🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Sur
következő 🡲

Sur (héb. 'fal'): helység az egyiptomi határnál. - Nevét az óbirod. végén K-en, Kádes mellett (Ter 20,1) emelt védőfalról kapta. A Havilától ~ig terjedő vidék a 25,18 szerint az izmaelitáké volt, de 1Sám 15,7 az amalekiták földjeként szerepelteti; vö. Ter 16,7; 1Sám 27,8. A Kiv 15,22 szerint ~ puszta, ahol Izr. fiai 3 napig vándoroltak anélkül, hogy vizet találtak volna. A Szám 33,8 Etam pusztájának nevezi. R.É.

BL:1622.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.