🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > skorpió
következő 🡲

skorpió (lat. Scorpionida): 1. a pókok osztályába tartozó, meleg égövi, ízelt lábú állat, tapogatói ollóvá alakultak, potroha végén mérges mirigyű tövissel. Elevenszülő, fiait a nőstény egy ideig a hátán hordja. - A Szentírásban Palesztinában gyakori, elsősorban a kősivatagokban (MTörv 8,15); erre utal a Skorpiómagaslat, Skorpiók sziklája = Akrabbim magaslata nevek (Szám 34,4; Józs 15,3; Bír 1,36). A ~ veszedelmes állat (Ez 2,6; Sir 26,7; Lk 11,11: a kígyó mellett, vö. 10,19), csípése (vö. Jel 9,10: fullánk!) fájdalmas (9,5), nemegyszer halálos (Sir 39,30). ~nak mondták azt az ostort, melyen kampók vannak (1Kir 12,11.14; 2Krón 10,11.14). - 2. Ikgr. A halálos fullánkú állat a kín, a halál, a gonosz, a hamisság, hűtlenség és árulás különleges jelképe. Ez 2,6 alapján a zsinagóga és Iskarióti Júdás szimbóluma. Ezért a passió-képeken a zsidó szolgák zászlóin látható. Lk 10,19 szerint a kígyó mellett a legyőzött ördög jelképe. A →hét szabad művészet közül az éleselméjűség jeleként a dialektika (logika) attrib-a. - 3. csillagkép. A mitológiában ~ ölte meg a hivalkodó Oriont; az állatkörben a mérleg és a nyilas között a helye, X. 22-XI. 21: Bököly v. Mindszent hava, őszutó. R.É.

Petz I/1:510. - Kirschbaum IV:170. - Sachs 1980:189. (s.v. rovarok) - BL:1593. - KML 1986:280.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.