szabályzat (lat. statutum, statuta): személyek vagy dolgok csoportjának célját, felépítését, irányítását és működési elveit a jog szerint meghatározó előírások (94.k. 1.§, vö. 304.k. 1.§, 1281.k. 2.§). Kibocsátásának joga az önkormányzati jog (→autonómia) következménye. - Bizonyos ~okat a felsőbb hatóságok adnak (pl. 295.k. 1.§, 513.k. 1.§), másokat maga a csop. állít össze magának (pl. 451, 496, 505.k., 816.k. 2.§). Ez utóbbiak esetében gyakran megkívánja a jog, hogy a ~ot a felettes hatósággal vizsgáltassák át v. hagyassák jóvá (pl. 117.k., 299.k. 3.§, 314., 322.k., 587.k. 2.§, vö. 243.k.), ez azonban nem változtatja meg a ~ jogi természetét: az továbbra is az illető autonóm csop. alkotásának számít, hacsak esetleg a felettes szerv a ~ot sajátjaként nem bocsátja ki. - A ~oknak azok az előírásai, ill. azok a teljes ~ok, amelyeket törvényhozói hatalommal bocsátottak ki (statuta iurisdictionalia) és kihirdettek, törv-ek, rájuk az →egyházi törvényekről szóló kánonok vonatkoznak (94.k. 3.§). - Ha a ~ nem törv-hozó hatalommal rendelkező szervtől származik (statuta conventionalia), akkor kötelező erejének alapja az a „megállapodás”, amit a csop-hoz való önkéntes csatlakozás (pl. a szemináriumi házirend) v. az alapító intézkedés jelent. - A megszentelt élet intézményei és az ap. élet társaságai esetében a ~ot a CIC nem statuta, hanem constitutiones névvel illeti (pl. 587, 595.k., 598.k. 1.§), a magyar elnevezés azonban azonos. A p. jogú, klerikusi szerz. intézmények elöljárói és kápt-jai →egyházkormányzati hatalommal rendelkeznek, az általuk alkotott ~ok valódi törv-ek (596.k. 2.§). Sz.Sz.A.

Erdő 1991:98.