🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Sólyom
következő 🡲

sólyom (lat. Falco): a vágómadarak alrendjének egyik családjához tartozó hegyes szárnyú, gyors, vadászatra betanítható ragadozó madár. - A kk-ban az uralkodók s a nemesség egyik fő szórakozása volt a →solymászat. A havasi ~ (Falco rusticolus altaicus) vsz. az Árpádok totemállata, a →turul. Egyéb vadászmadaraink a ráró, az ölyv, a karvaly, a héja és a →sas. - A fény felé törekvő ~ már az ókorban a Nap jelképének számított. A Háromkirályok ábrázolásain a szolgák gyakran láthatók karjukon ~mal. Genti Szt Bavo (előkelő származására utal) attrib-a. **

Lipffert 1976:28. - KML 1986:280.

Sólyom Sándor (Kaposvár, Somogy vm., 1909. febr. 6.-Bp., 1984. júl. 8.): hittanár, plébános. - 1938. VI. 26: Vácott pappá szent., Kiskunmajsán kp. 1939: Újszászon plnos. 1942: Pestújhelyen hittanár és isk. ig. 1949: Kispesten hittanár, 1953: Bpen hitokt. felügy. 1953: Gyömrőn hitokt., 1954: Újpesten kp. 1956: Gyömrőn, 1961: Hódmezővásárhelyt a Szt István pléb. plnosa. - M: Ismerd meg magadat! Bp., 1946. (4. kiad. 1947) - Honnan? Miért? Hová? Uo., 1947. - A titokzatos élet. Uo., 1947. (2. kiad. 1947) - 1940. I. 1-VII/VIII: az újszászi r.k. egyhközs. tudósítója, a Kat. Szó szerk-je. 88

Tóth 1948:105. - Schem. Vac. 1948:43; 1970. - Diós 1999:196. (4005.) - Gulyás-Viczián XXVI. (kz-ban)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.