személyválogatás (lat. acceptio personarum): hátrányos megkülönböztetés →személyek között önkény vagy érdekeltség alapján. - A közös →emberi méltóság nem zárja ki a megalapozott különbségtételt (→discretio) értékelésben, szolgálatokban, elvárásokban, sőt föltétele a közösségi életnek. A hatalom birtokosa azonban egyeseket jogtalan előnyökhöz juttathat, másokat megfoszthat jogaik érvényesítésétől (pl. vallási, faji, gazd. alapon). - A Szentírásban az ÓSz-ben Izr. a →kiválasztottság miatt természetesnek gondolta, hogy Istennél ~ van (→nemzet), s csak egyetlen helyen mondja a bölcs, hogy a ~sal az ember elveszejti magát (Sir 20,24). Ezzel szemben az ap-ok hangsúlyozzák, hogy Istennél nincs ~ (Róm 2,11; Ef 6,9; Kol 3,25; 1Pt 1,17), mert az üdvösség egyetemes. Az Egyh-ban az egymásközti ~ is elítélendő (Jak 2,1). **