sakál (lat. Canis aureus): ragadozó állat. - A Szentírásban a puszta lakója (35,7; 43,20; Jer 51,37; Zsolt 44,20; a ~ok földje), de a romok közt is szívesen tanyázik (Iz 13,22; Jer 9,11; 10,22; 49,33). Vonítása a siratásra emlékeztet (Mik 1,8; Jób 30,29). Siral 4,3: a ~ok kölykeinek jobb soruk van, mint Sion kicsinyeinek (az anyaállat táplálja őket). R.É.
BL:1553.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.