stigma (a gör. stidzó, 'szúr, bök' igéből): 1. jel, bélyeg, eltávolíthatatlan jegy, amelyet tüzes vassal égetnek vagy tetoválnak bele a bőrbe. Az ókorban ~val jelölték meg a rabszolgákat és a katonákat, legtöbbször a homlokukon v. a kezükön, hogy uruk, századosuk megismerje és számon tarthassa őket. Állatokon véd- és tulajdonjegyként szerepel. A lex Remmia (Kr. e. 91) szerint a ~val mint szégyenbélyeggel jelölték meg a hamis vádat emelőket (→rágalmazás), tolvaj v. szökevény rabszolgákat a homlokukon, később kezükön és fülükön; ők voltak a stigmatias. - 2. A ker. szóhasználatban szoros értelemben Jézus öt szent sebe, tág értelemben a szenvedéstörténet (vérrel verítékezés, ostorozás, tövissel koronázás, elesés, oldalának megnyitása) bármely testi nyoma. Jézust gonosztevőkkel együtt feszítették keresztre, ~i erre is utalnak. Ugyanakkor a ~k a föltámadott Úr Jézuson is láthatók, mint a szenvedésből született dicsőség ékszerei. - Szt Pál önmagáról mondja: „Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit (~it) viselem a testemen” (Gal 6,17). - 3. A misztikában →rendkívüli kegyelem Istentől. A ~k látható v. láthatatlan, de minden esetben legalább időszakosan nagyon fájdalmas sebek, melyek orvosilag nem befolyásolhatók és nem fertőződnek el. Gyakran a szenvedéstört. óráiban (csütörtök éjjel, péntek 3 óra) okoznak nagy fájdalmakat. A szentek között az első, látható ~kat viselő stigmatizált Assisi Szt Ferenc volt. Sziénai Szt Katalin láthatatlan ~kat viselt. Casciai Szt Rita a töviskorona egyetlen ~ját viselte. A 20. sz: Pietrelcinai Szt Pio, Konnersreuthi →Neumann Teréz, Fro-ban Marthe Roblin a legismertebb stigmatizált. - Gyenge idegzetű, hisztérikus hajlamú személyek önszuggesztióval előidézhetnek magukon ~khoz hasonló jelenséget. Az Egyh. azonban egy-egy ~ hitelességét nem a külső jelekből, hanem az illető személy belső (erkölcsi) minőségéből állapítja meg. Galgani Szt Gemma ~i pl. eltűntek, amikor az orvosi vizsgálat során letörölték őket, amit Isten az alázatosság gyakorlásáért engedett meg. A ~kat a megtestesülés és a feltámadás teol-jába ágyazottan, minden excentrikus félreértést kiküszöbölve kell magyarázni: eszerint a ~k arról tanúskodnak, hogy Isten a „hús-vér” egész embert hívja az üdvösségre és Jézus követésére. - Ikgr. A föltámadt ill. ítélő Krisztuson ábrázolják. Krisztus személyétől függetlenül a →szenvedés eszközei között, a Madonna fénykoszorújában és stigmatizált szentek képein láthatók Szentekkel kapcsolatban magát a stigmatizációt is ábrázolták (Szt Ferenc, Sziénai Szt Katalin). - Assisi Szt Ferenc, Szt Brigitta, Ricci Szt Katalin, Alcantarai Szt Péter, Casciai Szt Rita attrib-a. **

Pecz II/2:841. - Sachs 1980:322. - Schütz 1993:333.