🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Siló
következő 🡲

Siló (héb. 'vízzel bővelkedő hely'): Efraim egyik városa, Bételtől északra. - A legrégibb szövegekben úgy szerepel, mint ahol a →ládát őrizték egy templomban Éli családjának felügyeletével (1Sám 1,3.9,24). A Bír 21,19-24 szerint volt „az Úrnak egy ünnepe, melyet minden esztendőben ~ban szokás megülni”; az ünnephez hozzátartozott a lányok körtánca. Sámuel ~ban töltötte gyermekéveit (1Sám 3). A szentélyt vsz. már a filiszteusok lerombolták (emléke még Jeremiás korában is élt: Jer 7,12.14; 26,6.9). Hogy miként lett izr., azt nem tudjuk. - A későbbi szövegekben (Józs 18,1.8-10; 19,51; 21,2; 22,9-12) az olvasható, hogy Józsue idejében ~ban állt a →szent sátor (18,1;. Zsolt 78,60), és itt volt Izr. fiainak az utolsó közös tábora, ahol az eddig még el nem foglalt ter-et felosztották 7 törzs között (Józs 18), kijelölték a →menedékvárosokat és a →papi városokat (20), és határozatokat hoztak a Jordántól K-re letelepült törzsek ellen (22,9-12). Innen származott Achija próf. (1Kir 11,29; 12,15); itt tisztelték Achija és Éli sírját. A várost a Szeleukidák korától a bizánci időkig lakták. Romjait E. Robinson fedezte fel. A dánok végeztek itt ásatásokat H. Kjaer és A. Schmidt vezetésével, és bebizonyították, hogy már a 3. bronzkorban lakták; virágkorát a Kr. e. 12. sz: érte el; a Kr. e. 11. sz. közepe táján lerombolták. →Jákob áldása R.É.

BL:1576.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.