rítusváltoztatás: a keresztség felvétele után más, jogilag önálló, rítus szerinti egyházba lépés. - I. Magyarországon 1814. X. 4: kir. ill. helytartótanácsi rendeletben tiltották meg, hogy valakit ~ra kötelezzenek. - 1848. II. 14: a lat. és gör. szert. pp-ök megegyeztek abban, hogy a ~ kérelmét minden egyes esetben közös bizottság vizsgálja meg és engedélyezze. Ugyanezen a napon a Helytartótanács 23.034. sz. rendelkezett a g.k. tp-ok összeírásáról, melyben elrendelte, hogy a r.k. és g.k. házasságból született gyermekek - nemre való tekintet nélkül - az atya vallását kövessék. A Helytartótanács hatásköre ugyan nem terjedt ki Erdélyre, de jogszokásként elterjedt. - 1864. IV. 5: a Hitterjesztési Kongr. Popovics Vazul munkácsi g.k. pp-nek küldött rendeletében a ~t pápai engedélyhez kötötte. Az 1848:20. tc. és az 1868. XII. 8: kiadott 53. tc. szerint „mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe, illetőleg más vallásra áttérni”. - II. Erdélyben a gyulafehérvári és a balázsfalvi pp-ök közti megállapodás értelmében ~hoz mindkét szertartású ordinárius engedélyére szükség van. (A Propaganda Fide 1864: az áttéréseket p. engedélytől tette függővé, az 1868-as és 1895-ös államjogi törv-ek lehetővé tették.) - Mo-on és Erdélyben a keleti rítusú egyházak (ruszin, rum. stb.), nemzeti egyházak lévén, rendszerint nemzeti okból nem adták meg a lat. rítusra térőknek az engedélyt. Egyházjogilag így nem is lehetett a rítust megváltoztatni, mert ha valaki közben prot-sá v. felekezetnélkülivé is lett, visszatérés esetén, ppi v. pápai engedély hiányában azt a rítust volt köteles fölvenni, melyhez korábban tartozott. - Évsz-os fejlődés eredményeként a vegyesen élő különböző nemzetiségű rum., ruszin s m. anyanyelvű gör. szertartású kat-ok a családi és gazd. kapcsolatoktól függően egymás nemzetiségébe kölcsönösen beolvadtak. Erdélyben a gör. kat-ok nagyobb része rum. anyanyelvű, de voltak ruszin és m. anyanyelvűek is. Máramarossziget, Nagykároly és Szatmárnémeti környékén nehéz volt mindig pontosan megállapítani az egyes gör. szert-ú kat-okról, hogy rum., ruszin v. m. eredetűek-e, egyházjogilag melyik nyelvű szert-t kellene követniök a 3 közül. A Székelyföldön élő 7530 rum. nyelvű és 18.333 m. anyanyelvű g.k. (a Lázár gr-ok és más főurak által odatelepítettek utódai) külön vikariátusság keretében a hajdúdorogi ppség alá tartozott. Nagy többségük m-nak v. székelynek vallotta magát. Egyesek közülük már a sz-forduló körül igyekeztek a lat. szert-t fölvenni, hogy még a látszatát is elkerüljék a rum. eredetnek. - Mind az erdélyi, mind a szatmári lat. egyhm-k ter-én elmagyarosodott gör. kat-ok lat. rítusúvá akartak lenni, mivel a gör. kat-ok és az ort-ok is a vallást egyben nemzetiségi hovatartozásként kezelték. A g.k. pp-ök pedig engedélyük megtagadásával v. halogatásával próbálták megakadályozni. E körülmény miatt egyre több g.k. hitének teljes elhagyására kényszerült. A gör. kat-ok számbeli veszteségét azonban kiegyenlítette, hogy ugyanebben az időszakban lényegesen több görögkeleti tért át az egyesült gör. egyh-ba. Majláth pp-öt aggodalommal töltötte el a gyakori ~ érdekében történő hitehagyás, s 1904. IX. 16: körlevelében ppi engedélytől tette függővé azoknak a prot-oknak v. felekezetnélkülieknek az egyh-ba való visszavételét, akik eredetileg lat., gör. v. örm. szertartásúak voltak. Egyúttal érvénytelennek nyilvánította az illetőknek engedély megadása előtt esetleg mégis megtörtént fölvételét, ill. visszavételét a r.k. egyh-ba. Rendelkezésével utólagosan rendes útra akarta terelni a ~okat, kieszközölve v. a g.k. pp-ök, v. közvetlenül Róma engedélyét. Szt X. Pius p. 1905. II. 18: írásban, majd XII. 24: kihallgatás alkalmával élő szóban ált. érvényű engedéllyel fölhatalmazta őt, hogy amennyiben a gör. kat-ok lelki veszedelembe kerülnek a ~ miatt, mert főpásztoraik az engedélyt nem adják meg, fölveheti őket a lat. egyh-ba a gör. pp-ök akarata ellenére is. Majláth pp. ezen engedéllyel élt 1928-ig. -

A CIC 98. kánonja továbbra is a Sztszék engedélyétől tette függővé a ~t. Nem nyilvánította azonban semmisnek a ~sal kapcsolatban adott korábbi engedményeket. Az illetékes Keleti Kongr. pedig a gyakorlatban mindkét szertartású pp. engedélyét kívánta meg. - Az 1923: megjelent rum. alkotmány a g.kel. és g.k. híveket rum. nemzetiségűeknek kívánta tekinteni, így a g.k. pp-ök joghatósága alá került m. anyanyelvű híveket is. Ennek természetes következménye volt, hogy Majláth fölhatalmazása alapján fölvették a lat. rítust. A g.k. pp-ök kétségbe vonták az engedélyük nélküli ~t, ezért Majláth pp. 1928: írt a Keleti Kongr-nak, hogy hagyják jóvá ezeket a ~okat. A Kongr. nem vonta kétségbe az eddigi ~ok érvényességét, de a fölhatalmazást gyakorlatilag visszavonta és a ~ engedélyezését a bukaresti nunciusra bízta. - Majláth pp. fölhatalmazásának visszavonása egybeesik a rum. kultusztörv. megjelenésével, mely a vallásváltoztatás hivatalosságát az anyakv-vezetőknek tulajdonította. Itt a lat. és többi rítusról a gör. rítusra való áttérés nagyon könnyen, az „uralkodó” vallásra való térés még könnyebben ment. A 1930-as évek közepe felé a numerus valachicus érvényesítésével (hivatalnokok, alkalmazottak állásuk megtartásáért v. állás elnyeréséért) ugrásszerűen emelkedtek a ~ok a gör. szert. javára. A megfélemlített emberek nagyobb hányada azonban az uralkodó g.kel. vallására tért át, természetesen nemcsak lat. kat-ok, hanem prot-ok is. Ezek az áttérések csak államjogilag voltak érvényesek. A g.kel. pp-ök viszont az áttérteket a hivatalos formákat mellőzve egyházilag is magukénak tekintették. - Mivel a székelyek között a kánoni szabályok figyelmen kívül hagyásával történt ~ok egyre gyakoribbak lettek, 1937: Vorbuchner Adolf spp. iratban tárta fel az ügyet Cassulo bukaresti nunciusnak, és kérte a Sztszék utasítását. A Keleti Kongr. titkára, Tisserant bíb. személyesen ment Romániába és Erdélybe. Azt elismerte, hogy a ~ok nagy többségének oka pol. és gazd. probléma, de hangoztatta, hogy a rítus másodrangú kérdés, a lelkek érdeke a fontos. Informátorai arról is meggyőzték, hogy a székelyek rum. eredetűek és eredetileg gör. kat-ok voltak. Olasz nyelvű levelében foglalta össze ezen felfogás tapasztalatait. Vorbuchner pp. válaszában világosan leszögezte, hogy felületesen gondolkodnak azok, akik úgy vélik, hogy megszűnnék Romániában a hitehagyás veszélye a lat. rítusú hívőknek a gör. rítusra való áttérése által. Elhárította magáról a ~ által gör. kat-sá lettek miatt a felelősséget a jövőbeli sorsukat illetőleg (mintha a 10 év múlva, 1948: bekövetkezett eseményt sejtette volna meg). - Az 1940. VIII. 30-i II. →bécsi döntés u. ellenkezőjére fordult a ~ ügye. Sokan a lat. szert-t v. kat. hitüket elhagyottak közül igyekeztek régi szert-ukra v. hitükre visszatérni. Államjogilag nem volt nehézség, mert a m. kormány érvényben hagyta a rum. kultusztörv-nek a ~ra vonatkozó rendelkezését. Annál nagyobb izgalmat keltett a székelyföldi ~ a Keleti Kongr-nál. Tisserant a ~ok engedélyezését kivette a bpi nuncius, Angelo →Rotta kezéből, és a Kongr-nak tartotta fenn. Az államjogilag érvényes ~ok felülvizsgálására 1943: egy vizitátort küldött, akinek beszámolóját nem ismerjük. A háborús események és a helyzet alakulása konkrét megoldást nem hozott. Mindenesetre, a m. nyelvű gör. kat-ok továbbra is a rum. főpásztorok joghatósága alatt maradtak, s 1948: a g.kel. egyh. tagjaivá lettek. - III. A hatályos egyházjog szerint rítust változtathat: 1. aki erre az Apostoli Szentszéktől engedélyt kap (112.k. 1.§ 1; vö. CCEO 32.k. 1.§); 2. az a házastárs (nemcsak a feleség lehet, hanem - legalábbis, ha latin - a férj is), aki a házasságkötéskor v. a házasság fennállásának ideje alatt úgy nyilatkozik, hogy áttér házastársának jogilag önálló, rítus szerinti egyházába. A házasság megszűnése után a más rítusba áttért házastárs visszatérhet előző rítusába (112.k. 1.§ 2); 3. a sztszéki engedéllyel v. házasság kapcsán rítust változtató szülők 14 éven aluli gyermekei, valamint vegyes házasságban a törvényesen rítust változtató kat. fél gyermekei. Mindezek 14. életévük betöltése után visszatérhetnek előző rítusukra (112.k. 1.§ 3). - Nem lehet rítust változtatni azáltal, hogy valaki a szentségeket (vö. 923.k., 991.k.) valamelyik más rítus szerint veszi fel, még akkor sem, ha ez tartós szokása (112.k. 2.§). Ha a házastárs át akarja venni a másik házasfél rítusát, ezt teheti a házasságkötés alkalmával előzetes írásbeli nyilatkozattal, v. később, de akkor az új rítus szerinti ordináriusa v. plnosa, ill. az ezek valamelyike által megbízott pap és 2 tanú előtt tett nyilatkozattal. A ~t a kereszteltek anyakönyvébe kell bevezetni (Cleri sanctitati motu proprio 13.k.: AAS 49, 1957, 439; ez a latinokra is érvényes - vö. uo. 15.k.). Szabadon választhat rítust az a nem kat. keleti keresztény, akit keresztelése után vesznek fel a kat. egyh. teljes közösségébe, bár ilyenkor a törv. kívánatosnak tartja, hogy az illető eredeti rítusát őrizze meg (uaz 11.k.: AAS 49, 1957, 439; OE 4). A nem kat. nyugati ker-ek, ha a kat. egyh. teljes közösségébe térnek, egyes szerzők szerint a 111.k. 2.§ analógiájára (mely a felnőtt keresztelkedők rítusválasztásáról szól) szintén szabadon választják meg rítusukat. M.Jó.-Sz.Sz.A.

Balogh-Gergely I:128. - Marton 1993:170. - Erdő 2003:138.