szadduceusok: a →farizeusok és az →esszénusok mellett a 3., elsősorban politikai párt a zsidóságon belül a Kr. e. 2. sz-Kr- u- 7: a Templom pusztulásáig. - Tagjai főleg a papok közül kerültek ki (ZsidTört 13,5,9; ZsidHáb 2,8,14). Az elnevezés nem függ közvetlenül össze a héb. saddik, 'igaz' szóval, mint régebben vélték, hanem vsz. Cádokról nevezték el magukat. - A ~ eredetét homály fedi; már akkor elkülönülhettek, amikor Jonatán Kr. e. 153: főpapként a vallási és pol. hatalmat összekapcsolta. A korábbi papi családok, melyek Cádoktól eredtek és melyekből addig a főpapok kikerültek, szembeszegültek a hatalom összpontosításával, és szorosabbra fűzték egymással kapcsolataikat. A hatalom nagyrészt a kezükben maradt, mert a →főtanácson belül erős pártot alkottak. Johannesz Hürkánosz (ur. Kr. e. 134-104) először a farizeusoknak kedvezett, de később átállt a ~ pártjára. Alexandra (ur. Kr. e. 76-67) uralma alatt a farizeusok visszaszerezték korábbi hatalmi helyzetüket, s jóllehet II. Arisztobulosz (ur. Kr. e. 67-63) ismét a ~at támogatta, fölényben érezhették magukat. Nagy Heródes (ur. Kr. e. 36-7) mindkét pártot igyekezett háttérbe szorítani, de főleg a ~ érezték kezének erejét. - Az evang-okból arra következtethetünk, hogy Jézus idejében főleg a farizeusok voltak hatással a népre; a ~ alig szerepelnek (Mt 3,7; 16,1.6.11; 22,23.34; Mk 12,18; Lk 20,27), de így is jelentős szerepet töltöttek be, mert a főpapok közülük kerültek ki és szoros kapcsolatban álltak velük, és jobban tudtak alkalmazkodni a rómaiakhoz, mint ellenfeleik. Az evang-ok szerint Jézussal főleg működése vége felé helyezkedtek szembe (Mt 22,23-33); s végül a szadduceus Kaifás erőszakolta ki Jézus halálos ítéletét (vö. Jn 11,47). A tanítványokat is üldözték a ~ (ApCsel 4,1-4; 5,17). Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után a források többé nem említik őket; ekkor minden hatalom a farizeusoké lett. - A ~ farizeusokkal együtt elismerték a →Tóra tekintélyét, viszont az „ősök hagyományá”-t, a törv. továbbfejlesztését és hagyományos magyarázatát elvetették. Tagadták a halottak feltámadását (Mt 22,23; ApCsel 4,1; 23,8), sőt Josephus Flavius szerint még a lélek továbbélését is (vö. Mt 22,29-33), az ApCsel 23,8 szerint pedig általában a szellemek létét is.  **

Schubert 1955. - BL:1626. - Kroll 1985:248.