rézműves (lat. cuprarius, ném. Kupferschmied): a 14. század során honosodó, →céhet is alakító →kézműves mesterség. - Rézlemez, ón, cink, szegecs, bórax, só, gyanta, ecet, vöröskőpor anyagokkal, sokféle fém- és fakalapács, sokféle üllő, lyukasztó, fogó, kohó, hűtőkád, tűzhelyes páka, dörzsbőr eszközökkel a →kovács, ill. a →bádogos munkája szerint dolgozik, majd pirkasztva v. pordörzsöléssel színezve készít különféle háztartási, gazdasági edényt (üstműves), dísz- és haszontárgyat, mértéket, ill. végez tetőfedést. - Mo-on kb. 15 céhük ismert. Legrégibb az iglói és a kolozsvári. Védősztjük Szt Vid (Vitus), akit hitéért Diocletianus cs. idejében katlanba vetve forró szurokban és ólomban kínoztak. N.P.-B.I.

Kerler, Dietrich Heinrich: Die Patronate der Heiligen. Ulm, 1905. - Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Bálint I:454. - Bogdán 1984.