rossz (lat. malum): I. a →jó ellentétes fogalompárja (→jó és rossz); léthiány, azaz egy olyan tökéletesség hiánya, melynek a létezőben (lényegi meghatározása szerint) benne kellene lennie. A fil. axióma szerint bonum ex integra causa, malum ex quocumque defectu ('a jó az ép okból származik, a ~ bármi fogyatkozásból'), azaz egy létezőt bármely lényeges összetevőjétől megfosztanak, ~ lesz. - A ~nak 2 fajtája van: fizikai és erkölcsi ~. A fizikai ~ a természet dolgaiban, az erkölcsi ~ (a →bűn, a →víciumok, az erkölcsi →romlás) a →szabad akaratban létezik. - 1. A Szentírásban a héb. és gör. megfelelők gyakran a keveset érőre, sérültre, v. a bajra, szerencsétlenségre és hasonlókra vonatkoznak, s legtöbbször mégis olyan dolgokra utalnak, melyek erkölcsi és vallási értelemben véve értéktelenek. - Az ÓSz-ben szoros összefüggésben áll a baj (az, ami az emberre nézve káros) és az erkölcsi ~: a baj az erkölcsi ~ következménye. A Ter 1-11 tanúsítja, hogy a teremtés harmonikus rendjét a →bűn zavarta meg. Míg a bűn előtt a világ jó volt (1,31), most az embernek meg kell állapítania, hogy van ~ is (6,5; 8,21), bajt baj követ, melyet a szerző úgy mutat be, mint fáradalmakban, gyötrelmekben bővelkedő életre következő halált (3,16-19), békétlenséget és nyugatalanságot (4), pusztító katasztrófát (7). De ezenkívül is gyakran érzékelteti az ÓSz a bűn és a baj közti összefüggést (MTörv 31,17; 21,29; Bír 2,11-15; 9,56; Iz 47,10; Jer 1,14; 44,7.23; Ez 7,4). Természetesen nem következik minden ~, ami az embert éri, közvetlenül abból, ami rosszat művelt (→fájdalom, →szenvedés). Nem az ember dolga annak megállapítása, hogy mi v. ki ~; ez egyedül Isten ítéletére tartozik (1Kir 14,22; Iz 5,20; Mik 3,2 és Ter 38,7). Minden, ami Istennel szembeszegülésnek minősül, ~, és maga az ember is, ha szembeszegül Istennel. A ~ következményei miatt a ~at művelő ember a közösségre is veszedelmet hoz, ezért könyörtelenül „ki kell irtani” a népből, Izr-ből (MTörv 17,7.12; 19,19 stb.). Ha az ember az első bűn óta hajlik is a ~ra (Ter 6,5; 8,21), azért választhat a jó és a ~ között (→jó és rossz tudásának fája), és így az élet és a halál között (MTörv 30,15; Zsolt 34,15; Sir 15,13-17). Bár a kígyó (Ter 3) a ~ roppant hatalmát jelképezi, az ÓSz-ben az →ördög még nem egyszerűen a ~ megtestesítője, maga a ~. A gonosz lélek magától Istentől kapja a hatalmát, Isten „lelke” v. „rossz szelleme”, hogy arra, aki méltatlanná vált az Istentől való kiválasztottságra, romlást hozzon (1Sám 16,14.23;18,10; 19,9). Isten a ~at, melyet az ember tesz, jóra fordíthatja (Ter 50,20). - Az ÚSz-ben a ~ ennek a világnak a jellemzője (Jn 7,7; Gal 1,4; 1Jn 5,19). A ~ hatalmába került emberek ~at tesznek, gonoszat művelnek (Jn 3,19; Róm 1,29; Kol 1,21; 2Tim 3,13). Krisztus előtt az emberek a ~ hatalmában voltak, a ~ rabjaiként éltek (Kol 1,21; Tit 3,3). Jézus ellenségeinek gonoszságát Jézussal kapcsolatos magatartásuk leplezi le (Mt 12,39; 16,4; 22,18; Lk 11,29.39; Jn 3,20; 7,7). Még az is, aki a jót szeretné tenni, ha nincs Krisztussal közösségben, nem kötődik hozzá, a ~at teszi (Róm 7,9). A ~ „hadat üzent” Istennek és Krisztusának (vö. 1Jn 5,18); még arra is képes, hogy annak szívéből, aki készen volt rá, hogy befogadja, kitépje az evang-ot (Mt 13,19). Minthogy a ~, ill. az, aki ~, nagy hatalmat képvisel, azért Jézus imádkozik övéiért, és arra tanít, hogy mi is imádkozzuk: „szabadíts meg a gonosztól” (6,13; Jn 17,15). Jézus az evang-mal és kereszthalálával már megtörte a ~ hatalmát, és ezért már nem árthat a gonosz a megváltottaknak (1Jn 5,18); az embernek azonban továbbra is kezében van a döntés: határozottan el kell fordulnia a ~tól (ApCsel 3,26; 8,22; Róm 12,9.21). A felsőbbségnek, a hatalomnak kötelessége büntetni a ~at (13,3; IPt 2,14), a közösségnek pedig egyértelműen el kell határolnia tőle magát, különben részessé válik a ~ban (1Kor 5,12; 2Jn 11; Jel 2,2). Akik konokul kitartanak a ~ban, azok Isten eszkat. ítélete alá esnek (Mt 7,23; 13,49; 21,41; Jn 5,29; 2Kor 5,10). - 3. A rabbinista zsidóság az emberben a jó és a ~ közötti dualisztikus feszültséget a jó lélek és a ~ lélek (Júdás testamentuma 20,1 kk.; IQS 3,13-4,26), valamint a ~ra való hajlam néven ismeri, de az ördögöt szintén nem azonosítja a ~szal (→lelkiismeret). - II. A ~ személyes megjelenése a Gonosz: →Sátán, →ördög. **-R.É.

BL:1546. - LThK III:582. - Schütz 1993:329.