Schaller István (Győr, Győr vm., 1708-Sopron, 1779): festő. - Elsősorban a Dunántúlon dolg., főként oltárképeket és freskókat festett. 1766-tól Sopronban lakott. A barokk mennyezetfest. ált. megoldásait alkalmazta, kedvelte az allegorikus ábrázolásokat. Legjelentősebb művei 1756: Győr, a v. bencés Apátúr-ház (1950 u. Xantus János Múz.) dísztermének mennyezetképe (Az Egyh. diadala); 1757: Németkeresztúr, Mária mennybevitele-oltárkép; 1759-60: és 1770: Borsmonostor, ciszt. tp., oltárképek; 1760: Vasszécsény, a v. Ebergényi-kastély kpnájának mennyezetképe (Hit allegóriája); 1762: Füss, r.k. tp. falképei; Sopronhorpács, r.k. tp.; 1764: Sopron, Szt György-tp., 1767: Fertőszéplak, a Kálvária kifestése; 1769: Sopron, Szt Orsolya-tp., oltárkép; 1772: Kőszeg, Szt Jakab-tp., oltárkép; 1773: Újkér, r.k. tp., főoltárkép; 1774: Fertőszéplak, oltárkép; Pannonhalma, Krisztus a kereszten; 1776: Füles, Zichy-kastélykpna, Mária-kép; 1777: Nagygeresd, r.k. tp., Szt István-oltárkép; Felsősegesd, r.k. tp., oltárkép; 1778: Celldömölk, bencés tp., Szt Imre-oltárkép; ismeretlen évben: Győr, Orsolya-tp., mennyezet- és oltárkép; Ispotály-tp., Szt Erzsébet-oltárkép. **

Garas 1955:246. - ML IV:231. - Tóth 1995:61.