV. 1971:708.

Rákóczi György, I., rákóczi és felsővadászi (Szerencs, Zemplén vm., 1593. jún. 8.-Gyulafehérvár, 1648. okt. 11.): erdélyi fejedelem (1630. XII. 1-1648. X. 11.). - Apja Zsigmond erdélyi fejed., anyja Gerendy Anna. 1609: Rákóczi Zsigmond halála után rövid ideig Rákóczi Lajos az árvák gyámja. Pályáját Ónod kapitányaként kezdte. 1616: feleségül vette Lórántffy Zsuzsannát, fölvette a kapcsolatot →Bethlen Gáborral, akinek haláláig megbízható híve lett. Bethlen udvarában ismerkedett meg az eu. pol-val. Jó pol. és realitásérzékét jelzi, hogy a fejed. halála után nem kísérelte meg az Erdélyhez csatolt mo-i vm-k visszaadását megakadályozni, hiába kérte erre még halála előtt maga a fejed. Bethlen halála után birtokára vonult vissza, 1630. IX: Sárospatakról hívta a fejed. székbe Zólyomi Dávid és ifj. Bethlen István, akik Bethlen Gábor pol-jának folytatóját látták benne. ~ megvárta, míg Bethlen István kormányzó is támogatta. Ezek után indult Erdélybe, ahol időközben Bethlen István meggondolva tettét, magát jelölte és IX. 28: választatta fejed-nek. De ~ Zólyomi Dávid és ifj. Bethlen István hajdúinak támogatását élvezve nem fordult vissza. Brandenburgi Katalin, a IX. 21: Kolozsvárt lemondatott fejed-asszony a töröktől kapott beleegyezés alapján X. 29: ~t jelölte fejed-nek. (A török két →athnamét küldött Erdélybe Bethlen és ~ nevével, a választást Brandenburgi Katalinra bízta.) ~t XII. 1: a segesvári ogy. fejed-mé választotta, Gyulafehérvárt XII. 22: iktatták székébe. Uralkodásának első felében hatalmát kellett megszilárdítania. →Esterházy Miklós nádor támadását 1631 tavaszán fegyverrel állította meg Zólyomi Dávid, IV. 3: a fejed. békét kötött II. Ferdinánddal, és ezzel fejedségét a Habsburgokkal is elismertette. 1632-re fölszámolta a Császár Péter vezette parasztmozgalmat. ~ a r-ektől független fejed. hatalom kialakítására törekedett. 1633. X. 6: Szalontánál legyőzte a budai pasa seregét, aki Bethlen Istvánt igyekezett visszaültetni a fejed. székbe. Megakadályozta, hogy a porta szorosabb függésbe kényszerítse a fejedséget. 1638. V-VII: nagyszabású perekben az erdélyi szombatosokat zúzta szét, akik a törökhöz és Székely Mózeshez, a portán élő trónkövetelőkhöz fűződő kapcsolataik miatt voltak számára veszélyesek. 1638: kereste meg először komoly szándékkal ~t a Habsburgok ellen harcoló hatalmak követe. De a fejed. még nem látta elérkezettnek az időt, hogy bekapcsolódjon a →harmincéves háborúba. Elérte, hogy 1642 első felében az erdélyi ogy. fiát, Györgyöt fejed-mé választotta, és ezt a török is elismerte. A dinasztikus pol. jegyében fiának somlyai Báthori Zsófiát kérte feleségül. 1643-ra ~ hatalmát megszilárdította, a fejed. hatalom öröklődését megoldotta. Erdélyt belpol-ilag és gazd-ilag megerősítette. 1641 végére az eu. nagyhatalmak megegyeztek a béketárgyalások megkezdésében. ~ számára az eu. békerendszerhez való csatlakozás volt a legfontosabb, de ehhez előbb a Habsburg-ellenes hatalmak szöv-ébe kellett bekapcsolódnia. 1643. XI. 16: aláírta a svéd, 1645. IV. 22: a fr. szöv-et. Mind a két szerződés Erdély lehetőségeit fölmérve lehetővé tette a fejed. számára a külön békekötést, és garantálták Erdély helyét az egyetemes békeszerződésben is. 1644: a fejed. hadai többször is eljutottak a morva határig, 1645 nyarán pedig a svéd és erdélyi seregek egyesültek Morvao-ban. De közben folytak a Habsburgokkal a béketárgyalások, amelyek 1645 nyarán eredményesen lezárultak, az okmányokat XII. 16: Linzben írták alá. A →linzi béke után lengyo-i terveit igyekezett megvalósítani. Lengyo-ban Janusz Radziwill vezetésével jelentős erdélyi párt működött, amely az erdélyi fejed. lengy. kir-lyá választását támogatta, de ~ halála szétzilálta lengy. támogatóit, így kisebb fiának, Zsigmondnak a kirságra jelölése is meghiúsult. ~ Bethlen Gábor pol. örökségét folytatva Erdélyt a harmincéves háború befejező szakaszában sikeresen bekapcsolta az eu. szöv. rendszerbe, és ezzel elérte az erdélyi állam nemzetk. garanciákkal való elismerését. A fejed. halála után X. 24: írták alá a →vesztfáliai békét, amelybe Fro. szövetségeseként Erdélyt is belefoglalták. - Utóda 1648. X. 11: II. Rákóczi György. Vá.G.

A két R. Gy. fejed. családi levelezése. Kiad. Szilágyi Sándor. Bp., 1875. - Okmánytár ~ svéd és fr. szövetkezéseinek tört-éhez 1632-1648. Kiad. Szilágyi Sándor. Bp., 1883. - Századok 1887:640. (Márki Sándor: ~ bibliája) - Szilágyi Sándor: ~. Bp., 1893. - Kopp Tibor: Erdély művelődése I. és II. R. Gy. korában. Nyitra, 1903. - Halmos Flóra: A m. és székely nemesi társad. Erdélyben a két R. Gy. korában, 1630-1660. Bp., 1912. - Lukinich Imre: ~ és a lengy. kirság. Uo., 1917. - Hadtört. Közlem. 1954:1, 2. sz. (Makkai László: Adatok ~ tüzérségének tört-éhez); 1956:1. sz. és 1957:1/4. sz. (Cseh-Szombathy László: ~ 1645 é. hadjárata) - Makkai László: ~ birtokainak gazd. iratai. Bp., 1954. - Nagy László: A „bibliás őrálló” fejed. Bp., 1984.

Rákóczi György, II., rákóczi és felsővadászi (Sárospatak, Zemplén vm., 1621. jan. 30.-Várad, 1660. jún. 7.): erdélyi fejedelem (1648. X. 11-1660. VI. 7.). - I. R. György és Lórántffy Zsuzsanna idősebbik fia. Öccsével, Zsigmonddal Sárospatakon, majd atyjuk fejed-mé választása után Gyulafehérváron tanultak. 1640. VIII. 14: váradi kapitány, 1642. II. 19: apja elérte, hogy fiát a gyulafehérvári ogy. fejed-mé válassza, és ezt VII. 8: a Portával is sikerült elismertetnie. A Rákóczi-ház Lengyo. felé tekintő dinasztikus pol-jának megfelelően 1643. II. 3: feleségül vette Báthori Zsófiát, aki ekkor kénytelen volt áttérni a kálvinista vallásra. 1644: a mo-i hadjárat idején ~ Erdély kormányzója, 1648. X. 11: fejed-e. Atyjától jól képzett politikusgárdát, gazd-ilag erős országot vett át, amelynek létét eu. békerendszer garantálta. A →harmincéves háború lezárultával meglazultak Erdély szöv. kapcsolatai, és az Eu-szerte várt törökellenes háború esetén a fejedséget az elszigetelődés, a török oldalán rekedés réme fenyegette. ~nek és pol. körének új lehetőségeket kellett teremtenie, hogy bekapcsolódhasson a →vesztfáliai béke utáni eu. pol-ba. Öccse segítségével jó kapcsolatot alakított ki Erdély és a kir. Mo. politikusai között, III. Ferdinándhoz követeket küldött, fölajánlotta kardját a török ellen. A Rákócziak svéd, holl., ang., brandenburgi uralkodócsaládokkal kerültek rokoni és szöv. kapcsolatba, amikor 1651. VI. 26: Zsigmond Pfalzi Henriettát vette feleségül, de korai halála miatt ez a szöv. nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. ~ hatalmának csúcsát 1653-56: érte el. Fiát, Ferencet 1652. II. 24: az ogy. fejed-mé választotta. 1653: elkészült a törv-kv., az →Approbáták. Erdély befolyását sikerült a térségben megnövelni: ~ szöv-et kötött Bogdan Hmelnyickij kozák hetmannal, 1653, 1655: hadjárata után a moldvai és a havasalföldi vajda is hűbérese lett. 1657. I. 6: hadjáratot indított Lengyo. ellen, de vállalkozása kudarcba fulladt, hadserege VII. 31: a tatár kán fogságába esett. A korábbi szakirod. szerint a vereség és ezáltal Erdély pusztulása a fejed. nagyravágyása miatt következett be. Valójában a svéd-lengy. háború volt az a lehetőség, amelyre Erdély vezetőgárdája 1648 óta várt, hogy a fenyegető gazd. és pol. elszigeteltségből kitörhessen. Erdély pusztulását az okozta, hogy az elégtelen hírforrások miatt nem tudták az erőviszonyokat reálisan fölmérni, a vereség után nem sikerült a kölcsönös vádaskodáson úrrá lenni. A Török Birod. ekkor jelentős hatalmi váltást élt át: Köprülü Mehmed lett a nagyvezér, akinek nevéhez fűződik a birod. átmeneti megerősödése. A Porta kiengesztelésére a rendek 1657. XI. 2: Rhédey Ferencet, 1658. X. 11: Barcsay Ákost választották fejed-mé, de ~ visszaszerezte hatalmát és a török ellen fordult. El akarta kerülni, hogy a fejedség török pasasággá váljon, ezért nem a megbékélést kereste, hanem a törökkel való ellentétéből nemzetk. háborút igyekezett kirobbantani és ezáltal remélte Erdélyt megmenteni. Követeket küldött I. Lipóthoz, János Fülöphöz a Rajnai Szöv. elnökéhez, a p-hoz, helyreállította szöv-ét a havasalföldi és a moldvai vajdával, 1658. VI. 26: pedig Lippánál diadalmaskodott a török csapatok fölött. Erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. I. Lipót ígérete és az eu. közvélemény ellenére megegyezett a Portával: nem avatkozik Erdély ügyébe. A nagyvezér, akit nem fenyegetett többé a Habsburg háború veszélye, elindította csapatait ~ ellen, aki Szászfenesnél csatát vesztett és sebeibe Váradon belehalt. - Utóda (mint ellenfejed. is) 1658. IX. 14: Barcsay Ákos. H.I.

Okmánytár ~ diplomáczia összeköttetéseihez. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1874. - Szilágyi Sándor: ~ 1621-1660. Bp., 1891. - Századok 1892:449. (Thallóczy Lajos: ~ és az oláh személyek); 1895:667. (~ premysli veszedelme); 1899:838. (Révész Kálmán: ~ halála napja) - Kopp Tibor: Erdély művelődése I. és II. R. Gy. korában. Nyitra, 1903. - Halmos Flóra: A m. és székely nemesi társad. Erdélyben a két R. Gy. korában. (1630-1660). Bp., 1912. - Tóth József: ~ lengy. vállalatának diplomatikai előzményei. Szatmárnémeti, 1913. - Szabó Magdolna: ~ erdélyi fejedsége. Szeged, 1935. - Kósa János: ~. Bp., 1942.

Rákóczi György, rákóci és felsővadászi; makovicai hg. (Bécs, Alsó-Au., 1701. aug. 8.-La-Chapelle-St-Denis Párizs közelében, Fro., 1756. jún. 22. v. 23.): II. R. Ferenc kisebbik fia. - Apja bécsújhelyi fogsága idején szül. Bátyjával együtt Bécsben nőtt fel, az udvari kamarilla mindkettőjüket janicsárnak nevelve megfosztotta családi nevétől, s marchese della Santha Elisabetha nevet adott neki. 1723: a szicíliai Del Contrasto és Valle de Giunchi gr-ságokat kapta adományul. Ezek átvételére Szicíliába utazott, de még abban az évben visszatért az udvarhoz. 1726: sikerült Bécsből végleg távoznia; Párizsba, onnan 1727. VI. 15: Rodostóba ment apjához, aki őt makovicai hg-nek nevezte. „A mi hercegünknek - írta róla →Mikes Kelemen - semmi neveltetése nem volt, és azon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon, azt véghez is vitték, és azt csudálom, hogy írni tud, ha rosszul is. Legnagyobb fogyatkozást azt találom benne, hogy magyarul nem tud. De az nem az ő vétke. Németek nevelték, akik csak a miatyánkot sem engedték volna, hogy magyarul megtanulja.” Apja Rodostóból Párizsba küldte tanulni, ahol Terislaw gr. álnév alatt élt, 1732: megházasodott. III. Ahmed szultán (ur. 1703-30) meghívására 1742: Isztambulba ment, de az erdélyi fejed. jelöltségét nem vállalta, anélkül tért vissza Párizsba, hogy Mo. pol. életébe beleavatkozott volna. Benne kihalt a ~ nemzetség férfiága. 88

Pallas XIV:388.

Rákóczi József, rákóci és felsővadászi; munkácsi hg. (Bécs, Alsó-Au., 1700. aug. 17.-Csernavoda, Dobrudzsa, 1738. nov. 10.): II. R. Ferenc nagyobbik fia. - Keresztapja I. József ném-róm. cs. és m. kir. (ur. 1705-11), akiről nevét kapta. Apja bebörtönzése után a bécsi udvari kamarilla felügyelete alá került, janicsárnak nevelve megfosztották családi nevétől, marchese di San Carlo nevet adtak neki. 1723: a szicíliai Romanuccio és Musciano birtokokat kapta adományul. 1734: az atyja által adott munkácsi hg. címet vette föl. Bécsből megszökve Rómába, 1735: Nápolyba, Párizsba, utóbb Madridba ment. Atyjának IV. 8-i halála után I. Mahmud tör. szultán (ur. 1730-54) Rodostóba hívatta, ahová 1736. XII. 5: megérkezett. A porta erdélyi fejed-nek jelölte. Trónkövetelőként az atyjával kibujdosott m-okkal vett részt 1737-38: az orosz-osztrák-tör. hadjáratban. „Most sóhajtjuk leginkább - írta →Mikes Kelemen - a mi megholt urunkot, mert szomorúan kell néznünk az atya és a fia között való nagy különbséget. Igen messze esett az alma fájától.” Töröko-ba érkezése óta betegeskedett, a hadjárat közben halt meg. Egyetlen leánya, Jozefa Sarolta, az utolsó R. 1780. VII. 3: apácaként halt meg a párizsi Visitation de St. Marie ktorban. 88

Pallas XIV:388.

Rákóczi (1862-ig Krebsz) Nándor (Szeged, Csongrád vm., 1832. okt. 17.-Bp., 1884. nov. 26.): festő. - Eredetileg kereskedő. 1856-61: Velencében Carl Blaas bécsi akad. festőnél tanult. 1879-84: a m. kir. áll. felső leányisk. rajztanára. Tájképeket, portrékat (Horváth Mihály, Trefort Ágost), tört. képeket (Martinuzzi végpercei Alvincen 1551-ben, Hunyadi László stb.) festett, oltárképei az egri, csanádi és kalocsai egyhm. falusi tp-aiban. Önarcképe az Ernst Múz-ban. 88

Rákóczi Zsigmond, rákóczi és felsővadászi, gr. (Felsővadász, Abaúj vm., 1544.-Felsővadász, 1608. dec. 5.): erdélyi fejedelem (1607. II. 11-1608. III. 5.). - A R. család gazd. hatalmának és pol. tekintélyének megalapozója. Apja, János Zemplén vm. alispán. ~ végvári tiszt. Szendrő várában 1585: a vár főkapitánya, 1588. V: egri főkapitány. Több sikeres akciót vezetett a török ellen, csapatai élén 1588. X. 8: jelentős győzelmet aratott Szikszónál Kara Ali fehérvári szandzsákbég ellen. 1593. IX. 23: részt vett a törökellenes hadakozás megszervezésével foglalkozó tarcali részgyűlésen. Csapatai a felsőmo-i hadsereg egységeivel elfoglalták Szabatkát, XI. 27: Füleket. 1594. V. 1: ott volt a turai ütközetben, 1595: Hatvan ostrománál. 1595: kir. tanácsos. 1587: elvette Alaghy Juditot, Mágóchy András özvegyét, majd felesége halála után 1592: Gerendi Annát, akitől 3 fia (György, Zsigmond és Pál) született. 1597: harmadszor nősült, felesége Thelegdy Borbála, Chapy Károly özvegye. 1602: „fiscalis perbe” fogták, 1603: hűtlenséggel vádolták. 1604 végén csatlakozott Bocskaihoz, aki erdélyi kormányzóvá tette, s ezt 1605. IX. 14: a rendek a medgyesi ogy-en tudomásul vették. Kormányzósága alatt föllépett az erdélyi rendi kiváltságok mellett, a szabad székelyek jobbágyságra vetése ellen, intézkedett adó-, birtok- és katonai irányítási ügyekben. Bocskai halála után 1607. I. 22: a kolozsvári részgyűlésen a r-ek újra kormányzóvá választották. Föllépett a Bocskai által kijelölt utóddal, Homonnai Drugeth Bálinttal szemben. II. 11: a kolozsvári ogy-en megválasztották fejed-nek. Megszerezte a szükséges szultáni →athnamét: az eredetileg Homonnainak szóló iratból a török követ kivakarta Homonnai nevét, s ~ét írta be helyette. Uralkodása idejét a rendiség előretörése jellemzi. A volt Bocskai-pártiakat és ellenfeleiket birtokadományokkal s a rendi jogállás emelésével próbálta maga mellé állítani. - A fejed. szék elnyeréséért →Báthori Gábor tárgyalásokat kezdett ~val, fölajánlotta neki Szádvár és Sáros várát. ~, elhárítva az esetleges háború veszélyét, s tekintettel a jelentős birtokszerzésre, 1608. III. 5: lemondott, majd néhány hónap múlva meghalt. - Tekintélyes kvtára volt, 1590: támogatásával jelent meg →Károli Gáspár munkája, az első teljes m. nyelvű bibliaford., a Vizsolyi Biblia. Közszereplésével, erdélyi kapcsolatainak kiépítésével, a családi vagyon komoly gyarapításával megteremtette a lehetőséget utódai sikeres pol. föllépéséhez. - Utóda 1608. III. 7: Báthori Gábor. H.I.

Századok 1886:720. (Szilágyi Sándor: ~ és Kemény János) - Nouvelles Etudes Historiques (Benda Kálmán: Der Haiduckenaufstand in Ungarn und das Erstärken der Stände in der Habsburger Monarchie) - A Debreceni Déri Múz. évkv-e 1978. (Trócsányi Zsolt: ~)