🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > reménytelenség
következő 🡲

reménytelenség (lat. desperatio): bűn a →remény ellen. - A megvalósult ~ben az ember szándékosan fordul el a →végső céltól, mert úgy ítéli, hogy az elérhetetlen. Az értelmi mozzanat a ~ben a lehetetlenség föltételezése, az akarati az elfordulás az örök boldogságtól. Ez utóbbiban valami véges jóhoz való vétkes ragaszkodás is rejlik. Ez a ~ mindig →halálos bűn. - A ~ leggyakoribb formája valójában a lélek gyengesége, ami miatt az ember fél az örök boldogság elvesztésétől. Forrása lehet a félénk alkat, kísértés és próbatét. - Sérti az isteni jóságot és hűséget. Ha nem fékezi meg az ember a szentségek, az imádság és a felebarátok segítségével, →kétségbeesésbe torkollik. **

Prümmer I:389.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.