🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > responsorium
következő 🡲

responsorium (lat. 'válasz'): →gregorián ének egyik műfaja, lényege a váltakozás, a szólisztikus és a gyülekezeti ének felelgetése. - Az 5. sz-tól dokumentált. Míg az antifonális éneknél a közbezárt s a teljes közösség által énekelt hosszú zsoltár a lényeg (az antifóna ennek csak kerete), a ~ban a refrén közé zárt betét rövid terjedelmű szóló-verzus (vers), mely ugyan recitációs gerincre épül, de a főrésszel azonos szintű melizmatikus kidolgozottságot kap. A responzoriális tételek variálási foka és módja nagyjából az antifónákkal egyezik. - A ~ legszebb példái a nagyhét officiumaiban hangzanak föl. A szentmise 2 responzoriális éneke a →graduále és az →alleluja (nagyböjtben a →tractus). A ~nak formailag 2 típusa van: a) ~ breve a zsolozsma kis hóráiban énekelt rövid, ált. szillabikus tétel, voltaképpen összetett recitatív (→recitálás); b) a ~ prolixumok gazdag melizmatikájukkal, a lit-ban is kiemelt szerepükkel a gregorián egyik csúcsát jelentik. Számukat a m. kk. gyakorlatban kb. 1000-re becsüljük. Formai sajátságaik: a tónusonként egységes formulakészlet, a melizmatikus anyag szinte szótárszerűen kezelhető rendezettsége, a változó hosszúságú és arányú szövegek ellenére is jól követhető formai alapváz. A mo-i változatokban a következetesen végigvitt pentatonizáló dialektus a formák körvonalait kiemelte, a túlságos részletezést háttérbe szorítva a formai alapgondolatra összpontosított. A régi stílus legmelizmatikusabb ~ainál is nagy könnyebbséget jelenthetett a gyakorlatban az, hogy mindezeket egy-egy jól követhető formatípus szabadabb változatai követték. - Az újabb ünnepek (főként a Sanctorale) új stílusú anyaga formai szerkezetben is, motivikában is kevésbé tipizálható, nagy ambitusú, gyakran hosszú skálamenetekben hömpölygő, terjedelmes tételek; zenei sajátságaik miatt, de talán azért is, mert mint újabb jövevényeket az asszimilációs folyamat kevésbé érintette őket, az új anyagban csekélyebb a különbség a diatonizáló és a hazai változatok stílusa között. - Az előadásmód sajátságai miatt responzoriális éneknek számítható a napi zsolozsmát kezdő invitatorium-antifóna is. - A trienti zsin. (1545-63) az egyversszakos ~ot kötelezővé tette. **

ZL 1965. III:211. - Brockhaus III:217. - Mo. zenetört. I:321.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.