🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szeverin
következő 🡲

Szeverin, Noricumi, Szt, Szörény (410 k.-Favianis [2006: a Duna melletti Mautern, Au.], 482. jan. 8.): szerzetes. - A tanítványától, Eugippiustól (†533 u.) származó egyetlen életrajza (Vita Sancti Severini) nem közli sem származását, sem korát. Vsz. előkelő származású római volt, aki remeteként a Közel-Keleten élt, s a 460-as évek elején Noricumba ment, melynek térítése ekkorra már lezárult. Asturisban (Klosterneuburg) telepedett le, de tevékenységi körzete csakhamar átnyúlt Ny-Noricumon át egészen Raetiáig (Graubünden), D-en a Dráva vidékéig. Favianis városka mellett kolostort alapított, innen támogatta a határvidéki embereket minden gondjukban-bajukban. Ébren tartotta a hitet, kolostorokat alapított, regulát adott. A beteggyógyítás mellett különös gondja volt a foglyokra és a szegényekre. Az É-ról szomszédos Flaccitheus király és fia, Fewa tanácsadóként vette igénybe, pol. villongások és háborúk idején ~ gyakran volt békeszerző. - Favianis kolostorában temették el. Végrendelete szerint holttestét átvitték Itáliába, a Nápoly melletti Frattamaggioréba. Ü: jan. 19. Fejfájáskor hívják segítségül. **

BS XI:965. - SzÉ 1988:48.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.