Szicília, Sicilia (ol.): a Földközi-tenger legnagyobb szigete, Itália autonóm régiója, ter-e 25.426 km², fővárosa Palermo. - Őslakói K-en a szikulok, Ny-on a szikánok. ~ Ny-i partvidékét a Kr. e. 8-sz-tól a föníciaiak, a K-it Kr. e. 7. sz-tól D-Itáliával (Magna Gaecia) együtt a görögök gyarmatosították; az első pun háborúban (Kr. e. 264-241) római prov. lett. Az actiumi csata (Kr. e. 31) után Augustus szenátori prov-vá tette, prokonzul kormányozta. - Mivel a Róma és a Kelet közti keresk. útvonal mentén fekszik, a kerség korán elterjedt ~ban. Szt Pál ap. római útján 3 napot töltött Siracusában (vö. ApCsel 28,12), de a hagyomány a ker. misszió első eredményeit Szt Péterhez köti, eszerint ő Antiochiából küldte Marcianust Siracusa, Pancratiust Taormina térítésére, ami magyarázhatja a ~i kerség K-i kötődéseit. A ~i óker. feliratok és →katakombák már a 2. sz-tól virágzó közösségkről tanúskodnak. Csak Siracusában mintegy 70 óker. temetőt találtak, de gazdag leletanyag került elő Canicattini, Catania, Girgenti, Lentini, Marsala, Messina, Palermo, Pallazolo, Pantalica, Priolo és S. Alfano katakombáiból is. Szt Ágota 251: Cataniában, Szt Lúcia 303: Siracusában szenvedett vértanúságot . ~ Nagy Konstantin cs. (ur. 306-337) idején vált teljesen kereszténnyé. 455: sorozatos betörések után a vandálok, 491: Nagy Teodorik vezetésével (ur. 493-526) a gótok, 535: a bizánciak és Belizár hódították meg. I. (Nagy Szt) Gergely p. (ur. 590-604) levelei már szerteágazó egyhszervezetről és a róm. egyh. kiterjedt birtokairól tanúskodnak a szigeten, melyek kormányzói egyben p. helytartók. - Az első századokban lett ppi székhely Agrigento, Carini, Catania, Lentini, Lilybaeum (Marsala), Lipari, Messina, Palermo, Taormina, Tindari és Triocala. A ~i pp-öknek jelentős szerepe volt a 4. sz: a →donatizmussal és az →arianizmussal kapcsolatos, az 5-6. sz: a krisztológiai vitákban. A Róma és ~ közti egyre szorosabb kapcsolatoknak köszönhetően ~ adta 678-681: (Szt) Agathon, 681-683: (Szt) II. Leó, 686-687: Konon és 687-701: (Szt) I. Sergius p-t. - A →képrombolás hatására III. Leó cs. 732: ~t és D-Itáliát Rómától elszakítva a →konstantinápolyi pátriárka alá rendelte. Ekkor Siracusa az egész sziget metropoliája, Termini Imerese és Alesa ppi székhely lett. - 827-902: az arabok (szaracénok) hódították meg ~t. Az egyhszervezet felbomlott, s az egyh. sanyarú helyzetét csak nehezítették a bizánciak próbálkozásai ~ visszafoglalására. A hitélet azonban a sok szenvedés ellenére sem szűnt meg. 1016: a Szentföldre tartó normann keresztesek fölmentették Salernót, ezzel megkezdődött az arabok fokozatos kiszorítása ~ból, mely az 1061-i nagy messinai győzelmet követően 1091: Notónál ért véget. - I. Roger normann fejed. (ur. 1085-1101) hozzáfogott az egyh. újjáépítéséhez: Troinában létrehozta az első ppi széket, mely később Messinába került át, majd Agrigento, Catania, Mazara del Vallo és Siracusa következett (a normannok Nikodémus személyében csupán Palermóban találtak pp-öt). Bevezették és terjesztették a bencés szerzetességet, ami hozzájárult ahhoz, hogy ~ visszatért a latin szert-ra. Néhány ppi szék monasztikus jelleget nyert: a pp. a városban alapított bencés apátság apátja, az apátsági tp. szegyh. is volt. - Az →invesztitúra-harcban a pápaságnak nyújtott segítség fejében a normann kir-ok hűbérül kapták ~t a Szentszéktől. I. Rogert (érdemei elismerése és a ~ egyh. joghatósága körüli viták rendezése végett) II. Orbán p. 1098. VII. 5: pápai legátusi jogokkal ruházta föl ~ban és Calabriában, és ezt utódaira is kiterjesztette (Monarchia sicula), ami később számos nehézség forrása lett. II. Roger (ur. 1101-54) 1130: egyesítette ~t a D-itáliai normann birtokokkal, létrehozva a ~i Kettős Kirságot, a „Két ~t” (→Nápolyi Királyság). Ebben az időszakban alapították Cefalù, Lipari és Patti ppségeit is. II. Roger és II. (Jó) Vilmos (ur. 1166-89) korából fennmaradt számos kiemelkedő normann-mór egyh. emlék is: Palermóban a Capella Palatina (1132-43), a S. Giovanni degli Eremiti (1132) és a Martorana (1143), valamint a cefalùi (1148) és a monrealei dóm a S. Maria ktorral (1176). - II. Vilmossal kihalt a normann dinasztia férfiága, leánya, Konstancia révén a ném. Hohenstaufok (VI. Henrik) vették át a sziget kormányzását, s II. Frigyes (ur. 1198-1250) alatt ~ felvirágzott. Az egyh. szabadságát veszélyben érző Szentszék 1266: az Anjou-házat (I. Károly) segítette ~ trónjára. A →szicíliai vecsernye után 1282: Aragóniai III. Péter szerezte meg a koronát. Nápolyban továbbra is az Anjouk uralkodtak, egészen 1442-ig, amikor Aragóniai V. Alfonz hódításával a két kirság újra egyesült, s ~ban 1415-1713: aragón, majd sp. alkirályok uralkodtak. Az autonómia hiánya miatt rendszeres felkelések törtek ki, az uralkodók rendre idegeneket neveztek ki a legfontosabb egyh. hivatalokra. Ezen a gyakorlaton csak V. (Habsburg) Károly (ur. 1519-56) változtatott, ettől kezdve felváltva követték egymást a sp-ok és ~iak a javadalmakban. Végül III. (Bourbon) Károly 1738-: teljesen a ~iak számára tartotta fenn a ppi, apáti és knk. székeket. - A →spanyol örökösödési háborút lezáró utrecht-rastatti béke 1714: kettéosztotta az országot, Nápolyt Au-nak, ~t Savoyának juttatva, mely azonban 1720: elcserélte Szardíniával, s így a Két ~ ismét közös uralkodó alá került. 1734: a sp. Bourbonok lettek ~ (és Nápoly) urai, amit a bécsi béke 1738: megerősített. - A napóleoni háborúk idején az Itáliai-fszg. fr. megszállása ~ra nem terjedt ki, ezért IV. Ferdinánd kir. (ur. 1759-1825) Palermóba vonult vissza, és 1812: elfogadott egy ang. mintájú alkotmányt, melyet a háborúk befejeztével visszavont, amikor I. Ferdinánd néven 1816: újra egyesítette a Két ~t, s visszatért Nápolyba. Emiatt 1820: lázadás tört ki. Utódai (I. Ferenc [1825-30], II. Ferdinánd [1830-59] és II. Ferenc [1859-61]) uralkodása alatt 1837: és 1848: újabb felkelések voltak. G. Garibaldi vezetésével 1861: megdöntötték a ~i Kirságot, s ~ az egységes Olaszo. része lett. - A 16. sz-tól az olasz egység megteremtéséig (1870) a mindenkori uralkodótól függetlenül az egyh. történetét a Monarchia sicula (Regia Monarchia) intézménye határozta meg, melyet a II. Orbántól kapott legátusi kiváltságra támaszkodva egy egyh. irányítású főtörvényszék (Tribunal) működtetett, s amely a 16. sz. sp. uralkodók alatt az egyh. szabadságjogokat teljesen megsemmisítő →cezaropapizmussá fejlődött. Élére 1579: áll. főtisztviselő került, s határozatait nem lehetett megtámadni a pápánál, a Monarchia sicula ugyanakkor feloldozást adott a p-nak fenntartott cenzúrák alól, s nem vette tudomásul a p. büntetéseket. XI. Kelemen p. a sp. örökösödési háború után 1715: eltörölte a Tribunal intézményét, de XIII. Benedek p. 1728: ismét életre keltette a Nápolyban hatalomra jutott Habsburgok javára. 1816/17: és 1844: a normann uralom óta először szervezték át gyökeresen a ~i egyházat, megalapítván Piazza Armerina, Nicosia, Caltagirone, Acireale (1872-től önálló), Caltanissetta, Noto és Trapani ppségét. - 1946. V. 15: ~ Itáliának 9 tartományból (Agrigento, Caltanissetta, Catania, Enna, Messina, Palermo, Ragusa, Siracusa, Trapani) álló, autonóm régiója lett, melynek saját alkotmánya és parlamentje van Palermóban. 1994: létrehozták a ~i egyháztartományt, melynek érsségei és ppségei 2006: Piana degli Albanesi exempt ppség; Agrigento, Caltanissetta, Piazza Armerina; Catania, Acireale, Caltagirone; Messina-Lipari-Santa Lucia del Mela, Nicosia, Patti; Palermo, Cefalù, Mazara del Vallo, Monreale, Trapani; Siracusa, Noto, Ragusa, össz. mintegy 5 millió hívővel. **

KL IV:271. - NCE XIII:194. - LThK 1993. IX:648. - AP 2006:1150.