szikra (lat. scintilla): a →fény és a →tűz csírája, forrása. - →Tűzkő (kovakő) csiholásából származik. - A →nagyszombat lit-jában az új tűz ~ja a sziklasírból föltámadt Krisztus jelképe. A Physiologus szerint az emberi szerelem jelképe. - A Szentírásban az emberi élet és alkotások mulandóságára utal (Iz 1,31; 2Sám 14,7). A harag (Sir 12,34), ill. a megbékélés képe/eszköze az ember magatartása szerint (28,12). A bölcsesség művei ragyognak, mint a ~ (Bölcs 42,23); ugyanígy a próbát kiállt igazak is: „ragyogni fognak és mint a ~k a nádasban, szerte futnak” (Bölcs 3,7). **

Szikra, v. Sopron vm. (Sieggraben, Au.): plébánia a v. győri egyhm. kisboldogasszonyi esp. ker-ében. - 1729: alapították. Tp-át Szt Kereszt felmagasztalása tiszt-ére sztelték, a mait 1797: építették. Anyakönyvei 1711-től. **

Dehio 1980:285. - Schem. Eisenstadt. 1980:93.

Szikra, Bácsalmás, 1995-: katolikus lap. - Szerk. a hitoktatók. Megj. negyedévente.