régészet (gör. archeologia): az emberi múlt tárgyi emlékeinek föltárása, helyreállítása és elemzése. - A 18-19. sz: először az ókori ~ (klasszika archeológia) alakult ki, majd a korai kerség és a középkori egyh. műv-ével foglalkozó ker. ~. Az utóbbi azóta jórészt átkerült a művészettört. vizsgálódási körébe. Jelenleg Mo-on a ~ minden, föld alatt megmaradt, ~i módszerekkel (ásatás) föltárható és emberi tevékenységre utaló nyom és épületmaradvány vizsgálatát jelenti, és felöleli a ~i leletek elemzésén keresztül a tárgyi műveltség kutatásának jelentékeny ter-eit. A vizsgált tört. korszakok szerint megkülönböztetünk őskori, provinciális róm., népvándorláskori, kk. ~et. A ~i szemléletű, ~i módszerekkel is élő falkutatás fönnálló épületek építéstört-ének föltárását szolgálja, a műemléki helyreállítások egyik eszköze. L.P.

~i kézikv. Bp., 1954. - László Gyula: Bevezetés a ~be. 2. kiad. Uo., 1958.