Saul (héb. 'a kért, kiesdett'): 1. Izrael első királya (ur. Kr. e. 1012-1004). Családfája: 1Sám 9,1; 1Krón 8,29-33; 9,35-39. 1Sám 14,50: felesége Achinoam, 2Sám 3,7; 21,8-11: mellékfelesége Ricpa, Ajjának a lánya. Gyermekei: Jonatán, Isjo (→Isbaal), Malkisua, Abinadab, Esbaal (→Isbaal), továbbá Merab és Michal (1Sám 14,49; 1Krón 8,33; 9,39). A ~lal kapcsolatos hagyomány (1Sám 9-31) bonyolult irod. termék, nem a ~ uralma alatt lezajlott események számbavétele. Nem is annyira ~ miatt keletkezett, sokkal inkább a ~ és Sámuel, ill. Dávid közötti kapcsolat bemutatására. Míg az nem is lehet kétséges, hogy Izr-ben a kirság bevezetését, az összes(?) törzs összefogását, egységes hatalom alá rendelését a →filiszteusoknak Izr. önállóságát veszélyeztető megerősödése mozdította elő, az egyáltalán nem világos, hogy miért éppen ~ képviselte elsőként a kir. hatalmat; alighanem egyszerűen szenvedélyes-erélyes magatartásának köszönhette, melyet a gileádi Jábesben tanúsított (11). Legfontosabb feladata az volt, hogy Izr-t megszabadítsa a filiszteusok uralmától; ezt számos hadjárata és életének kockáztatása ellenére sem sikerült elérnie. Az amalekiták ellen is harcolt (15). Egyéb harcait alighanem →Dávidnak kell tulajdonítanunk (14,47). ~ →Gibeában székelt. - Ami az ország kormányzását illeti: csak azt lehet tudni, hogy elűzte a halottidézőket és a jövendőmondókat (28,3-5); ez Jahve szellemében való uralomra vall. - Az összkép, mely az egyébként elég szórványos forrásokból kirajzolódik, nem mutatja teljhatalmú kir-nak. Nemcsak azért, mert az új helyzetben igen sok nehézséggel elsőként kellett szembenéznie, hanem azért is, mert a háttérben ott állt →Sámuel. Ezenkívül nem volt kiegyensúlyozott személyiség sem: olykor búskomorság, sőt hisztéria vett erőt rajta, és bizalmatlan volt közvetlen környezetével szemben. Hatalmát egyfelől Dávidtól, másfelől Sámueltől féltette, s ez a félelem szétforgácsolta erejét, utolsó éveit megkeserítette, és kegyetlen intézkedésekre indította (22,6-19). Mindemellett még ellenfelei is becsülték; ezt Dávid siratója (2Sám 1,19-27) tanúsítja. Az atyák dicsérete (Sir 44) nem említi név szerint, de utal rá (46,13.19). A ker. műv-ben Biblia-illusztrációkon v. Dávid életének ábrázolásain szerepel (Rembrandt). - 2. Szt →Pál apostol. R.É.-**

Kirschbaum IV:50. - BL:1572.

Saul, Győr nb., Óvári (†Kalocsa?, 1202 k.): érsek. - A Győr nemzetség Óvári-Keméndi ágából való. 1180: kir. kancellár, 1179-91: csanádi mpp. Szőregen tp-ot és ktort épített, III. Ince p-t támogatta, mikor az Mo-ot pol. hatalma alá akarta vonni. 1192-1201: kalocsai érs. Az Imre kir. (ur. 1196-1204) és András hg. közti háborúskodásban békített. Birtokokat adott a kalocsai kápt-nak, amit az érs. asztaltól függetlenített. Életszentség hírében halt meg. Vsz. ~ sírját találták meg 1907-12: a szegyh. ásatásakor. - Utóda Csanádon 1192: Krispin, Kalocsán 1202: Merániai János. 88

Mendlik 1864:94. (1181-93: csanádi pp.), 78. (1193-1202: kalocsai érs.) - Gams 1873:370. (s.v. Saulus de Hédervár; 1181-93: csanádi pp.), 371. (s.v. Saulus de Hédervára; 1193-1202: kalocsai érs.) - Pallas VIII:798. - Eubel I:197. (†1202) - Winkler 1929:16. (s.v. Győri Saul) - Juhász I. - Hírnök 1930. (Juhász: O. S.) - Schem. Col. 1942:15. (19.) - Schem. Csan. 1980:16. (9.) (s.v. Óvári Saul, 1188-92: csanádi pp.) - Puskely 1994:149.