Sztanfalva, Stoinești, Estephanest, Estanfalva: középkori eredetű, valószínűleg a 17. század végén elpusztult, pontos helyhez nem köthető település Tatros, Szalonc, Völcsök, Onyest, Gorzafalva, Kászon térségében (Stănișorești, Bacău m., Moldva, Ro.). A román staniu magyarul 'ón', elképzelhető, hogy azonos Ónfalvával (→Onyest). - Első írásos említése 1410, amikor Al. Cel Bun fejed. Gelebi Miklós nevű főbojárja fiának, Domonkus asztalnoknak ajándékozta. - R.k. magyar népessége a 17. sz: tűnt fel. 1636: néhány háznyi; 1640: 16 ház; 1641: 106 r.k. magyar; 1643: 71 r.k., 28 g.kel.; 1646: 150 r.k. magyar; 1654: 100 m. kat. család; 1661: 98 m.; 1670: 30-nál több r.k. ház; 1682: 12 ház; 1686: kihalt, lakói Erdélybe, Lengyo-ba menekültek; 1692: részben visszatértek. - 1641: kis fatp-a, 1646: szalmatetős fatp-a volt Szt Miklós tiszt. szentelve. 1660: Tatros filiája. - Temetőjében Kozma és Damján tiszt-ére épült kpnája a 17. sz: búcsújáró hely lett. Bandinus: „A régi templom romjaitól délre kezdetleges művészettel készített fakápolna volt, de a szakadárok szétrongálták. E kápolnára a stanfalvi magyarok viselnek gondot. E hely Szent Kozma és Damján tiszteletére van szentelve, sok csodáról nevezetes, amint hitelre méltó emberek esküvel erősítik.” „A szomszéd falu szakadár lakói nemegyszer vették észre, hogy éjjeli időben csodás fényű fáklyás körmenetek voltak (…) a látott körmenet útját a szakadárok keresztek felállításával jelölték meg.” 1647. I. 20: egy ~n lakó polgár, kinek Kozmához és Damjánhoz való fohászkodása nyomán halálán lévő neje felgyógyult, fogadalmához híven a lerombolt kpnát felépíttette. E helyen pünkösdkor nemcsak Moldvából, hanem Erdélyből is több mint 3000 ember jött össze ájtatosság okából. „Öt laborium alatt nagyszámú nép jelent meg különböző tájakról, processzióval (…) akik magyar nyelven a Szent Lélek eljöveteléről, a Boldogságos Szűz Mária örömeiről, az apostolokról és Magyarország védszentjeiről szóló éneket zengedezének.” H.P.

Domokos 2001:50. - Benda 2003:25.