🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szegénység
következő 🡲

szegénység (lat. paupertas): az élet fenntartásához szükséges javakban (élelem, ruházat, lakhely) hiányt szenvedő állapota. Súlyos esetben: →koldus. Ellentéte a →gazdagság. Evangéliumi értelemben erény: →lelki szegénység. - 1. A Szentírásban. A ~ mint az anyagi javak szűkössége miatt korlátozott életlehetőség önmagában nem a vallás körébe tartozó téma. Mivel azonban a ~gel együttjár a szabadság- és jogfosztottság s az elszigetelődés, a ~ az ÓSz fontos témája lett. A héberben 5 szó fejezi ki a ~ sokféleségét: ebjón, 'szorongatott adós' (Zsolt); dal, 'lesoványodott kisbirtokos' (bölcsességi kv-ek; Ám); haser, 'szűkölködő'; ani, 'eladósodott szegény' (prófétáknál); ras, 'szegény szűkölködő' (Péld). - Izr. tört-ének kezdetén a tagjairól gondoskodó családi struktúra kizárta a ~et. A →honfoglalás után a városiasodás, a kánaáni birtokrendszer átvétele, a nagycsalád fölbomlása s a cserekeresk-ről a pénzgazdálkodásra való áttérés meggyöngítette a családi összetartozást. Ezzel megjelent a személyek közötti gazd. egyenlőtlenség, amit a rokoni kapcsolatok már nem ellensúlyoztak. Kialakult a kisparasztok, napszámosok, rabszolgák, özvegyek és árvák, zsellérek rétege, melyen belül a tagok egymással szolidárisak lehettek (Bír 9,4; 1Sám 22,2; 25,10). Mivel az anyagi javak birtoklását a teremtett javakból való részesedésnek tekintették, melyhez mindenkinek egyformán joga van, a ~et az ÓSz soha nem tekintette eszménynek, s a szegények védelme állandó téma volt. - A gazd. különbségek kiegyenlítésére korán intézményes próbálkozások történtek. Az első ilyen, szoc. meggondolásból fakadt próbálkozás az ugarolás (→szombatév) volt: „Hat éven át vesd be földedet és arasd le terméseit, a hetedik évben azonban hagyd ugaron, s ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle; amit ezek ott hagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal” (Kiv 10,11). Ebből bontakozott ki a szegényjog, melynek eszménye a gazd. örökségek periodikus helyreállítása, s ezáltal Isten ~ nélküli népe (→jubileumi év). A szegények védelmét szolgálta a perbeli pártatlanság (Kiv 23,1-8), a kizsákmányolás (Lev 19,11-18) és a kamatszedés (Kiv 22,24) tilalma, a zálogvétel korlátozása (Lev 25,35-38). - A kirság bev-e után a szegényekről való gondoskodás a kir. feladata lett (Zsolt 72; vö. 2Sám 12), Izr. egyiptomi rabszolgaságára emlékeztetve (Kiv 22,20; MTörv 10,19, 24,17). Az igazságosság szinte egyenlő lett a szegényekről való gondoskodással (Zsolt 112,5-9). Ennek ellenére a gazdagsági különbségek egyre nőttek, s a babiloni fogság kezdetén (Kr. e. 580 k.) már a zsidók kb. 90 %-a szegénynek számított (2Kir 24,14; Jer 52,28). A fogság után, amikor az adóztatás következtében a ~ rendkívüli méreteket öltött, a szegényekről való gondoskodás Jahve (Zsolt 10,17; 14,6; 22,25; 68,6; Siral 5,1; Jób 5,15), ill. a Messiás dolga (Iz 11,1-5). Nehemiás idejében a ~ közp. teol. téma: akik korábban a ~ miatt a társad. peremére sodródtak, most mint a hatalmasok és igazak (Iz 26,6; Zsolt 18,28) által elnyomott szegények és alázatosak, mint „szt →maradék” várta a megváltást (Iz 41,17; Zsolt 22,25). - A bölcsességi irod-ban a ~ különféle értékelést kap: a gazdagság és ~ a teremtés rendjéhez tartozik (Péld 22,2; 29,13; Sir 11,14), ezért nem kutatták a ~ okát. A próf-knál a ~ a társad-ban zajló igazságtalan folyamatok eredménye, mely az ősi szolidaritáshoz való visszatéréssel enyhíthető. Ez tükröződik a zsoltárokban, Qumran közösségében és a rabbinikus irod-ban. A qumraniak „a szegények közösségének” tekintve magukat, vagyontalanul és tisztasági megfontolásból gazd. közösségben éltek, s a ~et eszménynek tartották, mellyel a birtokviszonyok helyreállítására készültek a végső időkben. - Az ÚSz-ben. Maga a megtestesülés egy szegény családban történt. A Gyermek bemutatásakor Mária és József a szegények áldozatát mutatta be (Lk 2,24). A názáreti évek kemény ácsmunkával, nem gazdagságban teltek. Nyilvános működése idején Jézus a vándortanítók szegény életét élte; az evang-mal a szegényekhez fordult (Lk 7,22;. Iz 61,1), az első boldogságot róluk mondta (Mt 5,3), s ezzel oltalmába vette őket. A →lelki szegénység hirdetésével a kizárólag anyagi javakban bízó lelkülettől határolta el tanítványait. Amikor a ~et tanácsolja, a gazdagság veszedelmeitől óvja s egyben fölszabadítja tanítványait az akadálytalan krisztuskövetésre (Mk 10,21; Lk 18,22; →evangéliumi tanácsok). A szegényekről való gondoskodás (→alamizsna, →irgalmasság cselekedetei) követőinek alapvető feladata (Mt 25,35-40; 26,9; Mk 14,5; Jn 12,5). Végül a kereszten Jézus mindenétől megfosztva halt meg; sírját is Arimateai József biztosította (vö. Fil 2,5-8; 2Kor 8,9). - A jeruzsálemi ker-ek vagyonközössége (ApCsel 4,32) s a közösségek anyagi támogatása (11,27) enyhítették ugyan a ~ gondját, de nem akartak új gazd. rendet bevezetni. -

2. A vallástörténetben. A tört. folyamán egyeseket és népcsoportokat sorsszerűen sújtó ~et a vallások alapjában 3 módon értelmezték: rossz állapot, melyet meg kell szüntetni, v. legalábbis enyhíteni kell; eszményi állapot, melyet aszkézissel kell elérni; tisztán vallási szempont szerint értelmezett állapot. Az ókorban a ~et Iránban szégyennek, a görögöknél szerencsétlenségnek, Egyiptomban, Babilonban, Mexikóban és Peruban az istenek akarta sorsnak (s vele szemben a gazdagságot isteni áldásnak) tartották. A zsidóságban és a parszizmusban a ~ okának egyrészt a szegények személyes tulajdonságait és bűneit (ezért a gazdagokat eleve jobbnak) tartották, másrészt az igazságtalanság, ill. Izr-ben az Istentől kirótt próbatétel következményét tartották. - Az indiai Rigvéda, az iráni Aveszta és az egyiptomi Halottaskönyv szerint a ~ baj, elszenvedőin segíteni kell. Ezzel szemben a →sztoikusok, →cinikusok, →püthagoreusok és más aszketikus irányzatú vallások a ~et eszményi állapotnak tartották. A →konfucianizmus, a →taoizmus és a →buddhizmus a ~ben a végességtől való szabadulást s a →kozmosszal való egyesülést látta. A →hinduizmus és →dzsainizmus eszménye a kolduló szerz., aki ~ével és aszkézisével szabadul ki a →lélekvándorlásból. Az →iszlám ősi eszkat. életideálja a →dervis-rendek misztikába torkolló ~e. A ker. szerzetesség lényeges motívuma a ~re szóló meghívás, mint →Krisztus követésének jele. -

3. A gazdaság- és társadalomtudományok szempontjai szerint a ~ olyan alacsony jövedelmű állapot, mely nehezíti v. lehetetlenné teszi a javak megszerzését egy megfelelő életszínvonalon. 4 fajtája: az abszolút ~ a pénz v. természetbeli javak olyan szintű hiánya, mellyel az alapvető életszükségletek sem fedezhetők; a relatív ~ a javakból az átlagos életszínvonalnál alacsonyabb szintű részesedés; az új ~ az ipari államok munkanélküli csoportjainak helyzete, akiket a szoc. háló ment meg az abszolút ~től; a harmadlagos ~, mely társad. és kulturális visszaélésekből következik. - Az abszolút ~ a fejlődő országokban terjedt el. A Világbank 1990: a föld 1,1 milliárd szegényén belül 633 mill-ra becsülte a rendkívül szegények számát, úgy, hogy a ~ határát személyenként évi 370/275 $-ban húzta meg. Egy másik számítási mód a ~ méréséhez a pénz vásárlóerejét, a várható élettartamot és az írástudást veszi figyelembe. - A ~ nem sorskérdés, hanem bonyolult külső és belső gazd., pol., kulturális és szoc. tényezők együtthatásának eredménye. A tömeges elszegényedés ellen a fejlődést elősegítő oktatás- és foglalkoztatáspol. jelent segítséget. Enélkül a 21. sz: robbanásszerűen világméretű elszegényedés következhet be a →környezetszennyezést követő globális fölmelegedés következményei (árvízek, sivatagodás, ivóvízhiány) miatt. -

4. Ikgr. Először Giotto ábrázolta a megszemélyesített ~et Assisi Szt Ferenccel kapcsolatban. Később az engedelmesség és tisztaság társa az allegóriák között. Szt Ágoston síremlékén fátyollal és koronával látható (Pavia, 14, sz.). A reneszánsz és barokk kor világi tárgyú képein a ~ negatív jelkép. **

Kirschbaum I:187. - Schütz 1993:338. - LThK 1993. I:1005.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.