Sylvester János (*Szinérváralja, Szatmár vm., 1504 k.): nyelvművelő, újszövetség-fordító. - Kisnemesi családban született. A Szamos-hátról hozta magával í-ző nyelvjárását. 1525. X: beiratkozott a krakkói egy-re. 1529. VII. a wittenbergai egy-en kezdett tanulni. Hazatért, majd 1532: ismét Krakkóban volt. →Melanchthont mesterének mondja, →Luthert azonban meg sem említi. Az 1540-es évekig nincs jele, hogy a reformáció híve lett volna. - 1534. V: Újszigeten, Nádasdy Tamás sárvári udvarában vállalt tanítómesterséget. Patrónusa 1537: nyomda létesítésével támogatta ~ irod. terveit. Ferdinánd kir. 1543: kinevezte a bécsi egy. héber tanszékére, később uo. görögöt és tört-et tanított. Az utolsó róla szóló adat szerint 1551: még Bécsben tanított, ezután nyoma veszett. - Nagy munkája, az Új Testamentum m. nyelven saját műhelyében jelent meg. Filológiai felkészültsége, a héb-gör-lat. nyelvekben való jártassága alkalmassá tette az erazmista szempontú ÚSz-fordítás vállalására. Bár a →Vulgata szövegéhez kritikával közelített, a Müncheni kódex-beli szövegét fölhasználta fordításában. Nem Erasmus lat. Bibliáját vette alapul, hanem a gör. szöveget. Minden erejét a helyes értelmezésre fordította. A tudós fordítás kérdése elvi tekintetben is foglalkoztatta, amit Nádasdyhoz írt egyik levele igazol. Stílusban sem Erasmust, sem →Pesti Gábort nem érte el, szövegkritikai, filológiai alaposságban azonban fölülmúlja bibliafordító elődeit. - Ez az igényesség vezette el a nyelvi tudatossághoz és az ehhez kötődő művekhez. Ilyen pl. a Grammatica Hungaro-latina ('M-latin nyelvtan', Újsziget, 1539), amely az ÚSz átültetése közben keletkezett. A fordításhoz tisztázni kellett a m. nyelv szerkezeti sajátosságait, főleg azt, hogy a latinhoz viszonyítva miben tér el, és miben egyezik. Lengy. és ném. nyelvtanok segítették, a m. nyelv szabályait azonban nem pusztán a lat. nyelvtan magyarázataként használta fel, hanem a m. nyelvi jelenségeket önállóan is rendszerezte. Kiváltképpen azokat, amelyeknek nincs lat. megfelelőjük (névelő, birtokos személyragok, tárgyas igeragozás). Így lett ~ lat. nyelvtana egyúttal az első m. nyelvtan is. - Megkerülhetetlen feladatává vált a m. helyesírás szabályozása is. Ehhez részben a →Huszita Biblia (Müncheni kódex) mellékjeles írásmódja, részben lengy. minta segítette hozzá. - A szövegben kifejthetetlen fogalmakról külön magyarázatokat írt, kiemelkedik közülük stilisztikai fejtegetése a képes beszédről és a példázatokról. - Nyelvi kutatásainak legmeglepőbb eredménye volt, hogy m. nyelven is lehet antik időmértékes formában verselni. Erről szóló szavaiból árad a nemzeti öntudat! De tartalma nem a dicső múlt - mint Oláh Miklós pp. és Zsámboki János esetében -, hanem az édes anyanyelv. Életművének hatása nemcsak a maga századában, hanem a felvilágosodás idejében →Virág Benedekben, Kazinczy Ferencben is életképes volt. - M: Rosarium coeleste Virginis Mariae patronae regni Hungariae. Krakkó, 1527. - Puerilium colloquiorum formulae. Írta Sebald Heyden. M. szöveggel bőv. Uo., 1531. - Új Testamentum m. nyelven, mellyet az görög és diák nyelvből újonnan fordítánk, az m. nípnek keresztyén hütben való íppülisíre. Újsziget, 1541. - De bello turcis inferenda. Bécs, 1544. - In tristissimum Annae reginae obitum epitaphium. Uo., 1547. - Querela fidei. Uo., 1551. - Querela Domini Jesu resurgentis. Uo., é.n. M.F.

Zoványi 1977:560.