🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > rablózsinat
következő 🡲

rablózsinat (lat. latrocinium ephesinum), 449. aug. 8.-22.: az →efezusi zsinat (431) teológus pátriárkái után Antiochiában 442: Domnosz, Alexandriában 444: Dioszkorosz, Konstantinápolyban 446: Flavianosz foglalta el a széket, s mindegyik jelentéktelenebb volt elődénél. A legkiegyensúlyozottabb volt köztük Flavianosz. - A bizánci cs. udvart Khrüszapiosz eunuch irányította, II. Theodosziosz (ur. 408-450) teljesen az ő befolyása alá került: tanácsára eltávolította az udvarból →Pulchéria hgnőt. Flavianosz pátr. és Khrüszapiosz viszonya már a kezdet kezdetén megromlott. Az eunuch ugyanis a pátr. tudtára adta, hogy elvárja tőle a hála jelét, amiért segítette, hogy a konstantinápolyi ppi székbe jusson. A pátr. →proszforát küldött neki, amit Khrüszapiosz sértődötten visszaküldött, mondván, hogy ilyenkor aranyat szokott kapni. Ugyanakkor az udvarban nagy tekintélye volt Khrüszapiosz keresztapjának, Eutükhész archimandritának, aki egyetértett Dioszkorosszal abban, hogy (Szt) Cirill tizenkét tételét kell az ortodoxia kritériumává tenni. Együtt sajnálkoztak afölött, hogy Cirill 433: kibékült az antiochiaiakkal. Eutükhész az antiochiaiak krisztológiájában a már elítélt eretnekség feléledését látta. Számíthattak Dioszkorosz támogatására terveik megvalósításánál, mert a pátr. arra törekedett, hogy visszaszerezze Alexandria régi rangját Konstantinápollyal szemben. - A szír pp-ök szellemi vezére Joannész pátr. halála után Küroszi →Theodorétosz lett, aki hamarosan felfedezte a Khrüszapiosz és Dioszkorosz terveiben rejlő veszélyeket, ezért kiadta Eranisztész c. vitairatát. Támadta a cirilli krisztológiát, ezért a cs. 448 tavaszán (nyilván Khrüszapiosz sugallatára) száműzte. XI: Eutükhész már nyíltan eretnekséggel vádolta azokat, akik Krisztusban a megtestesülés után is két természetet vallanak. Eutükhész nézeteit viszont Flavianosz pátr. nyilvánította téveseknek, annyira, hogy egy helyi zsinaton →apollinarizmusnak minősítették tanítását. Eutükhész azonban fellebbezett Flavianosz és zsinata határozata ellen. Ügyét kivizsgálták, s 449. IV: neki adtak igazat. Dioszkorosz azonnal megvádolta Flavianoszt azzal, hogy nem a niceai hitvallási formulát kívánta Eutükhésztől ortodoxiája igazolására. - Theodosziosz cs., aki szívén viselte az egyház ügyeit, a kiújult viták láttán a pp-öket 449-re ismét Efezusba hívatta. E zsinatra meghívta I. (Nagy Szt) Leó p-t is, aki azonban elhárította a meghívást, azzal az indoklással, hogy a pápák ezideig nem vettek részt egyetemes zsinatokon. A p. tartózkodása érthető, egyrészt mert nem akarta kitenni magát a cs. önkényeskedésének, másrészt így nyitva maradt a lehetőség, hogy utólag jóváhagyja vagy elvesse a zsinati határozatokat. A p. tehát személyesen nem kívánt részt venni a zsinaton, de képviseltette magát legátusai által, akik vitték magukkal a Tomus ad Flavianum dogmatikus levelet, melyet az Efezusban összegyűlt pp-öknek el kellett volna fogadniuk. - Róma kezdetben Flavianosz ellen foglalt állást, mert a pápai udvarban azt gondolták, hogy becsvágyó, hatalmaskodó főpap lesz. Miután azonban Flavianosz 448. XI: megküldte a p-nak Eutükhész perének aktáit, a p. meggyőződött róla, hogy Flavianoszt kell pártfogolnia. Leó p. Flavianoszhoz írt levele tehát Eutükhész formuláját („egy természet az egyesülés után”) támadta. - A zsinat 449. VIII. 8: nyílt meg Efezusban, de már az első üléseken nyilvánvalóvá vált, hogy minden eleve el volt döntve. Dioszkorosz azonnal kézbe vette a zsinat irányítását. A pápai követek nem tudták felolvasni Leó p. Flavianoszhoz intézett levelét, szóhoz sem jutottak. A zsinat Flavianoszt elítélte, ppi székétől megfosztották és száműzték. Ugyanakkor rehabilitálták Eutükhészt. A római követek jelenlétének annyi haszna volt, hogy Flavianosz, mielőtt száműzetésbe vitték, el tudta juttatni panaszlevelét Leó p-hoz. Flavianosz nem érkezett meg száműzetési helyére, mert útközben meghalt. A zsinat pedig Efezusban tovább „intézkedett”: elítélték Küroszi Theodorétoszt, akit „vezető nesztoriánusnak” bélyegeztek, letették székéről Domnosz pátr-t és Ibasz edesszai pp-öt. Flavianosz utódául kijelölték Anatolioszt. A zsinatot VIII. 22: rekesztették be. - Dioszkorosz elsöprő sikere átmeneti és látszólagos volt: az általa uralt zsinat nem oldott meg semmit, csak még ziláltabbá tette Kelet helyzetét, a szír pp-ök nem nyugodtak bele az efezusi határozatokba, s Leó p-hoz fordultak. A p. legátusoknak valósággal menekülniük kellett a zsinatról. E zűrzavarban hallatlanul megnőtt a p. tekintélye, amire Dioszkorosz nem számított. Leó p. felháborodva nyilatkozott az efezusi határozatokról, és ő nevezte ~nak Dioszkorosz gyülekezetét. - A ~ után Khrüszapiosz megbukott, s Pulchéria, miután visszatért szentföldi száműzetéséből, 450: kivégeztette. A hgnő befolyása ismét megnőtt, és Leó p. álláspontja mellett az ő befolyása elegendő volt ahhoz, hogy a ~ határozatait semmissé tegye. II. Theodosziosz cs. 450. VII: baleset áldozata lett (leesett a lováról), s halálos ágyán kijelölte utódját Markianosz generális személyében. Pulchéria házasságra lépett Markianosszal. Száműzték Eutükhészt, és intézkedéseikkel előkészítették a →kalkedoni zsinatot. V.L.

Jedin 1962:27. - Vanyó 2000:612.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.