stallum, reclinatorium, scamna, sedilia, stalla, stalli, subsellia (lat.): a klérus számára kialakított ülőhelyek székesegyházban, szerzetes-, olykor plébániatemplomokban. - A padszerűen egybeépített ülőhelyeket rendszerint fölhajtható ülőlappal (→misericordiával), háttámlával és karfával, térdeplővel látták el. A kora kk-tól készítették a zsolozsmázó klerikusoknak és szerz-eknek, számuktól függően 2-3-4 soros, egymással szembefordított tömbökben. Helyenként változóan az oltár mögött v. előtt helyezték el, s a tp-hajótól →szentélyrekesztővel választották el. Elrendezésének korai tört-éről keveset tudunk, de a ~ok egyes helyeinek hierarchiájából, amit a hagyomány mindmáig megőrzött, a következőket lehet gondolni: a ~ eredetileg az elöljáró és az énekesek helyéből állhatott. Az elöljáró helye (→katedra) az oltár mögött, a nép felé fordítva állt, körülötte voltak a papok székei. Az oltár előtt alakították ki az énekesek, a schola cantorum v. chorus psallentium helyét. Mikor a papság és a zsoltározók kórusa összevegyült, a ~ból már csak a ppi katedra és az officiumot vezető széke vált külön. A 9. sz-tól pontosan követhető a ~ alakulása. Díszítése a mindenkori stílust követte, egészen a klasszicizmusig. **

LThK II:1092.