🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > rabszolga
következő 🡲

rabszolga, rabszolganő (lat. servus/serva): személyi jogaitól megfosztott férfi vagy nő, urának tulajdonosi jogai vannak fölötte. - I. A régi római jog tárgyi tulajdonnak tekintette a ~t, akinek jogilag nem volt semmi emberi jelentősége. ~vá lett az életben hagyott hadifogoly, a ~ anyától született, v. akit vétségéért ~ságra ítéltek. - A hadifoglyokat mint zsákmányt részint megtartották állami célokra, részint eladták magánembereknek. Az olyan polgárt is, aki kivonta magát a számbavétel alól, hogy ne kelljen katonai szolgálatot teljesítenie v. adót fizetnie, megfosztották vagyonától, és eladták rabszolgának. A hitelező is elfoghatta fizetni nem tudó adósát, s eladhatta. Rómában állandó ~vásár volt, melyen ~kereskedők külf-ről hozott embereket árultak. - A ~ állapot elbocsátás (manumissio) v. hatósági intézkedés (a ~ szabadsággal jutalmazása valamely közhasznú szolgálatért) által szűnt meg. Rómában idővel nagyon elszaporodtak a ~k. Okul szolgált erre a nagy uradalmak keletkezése, amelyeknek a műveltetése a díjazatlan és a katonai szolg-ból kizárt ~kkal nemcsak olcsóbb, hanem biztosabb és kényelmesebb is volt. A fényűzés elterjedése s az iparűzés mind nagyobb számú szolgaszemélyzetet kívánt az úri házakhoz. Néha egyetlen rómainak több ezer ~ja volt. Mint szolgák famuli (együttesen familia), s mint a családhoz tartozó lények pueri néven fordulnak elő. Különféle szolgálatokra (operae serviles, officia servilia) használták fel őket, eleinte a mezőn, későbben a háznál is. A falun foglalkozók csapatjaiból (familia rustica) kerültek ki a béresek és gulyások (bubulci), szántó-vetők (aratores), szamarasok (asinarii), juhászok (opiliones), kanászok (subulci), vincellérek (vinitores), kertészek (hortulani, arboratores), méhészek (melitturgi, mellarii), baromfitenyésztők (aviarii), halászok (piscatores), csőszök (saltuarii) stb. A házi ~személyzetbe (familia urbana) tartoztak a kapus (janitor), udvaros (atriensis), szobaszolga (cubicularius), szakács (coquus), az éléskamra felügyelője (cellarius), inas (pedissequus), gyaloghintóvivők (lecticarii), fodrász (cinerarii, ciniflones) stb. A képzettebb és megbízhatóbb ~kat fölhasználták orvosnak (medicus), gyermekfelügyelőnek (paedagogus), fölolvasónak (anagnostes, lector), könyvvezetőnek (librarius), titkároknak (ab epistulis, literati, ad manum, amanuenses). Kerültek ki közülük építőmesterek, képmetszők, festők, színészek, kötéltáncosok, gladiátorok stb. is. Régen uruk után nevezték el őket, pl. Quintipor (= Quinti puer), Gaipor, Lucipor, később szülőföldjük (pl. Phryx, Cappadox, Syrus, Davus) v. régi hősök (pl. Achilles, Priamus, Pollux) után, továbbá növényről (pl. Amianthus), kőről (pl. Sardonyx) stb. nevezték el őket. - A ~ sorsa egészen ura kezében volt; házasságra nem léphetett, csak együttélést (contubernium) folytathatott az urától kijelölt nővel; ura eladhatta, bérbe adhatta s örökbe hagyhatta. Régen együtt étkezett urával; később havonkint bizonyos mennyiségű pénzt v. élelmi járulékot (demensum) kapott helyette, s amit abból megtakarított v. amit ura engedelmével szerzett magának (peculium), azt váltságára fordíthatta. Ura tetszés szerint fenyíthette: kicsaphatta a háztól a mezőre, ahol a felügyelő lakása alatt levő földalatti dologházba zárták le; kézi malomhoz rendelhette, megkorbácsolhatta; →patibulumhoz köttethette, s úgy korbácsoltathatta végig a vesztőhelyig; bélyeget süthetett rá; nem ritka eset volt, hogy ~t égő kemencébe dobtak v. szurokba vonva meggyújtottak. Ha egy ~ meg merte gyilkolni urát, akkor a gyilkossal egy födél alatt lakó ~kat mind halállal büntették. Egyes ~k hűségükkel és ragaszkodásukkal meg tudták nyerni uruk szeretetét és becsülését, s viszont, egyes urak egészen magukhoz bilincselték ~ikat, úgy, hogy még fölszabadulásuk után sem váltak meg tőlük (pl. Tiro, Cicero libertusa). A legtöbb úrnak kegyetlen bánásmódja elkeserítő és bosszúra gerjesztő volt. Lassankint azonban a császárság alatt a birod. erősebb szervezetén kívül a bölcselet és a kerség hatása alatt mindinkább előtérbe lépett a ~ emberi volta, s jelentékeny javulást idézett elő helyzetükben. - II. A Szentírásban. 1. A szó eredeti értelmében. a) Az ÓSz-ben. Izr. fiainak tilos volt Izr. fiait ~nak eladni v. megvenni; de bizonyos esetekben honfitársaik ~jává válhattak (Kiv 21,4; 22,2; Lev 25,39; 2Kir 4,1-7; Neh 5,1-13; Ám 2,6; Mt 18,25), sőt önként is eladhatták magukat (Kiv 21,6; MTörv 15,16). A törv. tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek a ~nők védelmét szolgálták (Kiv 21,7-11; Lev 19,20-22). - Idegen hadifoglyokat adtak el ~nak (Szám 31,9.18; MTörv 21,10); a vételár 30-40 sékel között mozgott (Kiv 21,32;. 2Mak 8,11; Zak 11,12; Mt 25,15). ~kat Tíruszban vehettek (Ez 27,13), később Gázában és Akkóban is. Elephantine szigetén a zsidó kolóniában megszokott jelenségnek számított a ~ság. A föníciaiak ~kereskedők voltak (Ám 1,6.9; Jo 4,3); 1Mak 3,41: a szír csapatokhoz ~kereskedők csatlakoztak, hogy Izr. fiait eladhassák ~nak. - b) Az ÚSz-ben. Jézus korában Palesztinában a ~ság hozzátartozott az élet rendjéhez. Jézus minden további nélkül élt hasonlataiban a fogalommal (Mt 24,45-51; Lk 12,42-48; 17,7-9), és soha nem foglalt vele szemben állást. De megmutatta az utat, mely később elvezetett a ~ság megszüntetéséhez. Az ap-ok hangsúlyozták, hogy Isten előtt minden ember egyenlő (1Kor 7,21; 12,13; Gal 3,28; Ef 6,8; Kol 3,11), leveleikben fejtegetik az úr és a ~ közti viszonyt, valamint a kölcsönös jogokat és kötelességeket (Kol 3,22-24; 4,1; Ef 6,5-9; 1Pt 2,18; 1Tim 6,1; Tit 2,9). Szt Pál a hozzá menekült ~, Onezimusz esetében megadta a ~-kérdés evangéliumi megoldását (Filem). - 2. Átvitt értelemben. a) Az ÓSz-ben az egyszerű ember udvariasságból gyakran nevezte magát a fölötte álló személy ~jának (Ter 32,19; 33,5; 42,10; 43,27; Szám 31,49; Rut 2,13; 1Sám 25,41 stb.). Az ember főleg Isten ~ja v. szolgája (→Úr); olykor Isten maga is ~jának v. szolgájának nevezi az embert: ez különleges megtisztelés (→Isten szolgája). - b) Az ÚSz-ben tovább bontakozik az ósz-i gondolat, hogy az ember Isten ~ja v. szolgája (→szolgálat). **-R.É.

Eilers 1932:53. - KL IV:54. - Pecz II/2:770. - BL:1523.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.