🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szivárvány
következő 🡲

szivárvány: a távolabb hulló esőcseppen megtörő napfény keltette, körív alakú, többszínű fényjelenség az égbolton. - Ősi vallásos és mitológiai jelkép: híd 2 világ között. A sintoizmusban (→Japán) az istenek a ~on jönnek le a földre; másutt a ~ a →holtak országába vezető út; egy istenség fegyvere, íja, melynek nyílvesszeje a villám; a napisten nyelve, ill. maga a ~ magasabbrendű lény: a Napot kísérő szellem v. alvilági kígyó. A gör. mitológiában Héra istennő szolgálója és Írisz hírnöke. - A Ter 9,13 szerint a →vízözön utáni szöv. jele, Isten haragját és kegyelmét együttesen jelzi. Szt Ambrus a ~t, mint a kegyelem szimbólumát, nyílvessző nélküli íjnak mondja. A ~ mint a világot ítélő Krisztus trónusa a Jel 4,3 és 10,1 alapján szintén a harag és a kegyelem jele. - Az ikgr-ban →Jákob létrájához hasonlóan a ~ ég és föld összekötője, a béke és a Békesség Anyja (→Szivárványos Madonna) szimbóluma. A bizánci műv-ben Krisztus trónusa. Utolsó ítélet-képeken a ~ „a trón körül” jelenik meg; ha még egy ~ látszik, az az →új ég és új földet jelenti. 7 színe utal a →Szentlélek ajándékaira és a Szentháromságra (→szentháromságszínek). - A magyar néphagyomány szerint a ~ egyik vége vízbe, tóba, kútba, moldvai hiedelmek szerint tengerbe nyúlik, onnan szívja fel a vizet, s vele békát, kígyót, halakat; aki átjut alatta, lányból fiúvá, fiúból lánnyá változik. A ~t eget és földet összekötő hídnak is tartották, amelyen angyalok, tündérek közlekednek. A széles zöld csík jó búza-, a vörös jó bortermést (de háborút is) jelentett. **

Kirschbaum III:521. - LThK VIII:1090. - Lipffert 1976:135. -Sachs 1980:296. - KML 1986:294. - BL:1729. - MN 1990. VII:543. (Pócs Éva)

Szivárvány, Chicago, Illinois, USA, 1980-1992: negyedévi irodalmi folyóirat. - Alapítója Mózsi Ferenc (1947-) költő, aki Kontra Györggyel (1948-88), majd Horváth Elemérrel (1933-) szerk.; a 12. szám után egymaga volt a szerk. és kiadó. - Leggyakoribb szerzői: Csalog Zsolt (1935-), Faludy György (1910-2006), Fáy Ferenc (1921-81), Ferdinandy György (1935-), →Flórián Tibor, Györgyey Klára (1937-), Hajnal László Gábor (1948-), Határ Győző (1914-), K. Lengyel Zsolt (1960-), Kabdebó Tamás (1934-), Kaslik Péter (1939-), Kemenes Géfin László (1937-), Kovács Imre (1913-80), Makkai Ádám (1935-), Máté Imre (1934-), Monoszlóy (Maczki) Dezső (1923-), Saáry Éva (1929-), Szathmáry Lajos (1919-96), Szente Imre (1922-), Tűz Tamás (→Makkó Lajos), Zas Lóránt (1938-). - 1982: megindult kv-kiadási programja, több mint 30 kötetet adott ki. 1992: a ~ 2. megjelenési helye Bp.; a Chicagóban maradt Mózsi Ferenc bpi társszerkesztői Zalán Tibor (1954-) és Jankovics József (1949-). A nyomtatást és kézbesítést Bpen végezték. A ~ 1991-: nyaranként Csobánkán irod. találkozókat rendezett, hazai és külf. m. vendégekkel. - Utóbb 1993-: Magyar Szivárvány folyóir. és Szivárvány könyvek sorozat (1995: a 24. sz. kötettel, együttműködve a →Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körrel). Bo.Gy.

Új Mo. 1995:134. sz. (Mózsi Ferenc: Másfél évtized küszöbén: a ~. Fejezetek az emigrációs sajtó tört-éből. [Riporter:] Hajnal László Gábor)

Szivárvány, Bp., 1989: plébániai tájékoztató. - Beolvadt A Szt Gellért Egyházközség Értesítőjébe.

Szivárvány, Jászberény, 1995-: Jászberény egyházközségeinek családi folyóirata. - Megj. nagyobb ünnepekre. Szerk. a főpléb. papja. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.