sakk, sakkozás (a perzsa sah, ‘király’ szóból): kétszemélyes szellemi játék. Játékszere a sakktábla és 2 X 16 figura. – A tábla 64, váltakozó világos és sötét négyzetes mezőre van felosztva, a 32 sakkfigura fele fehér, fele fekete. Mindkét játékos 16 figurát kap: 1 király, 1 királyné, 2 futó, 2 lovas, 2 bástya, 8 paraszt. A sakktáblán egymással szemben az első sort a parasztok alkotják, a hátsó sorban a két sarokban a bástyák, mellettük lovasok azok mellett a futók; a középső két mezőn a király és a királyné áll úgy a fehér király a fekete, a fekete király pedig fehér mezőre kerül. – A figuráknak határozott mozgási és ütési rendje van: a paraszt induláskor 2, máskor mindig csak egy mezővel mozoghat előre, de szögletben vág. En passant akkor vág, ha ellenfele két lépést tesz s mellette áthúladni akar; ez az egyetlen figura, amely nem hátrálhat. A bástya vizszintes vagy függőleges irányban nyomulhat előre, annyi mezőn keresztül, ahányon csak akar, hacsak más figura útját nem állja; a futó ellenben csak diagonális irányban haladhat előre vagy hátra, azaz a kezdetben fehér, illetve fekete mezőn álló futár mindvégig fehér, illetve fekete mezőt tart megszállva. A lovas fehér mezőről feketére törekszik. A királyné a bástyának és a futónak előnyomulási módját egyesíti, azaz vizszintes, függőlleges és rézsútos irányban egyaránt tetszése szerint mehet előre. A király mozoghat mindenféle irányban, de csak egy-egy mezőn át. – A király magatartásától függ a játék kimenetele; mindegyik félnek arra kell törekednie, hogy az ellenséges királyt valamelyik figurával olyan helyzetbe hozza, amelyben semmiféle kibúvó útján nem menekülhet az ellenséges figurától. Aki az ellenséges királyt egy figurával fenyegeti, az sakkot mond, s ha az ellenfél királyát nem tudja megmenteni: matt (mat persául ‘halott’) lesz, elveszti a játékot. – A sakkjáték kb. 1100 évvel ezelőtt jutott el, különböző útvonalakon Eu-ba. Eleinte az Egyh. álláspontja, más játékokhoz hasonlóan többnyire távolságtartó volt. A szerencsejátékokat tiltotta. Ahol a döntéshozó a sakkot is annak ítélte, ott betiltották és elégették a kártyával és kockával együtt; esetenként a sakk-készleteket is tömeges elégethették, de ezek a híradások bizonytalanok. Sakktáblák elégetéséről →Savonarola és Kapisztrán Szt János esetében olvashatunk. Az Egyh. a szerencsejátékokat igyekezett megszüntetni; a sakkot ált. akkor minősítették szerencsejátéknak, ha pénzbe játszottak. Savanarola prédikációiból tudjuk, hogy ismerte a sakkot, miközben a szerencsejátékok eszközeit elégettette.

A kk-i lat. nyelvű följegyzésekben a scacch és a vele rokon elnevezések mellett gyakori a latrunculus szó, amely a klasszikus lat-ban egy táblajátékot jelentett (amit a kk-ban már nem játszottak), viszont több különféle táblajáték elnevezésére használták. M-ra ki sakknak, ki ostáblának fordította, amit tovább bonyolít, hogy az ostáblát azután sakknak, dámajátéknak és a tric-trac játéknak (a mai backgammon ősének) is értelmezték. Az idegen nyelvű források m. ford-a is bizonytalanságot okoz. 1452: Kapisztrán Szt János Nürnbergben, Szt Lőrinc napján a luxuscikkek, játékkockák, kártyák mellett játékokat is égetett. A lat.nyelvű krónika a tabula szót, a ném. a Brettspiele-t használta. Indokolt lenne játéktáblát, táblás játékot említeni, ehelyett a m. ford-okban ostábla is és sakk is szerepel. Lehet, hogy sakk is volt közte, több v. kevesebb, de ez az eredeti forrásokból nem pontosítható. - Clairvauxi Szt Bernát a templomosoknak azt írta, hogy kerüljék a sakkot és a kockajátékot, Damiani Szt Péter 1061 v. 1062: írt levelében vádként említette, hogy egy egyh-i személy sakkozik. III. Jenő p. (ur. 1145–53) kedvelte a sakkot, melynek 1480 k. alakultak ki a mai szabályai. – Marcus Hieronymus Vida (1496?–1566) az itáliai Alba pp-e lat. nyelvű moralizáló költeményt írt a sakkjátékra építve: Scacchia ludus (Sakkjáték). 1527: nyomtatták ki először [az olasz sakklexikon 62 lat. nyelvű kiad-áról és 73 ford-áról tud; hazánkban is megjelent lat-ul (Pozsony, 1789)]. Avilai Szt Teréz kedvelte is, tudott is sakkozni, a sp. sakkozók patrónája lett; és A tökéletesség útja c. kvében a sakkjátékot hasonlatként többször megemlítette. Honfitársa, Ruy Lopez (1530 k.–1580 k.) pap volt: játéka és sakkirod-i munkássága kiemelkedett korából. Alapvető műve a Libro de la invencion liberal y arte del juego del Axedrez (1561) több kiadást ért meg, fordításokban is. Fernando Saavedra (1847–1922), a világ több pontján élt szerzetes a nevéhez fűződő, egyetlen végjátékkal kapcsolatos észrevételével helyet kapott sakkirod-ban. – William Jones Lombardy (1937-) amerikai nemzetk. nagymester (1960), junior világbajnok (1957). 1963. és 1965: megnyerte az USA nyílt bajnokságát. 1967-: jezsuita lett, ezután kevesebbet versenyzett. 1972: B. Fischer (1943–2009) segítője, szekundánsa volt a B. V. Szpasszkij (1937–) elleni világbajnoki győzelme alatt, (később kilépett a JT-ból). – A pápák közül X. Leó, XIII. Leó, VIII. Orbán és I. János Pál kedvelték a sakkot. II. János Pál is ismerte a játékot, de a sakksajtóban megjelent játszmái, sakkfeladványai, versenyeredményei nem valóságosak, érdekességre vadászó sakk-újságírók „találmányai”. Szintén nem hitelesek XIII. Leó és I. János Pál nyomtatásban is megjelent játszmái.

Mo-on a sakk írásos és régészeti emlékei a kk-tól maradtak fönn: Thuróczy János A magyarok krónikájában írt arról, hogy I. (Anjou) Károly Róbert kir. (ur. 1307–1342) többek között egy csodálatos sakktáblával ajándékozta meg 1335: Visegrádon János cseh kir-t. A diósgyőri vár ásatásainál a 14. sz. végére datált csont sakkfigurákat találtak, amelyeket helyben készítettek. A legrangosabb egyh-i személyiségként Batthyány József hg-prím. sakkszeretetét említi egy korabeli utalás. – Az első mo-i sakk-kvünket: Sach, avagy királyos játéknak szabott rend-tartási (Buda, 1758) követő 2. honi sakk-kvet: Informationes speculativae, et practicae de ingenioso, et artificiali scruporum lusu scach, vulgo sic nuncupato, ad methodum, D. Philippi Stamma, natione Arabis... [Elméleti és gyakorlati tájékoztatás az általában sakknak nevezett, szellemes és művészi bábjátékról; az arab nemzetiségű Philippus Stamma mester legújabban bevezetett módszere szerint ...”] (Nagyvárad, 1783) a váradi r. k. pp-ség nyomdája készítette. Akinek e kvet ajánlották, annak a neve csak monogramként szerepel: a kutatások szerint gr. Forgách Pál nagyváradi knk nevét rejtik a C. P. F. betűk. – A jászói prem. nyomdában →Vécsey Zoltán (akkor Özséb prem. szerz.) adatta ki A m. sakkszöv. 1. és 2. versenyének tornakve. (Jászóvár, 1913) c. sakk-kvet.

A sakkjáték megismertetésében és népszerűsítésében jelentős szerepet játszottak a szaklapok [a legjelentősebbek]: Budapesti Sakk-szemle (1889–1895), Magyar Sakkvilág (1911–16, 1917–19, 1922–50; 2003-), Magyar Sakkélet (1951–1984), Sakkélet (1985–2002), mellettük az újságok, folyóir-ok sakkrovatai is fontosak voltak. A kat. lapok közül is volt néhánynak sakkrovata: →Alkotmány (rovatvez. Vécsey Özséb 1912–14), →Új Nemzedék (Elekes Dezső 1922–928), a leghosszabb életű a →Zászlónk cserkészlapé, ennek egyik rovatvez-je →Schwarz-Eggenhoffer Artur, előtte Chalupetzky Ferenc (1886-1951), utána Páros [1932-ig Schlégl] György (1910–75), Khloyber Walter (névváltoztatás után: Földeák Árpád 1917-2004), Kardos Tivadar (1921–98), →Bottlik Iván voltak rovatvezetők. – 1920–45: a nagyváradi egyhm-ben Borbás Pál r. k. lelkészt Békés vm-ben sakkversenyzőként, sakkíróként és a gyulai Bástya (1929. XI.-1930. IV.) sakkfolyóir. társszerk-jeként ismerték. Havranek Viktor ciráki plnos az 1910–20-as →Kőszegi Iván csökölyi plnos, az 1950-es években levelezési sakkozásban indultak versenyeken. Korunkban Tomanovics József teol. tanulmányai megkezdése előtt ifj. versenyzőként 1960: Bp. válogatott sakkcsapatának tagja. Ekkor játszotta a következő játszmát a Bp-Leningrád csapatmérkőzésen:

Tomanovics (Bp.) – Genin, (Leningrád) 1960: 1. d4 c5 – 2. d5 e5 – 3. c4 f5 – 4. Hc3 d6 – 5. e4 Hf6 – 6. Fd3 fxe4 – 7. Hxe4 Fe7 – 8. Hxf6+ Fxf6 – 9. He2 Ha6 – 10. Hg3 g6 – 11. 0-0 0-0 –12. Fh6 Fg7 – 13.Vd2 Hb4 – 14. Fe4 Ff5 – 15. a3 Ha6 – 16. Bae1 Hc7 – 17. Fxg7 Kxg7 – 18. f4 exf4 – 19. Bxf4 Fd7 – 20. Bxf8 Vxf8 – 21.Vg5 Be8 – 22.Hh5+ Kh8 – 23. Bf1 Ff5 – 24. Fxf5 Be5 – 25. Hf6 Bxf5 – 26. Bxf5 gxf5 – 27. Vxf5 Vf7 – 28.Vc8+ Kg7 – 29. Vxc7 és sötét feladta.

Világi személyekként részt vettek, egyh-i, v. azokhoz kapcsolódó munkák, események közreműködőjeként többek közt az orsz. és olimpiai bajnok, világbajnokjelölt Portisch Lajos (1937-) (Szt István Baz. pléb.), aki 25 éve énekel több tp-ban is vallásos tárgyú áriákat és dalokat, Csom István (1940-) (Óbudai Szt Péter és Pál pléb.), az óbudai Széchényi kör elnökeként, Orsó Miklós (1956-) nemzetk. mester, főisk. válogatott, orsz. csapatbajnok a Máltai Szeretetszolgálat alapító tagja és évtizeden át a hajléktalanok ügyintézője (terézvárosi Szt Teréz pléb.; a máltaiaknál a tevékenységét a Zugligeti Szt Család pléb-nál végezte). Bottlik IvánMurray, H. J. R.: A History of Chess. Oxford, 1913.

Bölcskey Ödön: Capistranói Szt János élete és kora. 1–3. köt. Székesfehérvár, 1923–24. – Nagy Szt Teréz: A tökéletesség útja. Ford. P. [Szeghy] Ernő. Győr, 1940. – Chicco, Adriano–Porreca, Giorgio: Dizionario Enciclopedico Degli Scacchi. Milano, 1971. – Litmanowicz, W.–Gizycki, J.: Szachy od A do Z. 1–2. köt. Warszawa, 1986. – Kocsis L. Mihály: A sakk az én keresztem. Beszélgetés Portisch Lajossal. Bp., 2006.