🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szentágota
következő 🡲

Szentágota, Agnethlen, v. Nagy-Küküllő vm. (Agnita, Ro.): plébánia a v. erdélyi egyhm. szeben-fogarasi főesp. ker-ében. - Első okl-es említése 1280: sancta Agatha, a pléb. ekkor már létezett. Tp-át a 13. sz. első felében Szt Ágota tiszt-ére sztelték, a 16. sz: gótikus csarnoktp-má építették át, a szentély és a csarnok hálóboltozata késő gótikus. Plnosa 1318 e. Hermann. 1337: a sinki kápt-hoz tartozott. Erődítésének ideje ismeretlen, 1466: említik először. Lakói 1550 u. ev-ok lettek. 1845 k. a tp. hármas védfalának külső részét, 1867 k. a gazd. célú helyiségeket, 1870 k. a még fennmaradt falakat lebontották. A védmű 4 tornya mellett régi és új isk-épület tartozik az épületegyütteshez. A tp. mai tit-a: Keresztények Segítsége. A pléb-t 1867: alapították újra. Anyanyelve 1880: ném., m. - Filiái 1917: Ágotakövesd, Bürkös, Lesses, Oláhivánfalva, Rozsanda, Vérd, Vessződ. - Plébánosai: 1882: Wiegand János, 1910: Fonyó Pál, 1916: Melczer Károly, 1938: Lomby Sándor, 1966: Écsy János OFM, 1970: Daczó Lukács OFM, 1973: Szilveszter Imre, 1976: Valovics István, 1980: Tribel József, 1982: Hegedüs János, 1992: György Tibor, 1994: Fekete Tamás. **-Sz.B.

Schem. Trans. 1913:80. - Léstyán 2000. II:442.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.