Simeon, Simon (a héb. Semaél, 'Isten meghallgatott' kicsinyítő formája): gyakori személynév. - 1. a bibliai genealógiában Jákob és Lea második fia, Izr. 12 törzse egyikének ősatyja (Ter 29,33-34; 35,23); jellemzése: 49,5-7 (Lévivel együtt, utalás a 34,25-31-re); →Mózes áldásában nem szerepel. Fiai: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Zechár/Cochár és Saul (46,10; Kiv 6,15; 1Krón 4,24: Nemuel, Jamin, Jarib, Zerach és Saul). A törzs a Szám 1,22 szerint 59.300, a 26,12-14 szerint azonban csak 22.200 fegyverforgatásra képes férfit számlált. A törzs előtört-ét homály fedi. ~ eredetileg minden bizonnyal Szichem környékén telepedett le „testvéré”-vel, Lévivel, de mivel - Lévivel közösen - minden férfit lemészárolt a kánaáni városban (Ter 34,25-31, vö. 46,10), nem maradhatott ott. Bír 1,3.17: csatlakozott Júdához és meghódította Cefátot. Józs 19,1-9 (vö. 1Krón 4,28-33) több olyan várost ~ örökrészeként említ, melyet Józs 15,21-32 úgy szerepeltet, mint Júda törzsének városait (vö. 19,9); föltehető tehát, hogy ~ törzse végül beleolvadt Júdáéba; vö. 1Krón 4,27: a törzs nem szaporodott úgy, mint Júda fiai; 12,26: 7100 bátor, harcedzett férfi Dávidhoz csatlakozott; továbbá: nem szerepel a törzs Mózes áldásában. Ez a Kánaán D-i részén élő törzs (4,28-43) minden bizonnyal összekeveredett meunita, edomita, kánaánita (Ter 46,10-11) elemekkel, sőt B. Maisler szerint még hurrita elemek is vegyültek bele (Szám 13,5 és 1Krón 4,37: a Ziza név!). Mindennek ellenére még később is ismeretes volt a törzs: Jud 6,15 szerint Betulia városának a ~ törzséből való Uzija volt az egyik elöljárója; Ez 48,24 szerint ~ törzse Benjamin és Isszachár közt kapott ter-et; 48,33: a szt városban az egyik kapu Simeon kapuja; a Jel 7,7 ~t is említi az Izr. fiai (= 12 törzse) közül megjelölt 144 ezer sorában. - 2. Jézus egyik őse, →Jézus családfája. - 3. az agg ~, aki tanúja volt Jézus bemutatásának a templomban (Lk 2,25-35, →bemutatás a templomban); dicsőítő énekét (→Nunc dimittis) a 2,29-32, Máriára vonatkozó jövendölését a 2,33-35 tartalmazza. R.É.

BL:1578.

Simeon, Nemanja, Szt, István (Ribnica, Szerbia, 1113/14-Khilandari monostora, Athosz-hegy, 1200): Szerbia első királya, a Nemanja-uralkodóház alapítója, az első szerb szent. - Születésekor Szerbia ter-e bizánci fennhatóság alatt állt. ~ atyja számkivetésben volt Zetában, ~t lat. szert-ban keresztelték meg. Amikor a család visszatért Raškába (Ibar, Lim és Drin környéke), az ort. szert-ban is megkeresztelték. Ifjúként atyja keleti, I. Mánuél Komnénosz cs. (ur. 1143-80) más szerb. ter-ek kormányzását is rábízta. Testvéreit legyőzve 1159: főzsupán lett. Magyar, velencei és ném. pol. és katonai támogatással próbált önállósulni, de vereséget szenvedett, s Konstantinápolyba kellett mennie, hogy részt vegyen 1172: Mánuél cs. diadalmenetében, de mint vazallus, megtarthatta fejedelemségét. Mánuél halála (1180) után a D-i szlávok sorra szabadulni akartak Bizánctól. 1183: ~ részt vett III. Béla m. kir. (ur. 1172-96) Bizánc elleni hadjáratában. Amikor III. Béla leányát, Margitot feleségül adta II. Angelosz Iszaák cs-hoz (ur. 1185-95), helyreállt a béke, de ~ tovább folytatta harcát, támogatva a bolgárok lázongását. 1188-89: amikor Barbarossa Frigyes seregei behatoltak a Balkán fszg-re, ~ kereste vele a kapcsolatot, hogy megerősítse és növelje országát. Angelosz cs. azonban megtámadta, s ~ 1190: vereséget szenvedett. A békekötés része volt, hogy másodszülött fia, István hg. feleségül veszi Angelosz unokahúgát, Eudokia hgnőt. Így a vereség ellenére Szerbia önálló áll. lett, István hg. megkapta a szebasztokrátor címet. 1195: Angeloszt megfosztották trónjától, utóda a testvére, III. Angelosz Alexiosz (ur. 1195-1203) lett. - Uralkodása idején fölépítette a Szt Miklós- (Toplica mellett), Szt György-mon-t, s Studenica mon-át. Megvédte az ortodoxiát a →bogumilokkal szemben. - 1196. III. 25: ~ szinodust hívott össze, melyen fia javára lemondott a trónról. Belépett a Studenica kolostorba, és fölvette a ~ szerz. nevet. 1197 őszén elhagyta Szerbiát, →Athosz hegyére, a Khilandari mon-ba ment a fiához, (Szt) Szabbászhoz. Ereklyéit Szabbász 1208: a Studenica mon-ba vitte. A szerb. egyh. 1209-től, Rómával fenntartott jó kapcsolata miatt a kat. egyh. is szentként tiszteli. Ü: febr. 13. **

BS XI:1163.

Simeon, Oszlopos, Szt, Stilita, Simon (Szisz, Szíria és Kilikia határán, Nikopolisz mellett, 390 k.-Antiochia mellett, Szíria, 459): remete. - Kis faluban született. Szülei nem voltak szegény emberek, ~ mégsem kapott alaposabb képzést. Ifjúságát a mezőn töltötte juhokat legeltetve. Egy napon a tp-ban különös erővel hatott rá a →nyolc boldogság (főként a „boldogok a szomorkodók" és a „tisztaszívűek”). Egy álom után a közelben élő aszkétákhoz fordult, és elmagyaráztatta magának a szerz. élet alapjait, ahogy akkoriban Szíriában értették. - 2 évig tanulmányozta a zsolt-okat és a Szentírást, majd belépett a szíriai Antiochia közelében lévő teledai ktorba, ahol az aszkézis sokkal szigorúbb volt, mint amelyhez addig hozzászokott. 10 é. gyakorolta az alázatosságot és a türelmet. Egyre fokozott vezeklései először csodálatot keltettek, majd kiváltották szerz-társai nemtetszését. Elöljárója próbálta rávenni, hogy enyhítsen aszketikus gyakorlatai keménységén, s mivel erre nem volt hajlandó, elbocsátották. Ennek közvetlen oka volt, hogy ~ egy durva kötelet olyan szorosan csavart a teste köré, hogy mélyen bevágott a húsába: a ruháján átszivárgó vér elárulta ezt, és erőszakkal lebontották róla a kötelet. Kiutasították a ktorból, de öt nap múlva egy közeli, kiszáradt ciszternában rátaláltak, amint zsoltárokat énekelt. - ~ a közeli Tellneszin faluban remeteként akart élni, bezárkózott egy parányi kunyhóba, és mivel éppen a nagyböjt közeledett, az Úrhoz, Mózeshez és Illéshez hasonlóan 40 napig étel és ital nélkül akart maradni. Mivel a pap, akitől tanácsot kért, lebeszélte erről az „öngyilkossági kísérletről”, készségesen odakészített erre az időre kenyeret és vizet; a 40 nap elteltével azonban mindent érintetlenül találtak. Ettől kezdve haláláig megtartotta a húsvét előtti 40 napos böjtöt, s még nehezítette is a gyakorlatot. - 3 évet töltött a kunyhójában, számos tanítvány gyűlt köréje. Ekkor fölment a hegyre, egy ajándékba kapott földdarabot bekerített, s önmagát lánccal egy súlyos kőhöz kovácsoltatta. Később eltávolíttatta a láncot, de ott maradt a legszűkebb területen tetőzet nélkül, a szabad ég alatt. Következő lépésként egy oszlopra állt, mely eleinte alacsony volt, de egyre magasabbakra cserélte. Az utolsó, vsz. kb. 20 m magas oszlopon, melyen 2 m²-nél nem lehetett több hely, 20 évet töltött állva, méghozzá hosszú ideig mindkét lábát úgy odaerősítve, hogy nem is tudta mozgatni őket. Össz. mintegy 40 évet tölthetett az oszlopokon, viselte a betegséget, éhséget és szomjúságot, hőséget és fagyot, esőt, szelet és zivatart, a kíváncsiskodók és segítséget keresők ezreinek tolongását. Idővel pontos napirendet állított össze magának: az éjszaka beköszöntétől a következő nap délutánjáig imádságba merült; du. 3-tól az embereknek szentelte magát, akik Szíriából, Arábiából, Perzsiából, Ibériából, Rómából, Itáliából, Hispániából és Galliából érkeztek hozzá, tanácsát kérték, megvallották a bűneiket v. fogyatkozásaikra gyógyulást kerestek. - Temetése császári diadalmenethez hasonlított. Oszlopa helye hamar zarándokhely lett, romjai ma is láthatók. - Ikgr. Oszlopon állva ábrázolják, attrib-ai oszlop, angyal. - Ü: jan. 5. **

Kirschbaum VIII:361. - Sachs 1980:316. - SzÉ 1988:25.- BS XI: 1114.

Simeon (15. sz.): megyéspüspök(?). - A MA-ban 1439-42: nyitrai mpp. Egyéb összeállításban nem említik.

Simeon   →Simon