🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Siva
következő 🡲

Siva: a Svetasvatara-upanisádban (Kr. e. 6-5. sz.) a világ egyetlen ura (isvara). - A Rig-véda Istenre, Rudrára vezethető vissza, aki viszont a mohendzso-darói leletek bizonysága szerint nagyon régi, →árják előtti istenre mutat, akin megtalálhatók a dravida Cejjön (a vörös) és Dionüszosz elemei (a →hellénizmussal való érintkezés hatására). Az Atharva-védában ~ melléknevei (Bhava, Sarva, Pasupati, Ugran, Rudra, Mahádeva, Isána) még önálló istenségek, akik a →hinduizmusban Asanival együtt ~ nyolc megjelenési formájába olvadnak össze. - Jelzői, mint az „elragadó, rettenetes, borzalmas” démoni, harcos, világpusztító, romboló tevékenységére mutatnak. Mint idő-istent Kálának hívják (Kali a saktija, 'kísérője, képmása'). - Az ábrázolások pl. a tánc-istenre utalnak (Natarája): ~ orgiasztikus táncot lejt (tándava), lába alatt egy lázadó démon, lángkerék veszi körül. - Ellentétes elemeket egyesít, mint a teremtés-megtartás-pusztítás-megtestesítés-megváltás. A teremtő istennek ábrázolt ~nál a szexuális összetevők uralkodnak (termékenység): sok nőistennel való kapcsolatát említik, ide tartozik Párvatihoz fűződő mitologikus szerelme, a Phallus (linga) alakban tisztelt ~, mely vsz. a kőkor idejébe nyúlik vissza. A „bikák urának” is ábrázolják (Gavampati), hátasállata Nandin, a fehér bika. Ehhez járul az isteni aszkéta tevékenysége (háromszemű, hamuval beszórt, félmeztelen, elmélkedésbe mélyedt). Egyéb attributuma a 4 kar és kéz, melyekben háromágú szigonyt, íjat, dobot, kötelet v. szarvat tart a Nandin bikán ülve. Néha 3, sőt 5 fejjel (teremtő, megőrző és pusztító), v. mint a megtestesített Trimurtit (háromság) ábrázolják, mint pl. Mohendzso-Daróban. - ~t brahmannal azonosítják, a világ teremtőjének tartják, aki maga 8 lényegből áll (öt elem, nap, hold és pap). Ő a dráma és a tánc (templomi tánc) patrónusa, de az íróké is (ő tanította a védákat), belőle származnak a hindu bölcseleti rendszerek. - A sivaista szekták „nagy Istennek” (Mahadeva, Mahesvara, Mahessa), a „három világ urának” (Trilokesvara) és a „mindenség urának” (Visvanátha) is ábrázolják. Családjához az istenek egész sora tartozik: Egyik fia, Ganesa, elefántfejű, nagyhasú, patkányon v. oroszlánon ülő törpének ábrázolják, 3 szemmel, 4 kézzel (bennük: lótusz, agyar, rizskalács és fejsze) az akadályokat hárítja el. Másik fiának neve Szkanda, a hadisten, aki csodálatos módon született (~ magvát tűzbe öntötték és a tűzzel a Gangeszba került, Szkanda a folyóból származott). A plejádok (krittikas, 'hasfejűek') nevelték fel, 4-12 karja van (lándzsával, kakassal, haranggal, zászlóval, íjjal, nyíllal ábrázolják). Többször azonosítják a dravida gyermekistennel, Cevvellel (Szubrámania). Felesége Párvatí jelképezi az isteni energiát, a világfölöttiségében tétlen Isten teremtő elvét. ~t Sakti Párvatíjával együtt azonosítják átman-brahmánnal, purusa-prakritivel, magával a főistennel kapcsolatban Májával és a Purusa-Vac mitologikus párral. - A mitológiában van tényleges torzó, átmeneti lény is: Ardhanárisava (félig nő, félig ffi). Párvatí is több női istenséget egyesít magában: Devi (istennő), Uma (nagyságos), Gauri (szőke), Ambiká (anyácska), Kumarí (lányka), Kálí (idő), Candí (hatalom), Sivá (~ női megfelelője) egyszerre. Vannak megtestesülései, mint Szati (hűséges feleség) és Durga (Himavata, Himalaja Isten lánya). A mítoszban Párvatí a szerelem istenének, Kámának segítségével elcsábítja az aszkéta ~t, és felesége lesz (első egyesülésük olyan hatalmas volt, hogy megrázta a világmindenséget). Parvati mint Kálí egyszersmind pusztító természeti erő és hadistennő; piros arccal, meztelen fekete testtel ábrázolják, 4 kézzel (melyekben kés, csésze, koponya és pajzs van) v. 10 karral (a főistenek fegyvereivel kezeiben), ~ holttestén táncol; a holttest annyit jelent, hogy ~ a saktija nélkül tehetetlen, mint a halott. Párvatít, mint ~-Saktit egynek tartják a járványok és katasztrófák istennőivel (pl. hímlő- és kolera-istennő). **

König 1985:199.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.