Szamosújvár, Armenierstadt, Armenopolis, Hájákhághákh, Örményváros, v. Szolnok-Doboka vm. (Gherla, Ro.): 1. vár. 1540 k. a romos Bálványos vára helyett kezdtek építésébe →Szapolyai János parancsára. Újbálványos néven is említik. Építését →Martinuzzi György fejezte be. 1556: Izabella kirné hívei elfoglalták a Dobó István által védett erősséget. 1601: Basta ostromolta. Jobbára fejed. kézen volt, II. Rákóczi György 1652: bőv. 1687: cs. őrséget kapott. 1705: rövid időre a kurucoké lett. 1786 u. fegyház, itt raboskodott Rózsa Sándor. Négyszög alaprajzú volt, sarkain olaszbástyákkal, közepén reneszánsz palotával. Jelentős része 2000: is áll. - 2. város, az erdélyi örmények legnagyobb települése. Helyén egykor római castrum állt (számos régész szerint ez viselte a Napoca nevet, s nem a kolozsvári). A későbbi Kandia külváros közvetlen szomszédságában feküdt a kk-ban Gerla falu, mely elenyészett. Ezen a ter-en, a Martinuzzi-vártól D-re Erdélyből (főleg Besztercéről) érkező örmények →Verzár Oxendius térítő pp. közbenjárására 1700: földterület vásárlására kaptak engedélyt I. Lipót cs-tól, s rajta Alexa római örm. mérnök tervei alapján felépítették Mo. egyetlen tervezett barokk városát. 1726: mezővárosként az erdélyi főkormányszék ill. főhadparancsnokság, valamint az udvari kamara védelme alá került és különböző kiváltságokat (pl. vásározás, bor- és húsmérés, földesúri fennhatóság és katonaszállásolás alóli mentesség) élvezett. 1736: az uradalmat és Kandia városrészt zálogba vették 90 évre. 1750: a kereskedők között már nagy volt versengés, csak tímárból 63 volt. II. József 1786: sz. kir. várossá emelte, amit a rendek csak 1838: ismertek el. 1791-re túlnépesedett (1000 család), de 1850-re lakossága 3670 fő alá csökkent. →Karácsonyi Emánuel 1800 k. szegényházat, →Lukácsy Kristóf 1860: fiú- (2006: a városi kórházé), Kovrig Tivadar 1902: leányárvaházat (2006: Ana Ipatescu Liceum) alapított. - 3. r.k. latin plébánia a v. erdélyi egyhm. belső-szolnoki főesp. ker-ében. 1332: már létezett. Lakói 1552 u. ref-ok lettek. 1825: alapították újra, miután már a 18. sz. közepétől ferencesek gondozták (ktoruk 1760: épült), akik 1996: is vezették. Tp-át 1758: Alcantarai Szt Péter tiszt-ére szent. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., rum., ném. - Filiái 1917: Cege, Dengeleg, Füzesmikola, Kérő, Mohály, Ördöngösfüzes, Péterháza, Szamoshesdát, Szamosújvárnémeti, Széplak, közülük Ördöngösfüzes és Szamosújvárnémeti a reformáció előtt pléb. volt. - 4. g.k. püspökség (→szamosújvári görögkatolikus püspökség). - 5. g.k. esperesség a szamosújvári egyhm-ben. Parókiái 1904: Alsógyékényes, Dengeleg, Felsőgyékényes, Girolt, Kérő, Kodor, Néma, Oláhpéntek, Ormény, Széplak, Szükerek, Vizszilvás. - 6. g.k. parókia. Kandia település a Martinuzzi várbirtokkal együtt 1717-: az erdélyi g.k. egyh. tulajdonában volt, de Klein Micu János g.k. pp. 1736: elcserélte a balázsfalvi birtokért, ekkor az örm. város 90 évre kibérelte, majd 1753: meg is vásárolta. A gör. kat-ok 1777: tp-ot építettek Szűz Mária tiszt-ére, mely 1907-ig állt. - 7. örmény katolikus püspökség. Verzár Oxendius pp., aki a 17. sz. végén a besztercei örm-eket megnyerte az uniónak, végrendeletében Stephanovics Istvánt jelölte ki utódául. Az örmény papság azonban 1715. V. 20: nem választotta meg, s a széket a Szentszék sem töltötte be. Mária Terézia kirnő (ur. 1740-80) Theodorovics Mihály főesp-t nevezte ki pp-nek, de fölszentelését megakadályozták. Az örm. egyh. ideigl. kormányzását az erdélyi lat. szert. pp. látta el, örm. papokat azonban nem szentelhetett. Az erdélyi örm. kat. pléb-k 1868: együtt folyamodtak a ~i ppi szék helyreállításáért, de csak a →rumén konkordátummal jött létre 1930: a →szamosújvári örmény apostoli kormányzóság. - 8. örmény kat. plébánia a v. erdélyi egyhm. belső-szolnoki esp. ker-ében. 1700: Verzár Oxendius alapította. Tp-át (a szegyh-at, Erdély legnagyobb barokk tp-át) 1748-98: építették, Mártonfi József erdélyi r.k. pp. szentelte fel 1798. VII. 17: a Szentháromság tiszt-ére. Szt Kereszt- és Világosító Szt Gergely-ereklyét is őriztek benne. Kő- és faszobrai (homlokzat, mellékoltárok, bárány a szószéken) 1803: Csűrös Antal rab, szószéke →Hoffmayer Simon képfaragó és Csűrös József aranyozó munkája. Herczeg Ferenc mennyezetfestményei (1930) a tp. 1960 u. helyreállításakor megrongálódtak. A Pieter Pauwel →Rubensnek tulajdonított oltárképet (Levétel a keresztről) a hagyomány szerint Ferenc cs-tól kérték el az örm-ek a bécsi Belvedere palotából. A román állam elvitette, 1999 karácsonyán visszakerült a kolozsvári Szépműv. Múz-ból. Oltárképei Bécsben készültek helyi társulatok, a hívek és papság támogatásával. Orgonáját 1846: a brassói Maywald Henrik készítette, Erdély egyik legnagyobb ilyen hangszere. Hatalmas kriptájában nyugosznak a tp. adományozói (köztük →Szongott Kristóf). A tp-ot 1994-98: főleg az →Ostpriesterhilfe, az Illyés Közalapítvány és S. C. Sunny Invest SRL adományaiból teljesen felújították. - ~ első örm. tp-át, az 1723: Simai Salamon és Bogdán által épített Gyümölcsoltó Boldogasszony (Salamon)-tp-ot 1760: Szt Anna-, 1899: Világosító Szt Gergely-kpnával bőv. Szt Gergely és Szt Szilveszter p. bejárati szobrait Csűrös Antal faragta. - Anyakönyvei 1721-től. Kegyura 1880: a r.k. hitközség. Anyanyelve 1880: örm., m. - Vikáriusai és plébánosai: 1714: Budáchján Lázár főesp., vik., 1721: →Theodorovics Mihály főesp., vik., 1736: Verzár Lukács főesp., c. knk., 1779: Jakabffy János főesp., c. knk., 1791: →Korbuly Kelemen főesp., c. knk., 1810: Czettz-Mártonffi Kristóf főesp., c. knk., 1822: Simai Lukács főesp., 1839-55: Gajzágó Kristóf esp. (1810: kp., 1839-50: adm.), 1850-55: Der Ohannesz Korbulián h. plnos, 1856: Lukácsy Kristóf esp., 1877: →Kopár Simon esp., 1879-?: →Bárány Lukács főesp., c. knk., 1934: →Alexa Ferenc, 1938: Koghián L. Száhák vik.; 1939: →Lengyel Zoltán vik., 1965: Gergelyffy Nándor; 1973-98: →Sáska Jenő. - 2006: a gyulafehérvári r.k. ppség gondozza, de jogilag a kilikiai Örm. Kat. Patriarchátushoz tartozik. A ~on és környékén (Dés, Kolozsvár) lakó hívők száma: 300 család. - Kat. sajtója: 1887-1907: Armenia, 1906-14(?): Păstorul Sufletesc. - A ~i örm. kat-ok két tp-ának vallásos társulatai (1786-tól): Szentháromság, Jézus Szt Neve, Rózsafüzér, Mária, Világosító Szt Gergely, Szt Anna és Joachim Társ. - 9. Tanintézményei. a) Örm. kat. középisk-ja a 18. sz: már létezett. 1846: 3 o-os örm. kat. algimn. 1849-62: szünetelt. Ghárámián Ráfáel Sándor angliai örm. lovag alapítványa révén 4 o-lyal indult újra. A tanítás nyelve a m., az örm. nyelvet választható tantárgyként okt. 1892: az áll. vette át, 1894-97: főgimn-má fejlesztették, az első érettségit 1897/98 végén tartották. Tanulólétszámok: 1900: 265 (13), 1910: 299 (24). 1919 u. rum. fennhatóság alatt az isk. magyar jellege megszűnt. Az 1930-as években felső tagozatát keresk. középisk-vá alakították át. 1940: magyar fennhatóság alatt m. tannyelvű, 4 o-os állami gimn., amelyre keresk. középisk. épült. 1945-től az isk. felett a magyar tanügyigazgatás illetékessége megszűnt (2006: Petru Maior Liceum). - b) →szamosújvári görögkatolikus szeminárium és teológia. - c) Az 1859: alapított naszódi g.k. elemi isk. tanítóképző 1869: ~ra költözött. Kezdetben 2, 1878-tól 3, 1906-tól 4-os. 3 éven át 5 o-os. 1940/41: 2 líceumi és 2 tanítóképzői, 1941-43: 3 líceumi és 1 tanítóképzői, 1943/44: 3 líceumi és 2 tanítóképzői o-lyal működött. Az I. vh-ig m-rum., a II. vh. alatt már csak rum. tannyelvű intézmény. - d) A g.k. rum. tanítónőképzőt 1915: alapították. 1943: 12 tanár okt. - 10. Lakói 1891: 1252 r.k., 1837 g.k., 1248 örm. kat., 249 g.kel., 920 ref., 227 izr., össz. 5793 (2440 m., 137 ném., 1979 oláh, 1193 örm.); 1910: 2532 r.k., 8413 g.k., össz. 14.628; 1940: 1807 r.k., 2097 g.k., 171 g.kel., 70 ev., 1281 ref., 847 izr., 25 unit., 4 egyéb vall., össz. 6302; 1956: össz. 7617; 1992: össz. 24.311 (kb. 500 örm.). Bá.B.-Szám L.-**

Pallas XV:401. - Gerecze II:876, 1180. - Schem. Trans. 1913:216. - MTC 1943:559. - Vártúrák III:392. - Kiss 1987:261. - Mészáros 1988:254. - Sáska Jenő plnos közlése (1989) - Szongott Kristóf: ~ szabad kir. város monográfiája 1700-1900. 1-4. köt. (1901). Hasonmás kiad. Bp., 1996-99. - ~i örmények. 250 é. a ~i örm. kat. szegyh. H.n., 1998. (Arménia kiskvtár) - Léstyán 2000. II:495. - Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények tört-éből. Kolozsvár, 2000. - Erdélyi Örm. Gyökerek 2003. VII/VIII:22. (Jakits A.)