reclusorium (lat. 'zárka'): befalazott cella, amelybe egy férfi (→reclusus) vagy egy nő (reclusa) élete végéig önkéntesen bezárkózik, hogy csak Istennek éljen. - Az elzárkózásnak ezt a formáját az életforma biztonsága miatt a 9. sz-tól főleg nők gyakorolták. A ffiaknak ugyanezt kínálta a lakott helyektől távoli remeteség. ~ot városfalhoz, hidakra, de leginkább tp-ok falához illesztve építettek. E célra különösen kedvelték a ktortp-okat. A ~ ajtaját befalazták v. lepecsételték, a külvilág felé csak egy kis nyílás maradt a falban, melyen át az élelmet beadták és szót válthattak a befalazottal. Ha tp. mellett volt a ~, egy másik nyílás a tp-mal kötötte össze, hogy a reclusa/reclusus résztvehessen a lit-ban és áldozhasson. A nép előtti tekintélyük bizonysága, hogy több ~ zarándokhellyé vált. **

LThK VI:320.