reláció, relatio (lat.): általában valaminek valamihez való viszonya, kapcsolata. - Arisztotelésznél a ~ fil. →kategória. A skolasztika megkülönbözteti a relatio realist és a relatio rationist, a 'dologbeli' és az 'észbeli' ~t. Aquinói Szt Tamás ~-tanában különbséget tesz a ~ alanya, célja és alapja között. - Duns Scotus szerint a ~ nem kategória, hanem szükségszerűen hordozójához tartozik. Suárez lényegbeli (essentialis), a fajokat meghaladó (transcendentalis), fajokról állítható (praedicamentalis) és az alany lényegéhez nem tartozó (accidentalis) ~król beszél. - Szt Tamás szerint Isten és a teremtmény viszonya relatio rationis, ill relatio quaedam. Cajetan de Vio a lételvek ~jának megismerhetősége alapján analóg ~ról beszél, mert Isten lélek, a világ viszont anyag, tehát Isten ~ja a világhoz analóg ~, melynek alapja van (relatio analogiae proportionis cum fundamento in re). - A ~elmélet annak példája, hogy hogyan próbálja a fil. „átvilágítani” a kinyilatkoztatás igazságait a teremtésről és kegyelemről, különösen a termtud-ok térhódítása után. R.Z.

Hegy, J.: Die Bedeutung des Seins bei den klassischen Kommentatoren des hl. Thomas von Aquin. Pullach, 1959. - Tanítvány 2003/2:19. (Rokay Zoltán: Cajetan OP bíb.)