Sebestyén, Szt (Milánó, Itália v. Narbonne, Gallia, 3. sz.-Róma, 3. sz. vége, jan. 20.): vértanú. - Szt Ambrus szerint Milánóban, más források szerint Narbonne-ban szül. Vsz. Diocletianus idején került Rómába, ahol egy I. 20-i napon vt. lett és a katakombákban temették el. - E tört. adatokra támaszkodik a 450 k. Rómában írt passiója, mely szerint ~ a cs. testőrség katonája, tisztje, majd Diocletianus és Maximianus személyes testőre volt. A cs-ok bizalmát élvezte, ezért sokat tudott segíteni a bebörtönzött ker-eknek, s előkelő családokat is meg tudott téríteni. Így fogságában bátorította a 2 testvért, Márkot és Marcellinust; együtt virrasztott a házaspár Nikosztratosszal és Zoéval, akiket Márk és Marcellinus szüleivel, Tranquillinusszal és Marciával együtt térített meg. Csodái hatására tért meg a város prefektusa, Cromatius és a fia, Tiburtius is. Akiket elvezetett a hitre, mind vt-k lettek. Apostolkodása és a vt-k temetése körüli szolgálatai nem maradhattak titokban. Amikor eltemette a →négy megkoronázottat, a cs. elé vitték, aki arra ítélte, hogy nyilazzák halálra. Katonatársai kivitték egy mezőre, egy fához kötözték, és annyi nyilat lőttek bele, hogy sündisznóhoz hasonlított. Holtnak vélve otthagyták, de amikor éjszaka jöttek a ker-ek, hogy eltemessék, köztük a vt. Castulus özvegye, Iréne, látták, hogy még él. Bevitték a városba, s a Palatinuson egy nemes asszony házában csodálatosan visszanyerte egészségét. A hívők azt tanácsolták ~nek, hagyja el Rómát, de ő a Hercules-tp-ban szert-t végző cs-ok elé ment, s megvallotta hitét. Diocletianus erre lefogatta, halálra ostoroztatta, s holttestét a szennycsatornába dobatta. ~ megjelent egy Lucina nevű asszonynak, és kérte, hogy a Via Appián, az apostolfejed-ek mellé temessék. - Tiszt-e a 16. sz-ig nagyon eleven, Rómában 9 baz-t építettek ~nek. Galliai tiszt-ének közp-ja Soisson lett. 680: Rómát megmentette a pestistől, ezért főleg a járványok idején hívták segítségül. Róma városának patrónusa. A fűzőkészítők, halottvivők, íjászok, katonák, kefekötők, kertészek, magkereskedők, puskaművesek, tímárok, tüzijátékárusok, vaskereskedők védőszentje. - Ü: K-en dec. 18., Ny-on jan. 20. Mivel a legkorábbi forrásban Fábián p-val egy napon említik, officiumuk is közös lett. - ~ napja a népi kalendáriumban Közép-Eu. szerte az első tavaszébresztő nap, mert e napon kezdenek „mézgásodni”, azaz nedvet szívni a fák. Fábián a pestisesek, ~ a nyilasok, majd a puskások védőszentje. Pest patrónusa, róla kapta nevét a Sebestyén tér, melynek pestises szobrát sztmise után körüljárták. -

Ikgr. Legkorábbi róm. képein vt-koronás katona (Callistus-katakomba, 5. sz.; S. Pietro in Vincoli, mozaik, 680 k.). A 13. sz: mint a keresztes lovagok patrónusát róm. katonaruhában, de lovagi fegyverzettel, pajzzsal és karddal ábrázolták (Freiburg, a szegyh. tornya). Később egy v. több nyílvesszőt tart a kezében (id. H. Holbein, hohenburgi oltár, Prága, Nemz. Galéria, 1509). 1350: a pestisjárvány után vált gyakorivá vtságának képe: fához kötözött, szakálltalan, ágyékkötős ifjú, testében több nyílvesszővel (Ciszt. pszaltérium, 13. sz., Besançon, Bibliotheque municipalis). A 15. sz: és a barokk műv-ben e képtípust nagyon kedvelték. Besorolták a →tizennégy segítőszent közé, és az ismétlődő pestisjárványok miatt nagyon tisztelték, mert a Zsolt 7,13 szerint a nyílvessző a hirtelen betegség jelképe, és ~ sebekkel borított teste hasonlított a pestises betegekéhez. ~ lett a 15. sz: alakult lövészegyes-ek védőszentje is. Az itáliai műv-ben inkább a fedetlen ffitest szépségét hangsúlyozták, és tájkép- v. épületháttérrel ábrázolták. A ném. és a holl. műv. inkább a sebesült, szenvedő testet emelte ki, s gyakran ~ hóhérait is megjelenítette (H. Memling, Brüsszel). A késő kk-tól gyakran Szt Rókus párja mint pestisszent. Életének jelenetei közül a vtsága a legfontosabb, de előfordul az őt ápoló Szt Iréne és egy angyal társaságában (Van Dyck, Párizs, Louvres, 1625), holttestének megtalálása és közbenjárása a pestises betegekért is. - Legendája az Érdy- és a Debreceni kódexben is olvasható. A betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai), mind az ósz-i zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. „Az Isten igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézíját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyilait égőkké tette.” (Zsolt 7) A nyílnak ebből az ősi, jelképes képzetéből következett, hogy ~ alakjával is kapcsolatba hozták, és a pestis nyila, csapása ellen már a 7. sz: kérték a hívek ~ oltalmát. Tiszt-e mégis 1348, a feketehalál után vált ált-sá. Ennek tükröződése, hogy a kk. végén alig van tp. szárnyasoltár, amelyről ~ képe, szobra hiányoznék. A művészeknek így módjuk volt a meztelen emberi test ábrázolására is, amelyet az Egyh. nem nézett jó szemmel. - ~ táblaképe megtalálható Arnótfalva (1485), Bakabánya (1480), Bártfa (Fábiánnal, 1460), Csegöld (1494), Felsőkubin (1500), Kassa (Fábiánnal, 1470), Lőcse (Kristóffal, 1476), Szmrecsány (1510), Vitfalva (1480) szárnyasoltárain. Gótikus faszobrai járványok emlékjelei: Bártfa (Mager Veronika oltára, 1489), Bp. (Szépműv. Múz., 1490, ismeretlen helyről; Mateócról?, 1510), Késmárk (1500), Liptószentmária (1500), Lőcse (Péter és Pál-oltár, 1490), Malompatak (1480), Mosóc (1470), Szepeshely (1478), Szepesszombat (1503), Zólyomszászfalu (1510). Fábián és ~-oltára volt a győri szegyh-nak (1479), a budavári Magdolna-tp-nak (1487). A pozsonyi polgárok egy járvány alkalmával kpnát ajánlottak föl és társulatot alapítottak ~ tiszt-ére (1502). Az egyik alföldi falu kk-ból származó neve védősztje után Fábiánsebestyén, a Muravidéken Szentsebestyén. A kk. végén már keresztnévként is járta. 1522: a szegedi egyh. tizedjegyzékben 10x fordul elő. Világos, hogy a névválasztással az újszülötteket járványos betegség ellen ajánlották ~ oltalmába. Elterjedtek családneveink is: Sebestyén, Sebesény, Sebő, Sebők, Zsebők. Nyilván idetartozik a Sebes, Sebös család- ill. helynév is. Mindez a hazai kk. végén a ~-kultusz elevenségét és időszerűségét tanúsítja. Megerősödéséhez 1510: a hazai nagy pestisjárvány is hozzájárulhatott. Lehetséges, hogy kk. ném. városaink a nyíl-motívum révén keresik a katona vt. oltalmát. A lovagság bomlása után a városok hatalma és ereje megnövekedett, falaikat maguknak kellett megvédelmezniök. Ezért választották ~t a polg. lövészegyes-ek védőszentjüknek. A kultusz a barokk jámborságban pestisoltalmazó mozzanatokkal egészült ki, ami kpnaépítésekben, sőt tp-dedikációkban is megnyilvánult: erdélyi egyhm.: Kolozsvár (kpna), Sósmező; esztergomi főegyhm.: Győrsziget, Komárom, Mászt (1631), Nádasd, Nagyszombat, Visegrád; győri egyhm.: Császárkőbánya, Füles (1733), Garta (Kapuvár mellett), Stotzing; pécsi egyhm.: Paks, Pécs (kapuc-ok, majd irgalmasok); székesfehérvári egyhm.: Dunabogdány, Érd, Székesfehérvár (Felsőváros, 1731); szepesi egyhm.: Jurgov; veszprémi egyhm.: Csácsbozsok, Németbarnag (1750, később Gyümölcsoltó Boldogasszony). - A 16. sz. nagy itáliai pestisjárványai a ~-kultusz másodvirágzását hozták magukkal. Borromei (Szt) Károly milánói érs. 1575: a városnak a pestistől való szabadulását ~ közbenjárásának tulajdonította. Tiszt-ére 1576: tp-ot és emlékoszlopot állított a milánói nép. A máig élő hagyomány szerint Károly ebbe az oszlopba kényszerítette a pestist. A helye a milánóiak szerint daganat formájában ott látható az oszlopon. A milánói kezdeményezés hatására hazánkban is oszlophoz kötözve ábrázolták. Köztérre állították, hogy az emberalakként elképzelt és utakon besettenkedő vészt elrettentsék vele. Legnagyobb számmal a Fertővidéken, Sopron és Kismarton környékén található. Ez az Esterházy család fraknói és kismartoni hitbizományának hajdani, leginkább ném. lakosságú területe. ~ barokk tiszt-ét (mint Rozáliáét) az Esterházyak egyelőre nem tisztázott körülmények között Lombardiából plántálták át birtokaikra. Innen sugárzott szét azután Au-ba és a Dunántúl szomszédos vidékeire is. Barokk ~-oszlopok: Feketeváros (1711), Kismarton (1713), Lajtapordány (18. sz. vége), Lajtaszentgyörgy (18. sz. eleje), Lorettom (1680), Nádasd (1628), Nagyhöflány (1657), Nagymarton (1614), Pecsenyéd, Rétfalu, Sérc (1711), Somfalva, Zárány. Szerepel Kishöflány, Klempa pestisemlékein. ~ nevenapján valamikor több helyen fiúgyermekek jártak ~t köszönteni. ~-oszlopok ill. -ábrázolások: Bősárkány (18. sz. közepe), Csorna (1780), Fertőszentmiklós (18. sz. eleje), Hegykő (1711), Lövő (1711), Mihályi (1760), Nagycenk (1714), Rábacsanak (1714), Sarród (1714). Egy soproni parasztpolgár-ház homlokzatán is megtalálni ~ szobrát. ~ tiszt-ére rendezett ném. nyelvű barokk népi színjátékok Nagymarton környékén éltek a 20. sz. elején is. Az Esterházy-hitbizomány ~-kultusza nem tekinthető pusztán m-nak v. németnek. Döntő a kat. barokk monarchia, amelynek hatalmi és szakrális szükségletei hozták létre ezeket az ájtatosságokat és ünnepeket. A pesti pálos (ma Egyetemi) tp. alapkövébe 1725: ~ ereklyéjét tették a Czestochowai Szűzanya rézre karcolt képével együtt. Mo. egyéb vidékeinek ~-kultusza szintén a pestisjárványokkal, jószágvésszel és ezzel kapcsolatosan a ném. bevándorlók fogadalmi ünnepeivel függnek össze (Egerszalók, Elek, Leányvár, Magyarpolány, Mór, Orfű, Városlőd, Zirc). Orfűn e nap reggelén nem mentek be az istállóba, álljon helyt a patrónus: a jószágot nem szokták megetetni, befogni, az almot kivinni. Böjtölt tehát az állat is. ~ kivételes barokk népszerűségére vall, hogy - bár a szakmához nem volt köze - az aradi kőművesek, faragók céhe Rókussal együtt védőszentjének tisztelte. A leghíresebb m. ~-tp. Székesfehérvár-Felsővároson áll, amely egyben a város szakrális parasztéletének, céhes jámborságának is tűzhelye. A búcsúnapon, egyébként a farsang derekán sebestyénbál is volt. Emlegetik juhásztemplom néven is. Bánd ném. fiatalsága farsangi fölvonulással szintén bálozott. Ez volt a Schützenball. ~ ott hódol Rókus, Xavér, Rozália, esetleg még Antal és Károly társaságában azokon a monumentális barokk Szentháromság-emlékeken is, amelyeket a 18. sz. pestisjárványok idején állítottak számos városunk főterén, de szerényebb formában faluink tp-kertjeiben is. Önálló szobra állott a pesti hajdani Sebestyén téren. A jászapáti, 1739: Mária nevének szentelt pestiskpna elenyészett ~-képe két oldalán Flórián és Venánc szobra. A ném. hagyomány, ill. névazonosítás szerint (a Sebastian és a Bast, 'kéreg, háncs' szó hasonlatossága nyomán) ezen a napon kezd az életnedv a fában ismét megindulni, kezdődik a tavaszi megújulás. Ennek Sárosban megörökített párhuzama: „ha e napon a köd alig ér a fák koronájáig, akkor a halál áldozatait csak a gyerekek közül fogja szedni, és a betegség többnyire gyerekbetegség lészen. Ha azonban felér már az innen látható hegy feléig, akkor leginkább a középkorúak fognak betegeskedni, halni. Végre ha mindent elborít a köd, akkor kivétel nélkül fog pusztulni gyermek, ifjú és agg.” Ebben a hiedelemben jellemző áttétellel ~ nem gyógyító szentként, hanem pusztító démonként jelenik meg. Az apatini németek ezen a napon zsírban kalácsot (Kichl) sütnek. Megeszik, hogy a szél le ne tépje a háztetőt. **

Herwig Ferenc: A farkasok között. M-ra átd. Müller Lajos. Bp., 1932. - Kirschbaum VIII:320. - BS XI:776. - Bálint I:160. (†298!) - Sachs 1980:310.

Sebestyén (†1046?): esztergomi érsek. - Szt István legendája szerint a Szt Márton mon. szerzetese volt, a kir. őt választotta 1001: Esztergom első érs-évé. 1007: megvakult, lemondott, utóda Anasztáz. De 1012 u. visszanyerte látását, és viszatért az érs. székre. - Korábban tévesen azonosították Radla-Rasinával. Utóda 1046 u. Benedek. É.G.

SzÉ 1984:808 (†1007!) - Beke 2003:17.

Sebestyén András, Sebestény (Szentpéter, Sáros vm.-Lőcse, 1683. ápr. 1.): választott püspök. - 1667: már sármonostori apát és pozsonyi knk., előbbiről 1668. III. 3: lemondott, mivel elnyerte a földvári apátságot, melyet 1672. VIII. 14: a tihanyi apátsággal cserélt föl. 1676. III. 29: csornai prép. azzal a kir. utasítással, hogy állandóan székhelyén lakjon, a prépság javait a világiaktól szerezze vissza, konventjéről gondoskodjon s régi szokás szerint hites jegyzőt alkalmazzon. 1678. XII. 29: szkardonai vál. pp., s ezzel a m. főrendi tábla tagja; kir. tan. 1679. VIII. 21: erdélyi vál. pp. és leleszi prép., de ppségét Rómában nem erősítették meg. Levelezett I. Apafi Mihály fejed-mel; székét nem foglalhatta el, az erdélyi kat-ok lelki vez-je így Szebelébi Bertalan helynök maradt. Leleszről székhelyét 1680 elején Eperjesre tette. Kapi várában ~ tárgyalt 1680. II: →Thököly Imrével, közbenjárására jött létre XI. 15: a fegyverszünet. 1681. XII. 28: szepesi prép. 1682. XI. 19: fegyverszünet után Thököly híve lett, 1683. I: részt vett a kassai ogy-en, mely egyhangúlag elnökévé vál. Thököly ~t jelölte →Sobieskihez varsói követének, de ő köszvénye miatt nem utazhatott, s néhány nap múlva meghalt. - Utóda a szkardonai címen 1679: Kálmánczay János, az erdélyi c. 1684: betöltetlen, 1685. IV. 15: utóda Kada István; szepesi prép. széke 1683-85: betöltetlen, utóda 1686. II: Balogh Miklós. T.E.

Schem. Trans. 1838:XXXII. (58.) (†ápr. 1.); 1913:14. (†aug. 1.) - Mendlik 1864:89. - Gams 1873:382. (1679-83: erdélyi pp.) - Temesváry 1914:41. - Pirhalla 1899:510. (1679. VIII. 21: szkardonai pp.; 1682. V: szepesi prép.) - M. Sion 1883:673.

Sebestyén Gábor (1812. márc. 21.-1888 u.): plébános. - 1841. V. 2: pappá szent., nagyboldogasszonyfalvai, 1842: csíksomlyói, 1843: székelyudvarhelyi kp., 1845: csíkszeredai plnos. 1849: elfogták, Csíkszeredában 1850. II: a hadbíróság kötélhalálra, majd kegyelemből 10 év vasban töltendő →várfogságra ítélte. Egy ideig olmützi fogoly, továbbvitték Josephstadtba, ahonnan 1856: kegyelemmel szabadult. Kényszernyugalom után 1858: szászrégeni kp., nagyernyei, 1865: hódosi, 1869: szovátai plnos. 88

Beke 1870:168. - Schem. Trans. 1888:138.

Sebestyén Jeromos János, SM (Hosszúpereszteg, Vas vm., 1912. ápr. 28.-Bp., 1987. febr. 14.): házfőnök. - Bpen 1938. V. 15: szervita áldozópappá szent., 1938: Rómában tanult, teol. dr. 1941: Egerben teol. tanár, 1944: Máriaremetén, 1947: Bp-Szervita téren házfőn. és plnos. - 1950: az esztergomi főegyhm. szolgálatában kisegítő lelkész, 1958: Csitáron kp., 1960: betegszabadságon. 1962: Héregen h. plnos, 1964: Esztergom-Belvárosban, 1966: Bp-Rokolya u-ban, 1969-75: nyugdíjazásáig az angolkisasszonyok Szt Mihály-tp-ában kp. - M: Szolgáljunk Szűz Máriának. Imák, elmélkedések, és ájtatosságok a Boldogasszonyt tisztelő hívek sz. Wimmer Anzelmmel. Máriaremete, 1947. 88

Pilinyi 1943:256. - Tóth 1948:88, 131. - Schem. Strig. 1982:371. Arck. (s.v. Sebestyén János) Arck. - Diós 1999:191. (3776.) - Gulyás/Viczián XXI. (kz-ban)

Sebestyén József (Kaposszentbenedek, Somogy vm., 1903. okt. 24.-Kaposvár, 1984. dec. 30.): helynök. - A gimn-ot Csurgón, a teol-t Veszprémben végezte, 1930. VI. 22: pappá szent. Zákányban, 1933: Devecserben kp., 1934: ideigl. adm. uo., 1935: Sármelléken és Attalán kisegítő, 1936: Büssüben kp. 1940. VIII. 1: Erdőcsokonyán plnos, 1943: a görgetegi ker. tanfelügy-je, 1946: esp., 1960: rajki c. prép., 1963. VII. 17: somogyi főesp., 1964. V. 4: veszprémi knk., 1965. II. 16: ap. kormányzói helynök, 1966. III. 23: somogyvári c. apát, 1966. VII. 22: a kaposvári Nagyboldogasszony-tp. plnosa. 1972: és 1974: ált. ap. kormányzói helynök, 1975: és 1978: ált. ppi helynök. - Cikkei a Kat. Életben. 88

Schem. Vesp. 1938:225; 1975:385; 1984. - Körlevél 1980. IV. 20. - Pfeiffer 1987:238. - Diós 1999:191. (3778) - - Gulyás/Viczián XXI. (kz-ban)

Sebestyén József, köpeczi (Szék, Szolnok-Doboka vm., 1879. nov. 12.-Kolozsvár, 1964. dec. 27.): festő, művészettörténész, heraldikus. - A középisk-t Besztercén végezte, ahol apja polg. isk. ig. 1902: a bpi Orsz. Mintarajzisk-ban festészetből okl-et kapott, Párizsban és Münchenben tanult tovább. 1903: Kolozsvárra költözött, kv-et illusztrált, címereket készített. 1916-19: a M. Orsz. Levtár megbízott címerfestője. 1915: fölkérésre készítette az összetett magyar birod., 1921: a rum. állami címert, 1939: Márton Áron pp. (1939-80) címerét tervezte. 1919-41: Köpecen élt. A címerek tervezésén, festésén, az erdélyi nemesi családfák összeállításán kívül közrem. az erdélyi műemlékek (pl. széki tp., kolozsvári Szt Mihály-tp., Farkas u. ref. tp.) fölmérésében, szakszerűen leírásában, helyreállításában. 1942: Kolozsvárra költözött, ahol az Erdélyi Nemz. Múz. Levtárában kutatott. - Cikkei: Pásztortűz, Kolozsvári Szemle, Művészeti Szalon 1928:67. (Néhány kk. címeres emlék Segesváron) - Erdélyi Múz. 1941:36. (Régi székely eredetű műemlékeink) - Emlékkv. Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évford-jára. Kolozsvár, 1957. (A gelencei mennyezet- és karzatfestmények). - M: A brassai Fekete tp. Mátyás-kori címerei. Kolozsvár, 1927. (Erdélyi Tud. Füzetek 8.) - A Becse-Gergely nemzetség, az Apafi és a bethleni gr. Bethlen család címere. Kolozsvár, 1928. (uaz 13.) - A kk. Ny-i műveltség legkeletibb határai. 1929. (uaz 19.) - A Cenk-hegyi Brasovia-vár tp-a. Uo., 1940. (uaz 121.) - Sándor Imrével 1903-12: a Genealógiai Füzetek családtört. folyóir. szerk-je. - Álneve: K. Sebestyén József. D.Má.

RMIL III. (*1878) - História 1987:5-6. sz. (Sas Péter: Román címer - magyar kézből) - Könyvesház (A Művelődés melléklete) 1992:2. sz. (Uő: Az 1921-es új román államcímer keletkezéséről) - Művelődés (Kolozsvár) 1996:12. sz. (Uő: A pp. és a heraldikus) - Monoki 1997:400.

Sebestyén Károly (Szekszárd, Tolna vm., 1881. júl. 11.-Szekszárd, 1954. dec. 14.): plébános. - 1906: Pécsett pappá szentelték, 1917: Kistengelicen plnos, 1927: a pécs-gyárvárosi Szt József-tp. adm-a, 1933: plnosa. - Pécsett 1937. XI. 1-1942. III. 22: a Szt József Hírnöke plébániai havilap fel. kiadója. 88

Schem. Qu. 1943:175; 1948:33. - Diós 1999:191. (3779.) - Gulyás/Viczián XXI.

Sebestyén Sándor Árpád, OFM (Csákigorbó, Szolnok-Doboka vm., 1903. ápr. 12.-Pannonhalma, 1990. okt. 29.): lelkipásztor. - 1926. II. 24: lépett a kapisztránus rtart-ba, a teol-t Gyöngyösön végezte, 1930. III. 11: szerz. fog-at tett, VI. 22. pappá szent. 1943: Kecskeméten, 1948: Egerben h. házfőn. - 1950: Eger Nagyboldogasszony-tp-ban, 1959: Nyíregyháza-I. pléb-n, majd Pócspetriben, 1961: Horton, 1962: Kerecsenden, 1969: Jászladányban kp. 1982. IX. 23: a Pannonhalmi Szoc. Otthon lakója. - Gyöngyösön 1934. VIII-1938. X: a Rend-Tartományi Közl. hivatalos lap szerk-je. 88

Pilinyi 1943:110, 253. - Schem. Cap. 1948:72. - Schem. Agr. 1975:131. - Diós 1999:192. (3781.) - Gulyás/Viczián XXI.

---

Sebestyén Péter (Csíkszentmihály, Hargita m., 1968. febr. 27.–): plébános. – A középisk-t és a teol-t Gyulafehérváron a kántoriskolában és a Hittud. Főisk-n végezte. 1992. IV. 25: sztelték pappá. Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, 1996: Gyergyóremetén kp. 1997: Erdőszentgyörgy, 2006: Marosvásárhely-Szt Imre tp. plnosa. 2000: szentszéki tanácsos. – M: Életutak. Székelyudvarhely, 2000. – Agapétól Zsoltárig. – Uo., 2001. – Készenlétben. Kolozsvár, 2003. – Bözödújfalu 1729–Erdőszentgyörgy 2004. 275 év. Kismonográfia. Marosvásárhely, 2004. – Családi szentély. Csíkszereda, 2004. – Nézz az ég felé. Székelyudvarhely, 2005. – Örömhír. Kolozsvár, 2006. – Kihívás és szolgálat. Uo., 2008. Kiskertembe rozmaringot ültettem. Marosvásárhely, 2008. F.S.

Ferenczi 2009:394.