Székelyföld, Székelyország: az erdélyi felföld keleti részének hegyekkel sűrűn behálózott vidéke, a →székely székek összefoglaló neve. - Határa K-en a Kárpátok övének egyik szakasza, Ny-on a 136 km hosszú Hargita-, ill. ennek folytatása, a Persányi-hegység. A Hargita-hegylánc tagjai ~et 2 részre osztják; Csík és Háromszék (a Hargita és a K-i határhegylánc között), ill. Maros-Torda és Udvarhely vm. (a Hargita Ny-i oldalán). - A természet alkotta éles határok között ~ön őseredetiségében megmaradtak a székely népszokások, sajátságok, nyelv, viselet stb. Nyelvjárásban megkülönböztethető a marosszéki, ill. a Ny-i és K-i székelység nyelve, s önálló nyelvjárássá fejlődött az anyaországtól elszakadt moldvai →csángók nyelvjárása. - 1874-ig ~ székekre volt felosztva, melyek a m. vm-kkel együtt a központi →kormányszékek alatt álltak. Ezek: →Aranyos szék, →Csík szék [→Kászon és →Gyergyó fiókszékkel], →Háromszék [→Kézdi, →Orbai és →Sepsi fiókszékkel], →Maros szék, →Udvarhely szék [Bardóc és →Keresztúr fiókszékkel]. 1876: a →vármegyerendezéssel a székeket megszüntetve →Maros-Torda, →Torda-Aranyos, →Csík és →Háromszék vármegyékbe tagolták. -

A Siculia Sancta, 'Szent ~' sok életszentség hírében meghalt emlékét őrzi. Köztük egyh. személyek: Csíkszentdomokoson most is emlegetik Varga Ferencet, aki nagy szónok volt és kitűnően értett a gazdasághoz is. A nagyheti „kalákagyóntatáskor” az oltárnál fejezte be életét. Lukács Vilmos különösen Jézus Szt Szíve tiszt-éért buzgólkodott. A ferencesek közül missziós munkájával tűnt ki →Gegő Elek; a csíkszentmiklósi Balázsffy Mihály (1678-1748) megírta a ferencrend tört-ét; →Kájoni János; csíkszépvízi →Sükösd Máté; csíkcsekefalvi →Bodó Sebestyén Benjámin; →Holló József Kázmér; →Simon Jukundián; a →Bálint Gyula; csíkgöröcsfalvi Bálint Ágoston; →Csiszér Elek OFM atya b-gá avatását 1992: elindították. - A csíki születésű minoriták közül kivált a csíkszentmártoni Bocskay Tóbiás; a csíkszentkirályi Andrássy Ferenc, csíkszentmártoni Antalffy János (1727: letelepítette a minoritákat Nagyenyeden): a piar-k közül gyergyóújfalusi Elekes János (1770-1816); a jezsuiták közül →Ladó Bálint; a világi papok közül Andrási Miklós plnos, aki a nagy pestis idején (1710-12) egész Alcsíkot pasztorálta; a csíkbánkfalvi Tamási József (1782-1847) nagyprép.; a csíkszentmiklósi Márton Ferenc (1792-1847) knk. és a csíkszentdomokosi Kedves István (1782-1864) kolozsvári plnos. Jeles misszionárius volt a madéfalvi születésű →Zöld Péter, aki szembeszállt a határőrség szervezésével s bejárta a moldovai m. falvakat. - A kat. intézmények alapítói, pártfogói, igazgatói között értékes munkát végzett a kászonújfalusi Lukács Mihály (*1678), a csíksomlyói gimn. nagy jótevője a gyergyószentmiklósi Keresztes János (1749-1844); a csíkcsatószegi Csató József (1818-70) udvarhelyi plnos a leánypolgári alapítója. →Lakatos István csíkkozmási plnos, a csíkszentkirályi →Bors Márton, a csatószegi →Kovács Gyárfás bányavidéki plnos; a csíkszentkirályi →Vitos Mózes (1847-1902). - Az irod. terén kiváló csíki papok: a szárhegyi Bartalis Antal (†1797) lat. nyelvű tört. művében (Ortus et occasus imperii Romanorum in Dacia mediterranea. Posoni, 1787) hivatkozik egy 1484: megjelent nürnbergi nyomtatványra, melyben a Szt Jobb megtalálásáról van szó; a gyergyószentmiklósi Zerich Tivadar; a csíktusnádi →Imets Fülöp Jákó; a csíkkozmási Bálint Gyula István (*1824), akit az irodtört. mint műfordítót tart számon, valamint a csíktusnádi →Éltes Károly. - Az egyhm-s papok sokan hosszú ideig voltak állomáshelyükön. A gyergyószentmiklósi papok egyházkormányzati jelentősége abban is megnyilvánult, hogy mintegy 10 főesp-t adtak a kerületnek. Felbecsülhetetlen munkát végzett a gyergyószentmiklósi születésű s haláláig ott lakó Ferenczi György csíki főesp., aki pasztorációs tevékenysége mellett megírta az egyhközs. monográfiáját, mely a 16-17. sz. gyergyói egyhtört. dokumentuma (Regestrum Ecclesiae S. Nicolai in Giorgio factum per Georgium Ferenczi Sacerdotem Coelibem, 1629). A II. vh-ban eltűnt munkát Veszely Károly Erdélyi egyháztörténelmi adatok (Kolozsvár, 1860:117) c. műve őrizte meg. A gyergyószentmiklósi Ferenczi Károly plnos a népi lit. ap-a volt. Szertartáskv-én kívül jelentős műve még A Gyergyói R.K. Tanítóegyes. Emlékkv-e (Gyergyószentmiklós, 1896). - A csíki egyházközségek az 1332-es pápai tizedjegyzékben már szervezetten jelennek meg. A török után a megzavart s megbontott szervezetek újjáélesztésében nagy érdeme volt Báthory András bíb-nak, s az ellenreformáció idején Domokos Kázmérnak és a csíki pp-öknek. - A p. jegyzék a köv. egyházközségeket említi Csíkban: 1. Delna, Dolna (Delne), a szláv „völgy” jelentésű dolna, v. del („rész”) szó delyna származékának településnévvé válásából keletkezett. 2. Gorgio, Gyargio, Gyorgyó (vsz. a lat. Georgius 'György'-ből) tp-át Szt Miklós tiszt. szent., mai neve (Gyergyószentmiklós) a két névből keletkezhetett, 1650: említik először. 3. Kasim, Kazun (Kászonaltíz, Kászonfeltíz - Nagykászon) neve a Kászon vizére vonatkozhatott (a szláv kvasin, 'savanyú' szó a borvízben gazdag patakra utalhat). 4. De Omnibus Sanctis (Csíkmindszent). 5. Rakus, Batus (Csíkrákos), neve a rákban bővelkedő folyóvízre utal. 6. De Sanctis Cosma et Damyano (Csíkkozmás). 7. De Sancto Giorgio (Csíkszentgyörgy). 8. De Sancto Martino (Csíkszentmárton). 9. De Sancto Michaele (Csíkszentmihály). 10. De Sancto Nicolao (Csíkszentmiklós). 11. De Sancto Rege (Csíkszentkirály). 12. De Sancto Spiritu (Csíkszentlélek). 13. De Sancto Symone (Csíkszentsimon). 14. De Sancto Thoma (Csíkszenttamás). 15. Sumbov, Sumlov (Csíksomlyó). 16. Torku, Torkov (Tarkő). - A tizedjegyzékben szereplő Kozmás, Mindszent, Szentgyörgy, Szentkirály, Szentlélek, Szentmárton, Szentmiklós, Szentmihály, Szentsimon, Szenttamás neve egyh. eredetű. - A jegyzékben olyan egyhközs-ek is szerepelnek, melyek ma Csíkban nem léteznek (Csík, Ora, Tarkő). Tarkő a Maros és Olt eredetének vidékén ma is ezt a nevet viselő Tarkő-hegy aljában lehetett. A pápai tizedjegyzék Csík, Tarkő, Lécfalva, Mátliva nevű egyhközs-eket úgy említi, mint a telegdi főespséghez tartozó moldovai községeket. Moldovából ismeretesek Csík és Tarkő községek. - A pápai tizedjegyzékek idején a székelység a telegdi főespséghez, tehát a gyulafehérvári ppséghez tartozott. Pesty Frigyes szerint Telegd nem más, mint Székelyudvarhely. A telegdi főespséghez Csík-, Gyergyó-, Kászon és Udvarhelyszék tartozott. 1280: ezt a főespséget Dioecesis Telegdnek nevezték (a kifejezés 1442: is élt). 1556: Csíknak 22 egyhközs-e volt, 1759: önálló főesp. ker. 30 pléb-val. 1724: Gyergyótekerőpatak, 1726: Gyergyóremete, 1728: Gyergyócsomafalva, 1734: Gyergyókilyénfalva, 1742: Csíkmadaras, 1751: Csíkszereda, 1782: Gyimesbükk, 1783: Csíkcsicsó és Kászonjakabfalva, 1809: Gyergyótölgyes, 1825: Balánbánya, 1853: Gyimesközéplok, 1899: Csíkszépvíz, 1901: Gyergyóborszék alakult egyhközs-gé. A II. vh. előtt Csíknak 47 pléb-ja volt. 88-**

Edelényi-Szabó 1928:688. - Danyi-Dávid 1960:76.