🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szantálfa
következő 🡲

szantálfa, vörös padukfa (gör. peszkinosz, lat. Pterocarpus santalinus): a pillangósvirágúak családjába tartozó növény. - 1Kir 10,11: Salamon kir. sok illatos fát és drágakövet hozott Ofírból (vö. 1Kir 10,12: almug; 2Krón 9,10.11: algum). - Salamon Ofír földjéről különlegesen szép faanyagot hozatott a →jeruzsálemi templom díszítéséhez. A két hasonló héb. névről (almug-algum) máig sem sikerült biztosan eldönteni, mit jelentenek és kapcsolódnak-e egymáshoz. Ezért ciprusnak, illatos fának, ébenfának v. almuggimfának fordították. Vsz. hogy a két héb. szó betűcseréje másolási hiba, ezét sok tudós az indiai ~val azonosítja. Ez a feltevés nem alaptalan, mert a két idézet láthatóan ugyanarra az eseményre vonatkozik: a kir. a héb. szöveg szerint karfát, ill. lépcsőt (és nem oszlopot) és hangszereket csináltatott belőle. Mivel mindkét rész hangsúlyozza a fa illatát és páratlan különlegességét, biztosra vehető, hogy itt nem a zsidóság körében jól ismert import fenyőkről van szó. Annyi ismert csupán, hogy a Vörös-tengeren hajókkal szállították Ecjon-Geberbe, a kir. kikötőbe, nem messze a mai Eilattól, innen karavánok vitték Jeruzsálembe. A kérdés megoldását bonyolítja, hogy a ~ maga sem egyértelmű elnevezés, mert elsősorban a valódi fehér szantálfára használták. Mindkét fa fája kemény, jól fényezhető, erősen és tartósan illatos, ezért egyaránt értékes kereskedelmi áru volt. Az afrikai és arábiai helyszín esetében inkább a fehér ~, a távol-keleti importnál az indiai vörös ~ a valószínűbb, bár mindkettőt régóta termesztik a K-indiai szigeteken. -

Az örökzöld ~ bokor formájú, olykor 10 m magasra is megnövő fa. Természetes lelőhelyén általában 4-5 m magas bozótot alkot. Szárnyalt levelei a mi akácunkhoz hasonló lombozatot alkotnak. Apró sárgás pillangós virágai rozsdabarnává sötétednek, és szárnyas kerek hüvelyekké fejlődnek. Részben vékony törzse, részben magas ára miatt legfeljebb belső burkoláshoz használhatták. Tartósan balzsamos illatú vörös fája hatékony rovarűző. Friss fája, kereskedelmi nevén a kaliatúrfa magas csersavtartalmú, levegőn megkeményedő vörös nedvet, kinot tartalmaz, amely erős összehúzó, keringésjavító és gyulladáscsökkentő hatású. Az Indiában csak külön engedéllyel vágható fájából 2000: is nyakláncot, legyezőket, dobozokat, de mindenekelőtt hangszereket készítenek. Gyártási hulladékából piros ruhafestő anyagot, szantalint vonnak ki. Porrá őrölt fája vízzel keverve elterjedt illatszer. - A gazdag hindu hagyomány sok legendája fűződik a ~hoz és gyógyhatásához, amelyek közül a legismertebb, hogy illata elűzi a gonosz szellemeket. Ezért korábban a halotti máglyákat is ebből készítették. - Rokon fajai: a Manila-padukfa, rózsaillatú, vörös fája Indiában igen közkedvelt illatszer; a Malabár-kinofa a Malabár-partvidék különleges illatú fája. A K-indiai származású, rendszertanilag teljesen különböző, szintén örökzöld lombú fehér v. valódi ~ más növények gyökerein élősködik. A sárgásfehér alapon vörösbarnán foltos, illatos, kemény, fényes fájának felhasználása az előbbiéhez teljesen hasonló. Aromás illóolaj-tartalma akár az 5%-ot is elérheti, ezért Keleten füstölésre is használják. A belőle párolt erős baktériumölő hatású szantálolaj Kelet legfontosabb kozmetikai alapanyaga.  Ky.Z.

Kereszty 1998:374.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.