🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Sealtiel
következő 🡲

Sealtiel (héb. vsz. 'kértem Istent'): személynév az Ószövetségben. - 1. Zerubbábel apja (Ezd 3,2.8; 5,2; Neh 12,1; Ag 1,1.12.14; 2,2.23; 1Krón 3,17: nagyapja). Jézus családfájában is szerepel (Mt 1,12: Jechonja, Lk 3,27: Neri fia). - 2. a 4Ezd-ban angyal. R.É.

BL:1573.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.