Suso, Heinrich, B., Seuse, OP (Konstanz, Német-római Birod., 1295. márc. 21.?-Ulm, 1366. jan. 25.): lelki író, misztikus. - 1308: lépett a r-be, 1313: kegyelmi élmény hatására megtért és az „örök bölcsesség szolgája lett”. Konstanzban megkezdett tanulmányait Strassburgban és a rend kölni főisk-ján mélyítette el. Talán már Strassburgban, de legkésőbb Kölnben megismerte →Eckehart OP mestert, aki higgadtságra intette, s ezzel átsegítette a hivatásával kapcsolatos kétségeken is. Suso szentként tisztelte Eckehartot, és igazhitűségét védelmezte a Büchlein der Wahrheit c. kv-ében, de megkülönböztette az Eckehart által tanított igazi higgadtságot a szabadgondolkodó testvérek higgadtságától. Eckehart melletti állásfoglalása lehetett az oka, hogy Maastrichtban v. Utrechtben igazolnia kellett magát a rendi ált. káptalan előtt. Nem engedték meg neki, hogy Párizsba menjen és teol. magiszter legyen. Ezért 1335-től fáradhatatlanul lelkipásztorkodott a Felső-Rajna menti domonkos ktorokban és Svájcban. Konstanzban a p-hoz hű domonkosok, akik a Bajor Lajos cs. miatt kimondott interdiktumot tiszt-ben tartva száműzetésbe kényszerültek, 1343/44: priorrá választották. Konstanzba visszatérte után súlyosan megrágalmazták. Ártatlansága bebizonyosodott, ennek ellenére büntetésül az ulmi konventbe száműzték. - Életműve fennmaradásához nem kis mértékben járult hozzá hűséges tanítványa, Elsbeth Stagel, a Winterthur melletti Töss domonkos apácája. Ő gyűjtötte össze leveleit, jegyzeteket készített a vele folytatott beszélgetéseiből. Az így feljegyzett anyagot használta fel ~ önéletrajzának (Vita) megírásához. Fontosabb művei még a Büchlein der ewigen Weisheit (1328) és az ehhez közel álló Horologium Sapientiae (1334). Provinciálisa, Bartholomaeus von Bolsenheim unszolására írásait hivatalos Exemplarba foglalta. Vita c. életrajzának regényes vonásai is vannak, az elb. formát a lovagregénytől kölcsönözte. Az örök bölcsesség apródszolgálatában helytálló szolgáját lovaggá ütik. Az apródszolgálat a Krisztus kedvéért önként vállalt nagyon kemény aszkézis, szenvedés és bűnbánat ideje. ~ lelki lovagként fogadta el az Istentől küldött szenvedéseket. Csak a kereszt szenvedéseinek megismerése által lehetséges a Feltámadott dicsőségének megismerése. ~ passió-misztikája a ker. ember életében a szenvedés megértésének isk-ja lehet. A szenvedéssel sújtott ember útitársa akar lenni. Ezért meséli el életének „eseményeit”. Mivel tanításnak és útbaigazításnak szánta, lényegtelen, hogy példának szánt történeteit valóban átélte-e. - ~ teol-ja nemcsak a domonkos, hanem a ferences hagyományhoz, Szt Bonaventura teol-jához is kapcsolódik. Nyelvére a képek, színek és virágok, főként a →rózsa szimbolikája jellemző. Cellájában képeket akasztott fel, hogy ezeken elmélkedjen. Az Exemplar illusztrációiként készített képvázlatai a 15. sz. fametszetek mintaképei lettek. A Vita végén azonban - Elsbeth Stagellel szemben - ~ relativizálja a képeket: „Képpel űzd el a képet”, mert Isten lényegi titkának mélysége és a misztikus egyesülés előtt elhalványul minden kép. - Kultuszát 1831: XVI. Gergely pápa erősítette meg. 1927: Ulmban, 1937: Konstanzban tiszt. tp-ot szenteltek. Szentté avatásáért lépések történtek. **

Vargha 1910. - Kirschbaum VIII:333. - SzÉ 1988:123. - Schütz 1993:334.