🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szentségtan
következő 🡲

szentségtan (lat-gör. sacramentologia): a →szentségek teológiája. - Szól a Krisztustól való alapításról szoros kapcsolatban az Egyh. alapításával és küldetésével. Meghatározza az egyes szentségek lényegét is, rámutat a különbségekre és a 7 szentség összefüggésére, tisztázni kell a szentség oksági hatását, jelkép jellegét s a szentségi hatás és a személyes együttműködés összefüggését, a kiszolgáltatás és fölvétel személyi és formai követelményeit. Mindezt úgy, hogy a szentségek valóban úgy jelenjenek meg, mint az Egyh. életének a megnyilvánulásai. - Kapcsolata a teológia többi ágával: 1. A ~ szoros kapcsolatban van az →alapvető hittannal, mert a szentségek a kegyelmet az embernek közvetítik jelek, jelképek alakjában. Ezért először tisztázni kell az ember adottságait, a termfölötti világra való nyitottságát, a hitbeli fölismerés lehetőségét és azt, hogy mint testi lénynek szüksége van tapasztalható jelekre a termfölötti valóság elérésénél. Mindez lehetővé teszi az élményszerűséget; a krisztusi alapítás fölismerése megadja a bizonyosságot, hogy Isten valóban akarja üdvösségünket, a jelek fölhasználása pedig a szabad akaratú együttműködést teszi lehetővé. - 2. Összefügg az ó- és úsz-i üdvtörténettel, mert Isten tört-ileg akarta megvalósítani az emberiség üdvét. A kinyilatkoztatás azáltal vált fölismerhetővé, hogy Isten látható jelekkel mutatta be és igazolta közeledését. Az üdvtört. vezérgondolata az Immanuel név, Isten velünk való létének megvalósulása. A szentségek mintegy tárgyiasítják Istennek ezt a jelenlétét. Az →opus operatum arra mutat, hogy a megváltás kegyelmei be vannak építve a szentségekbe, így mindig elérhetők az ember számára. Viszont a szentségekben folytatódik az üdvtört., mert nyilvánvalóvá lesz, hogy az ember alkalmazza magára mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és a megváltásban adott. - 3. A ~ az ekkleziológia egy része. Rámutat, hogy maga az Egyh. az →ősszentség, amely tört-ileg hordozza a megváltás egész valóságát, s az Egyh. tagjai a szentségeken keresztül válnak annak részeseivé. A szentségekben az Egyh. élete játszódik le, hiszen konkretizálódik bennük az, amit az Egyh. tanít és remél. Az Egyh. nemcsak kiszolgáltatja a szentségeket, hanem saját kegyelmi tartalmát és életét közvetíti bennük. A kiszolgáltatással és a fölvétellel a hívők egyre inkább az Egyh. tagjaivá válnak és egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek a fővel, Krisztussal. A szentségek beletartoznak az Egyh. kultikus életébe, és kiszolgáltatásukon keresztül Isten dicsősége valósul meg. - 4. Kapcsolódik a krisztológiához és a szoteriológiához is, hiszen Krisztus nemcsak megalapította a szentségeket, hanem úgy adta át őket az Egyháznak, hogy az általa végbevitt megváltás kegyelmeit közvetítsék. A szentségek Krisztus megtestesülésének, kereszthalálának és föltámadásának igazi emlékeztető jelei, azért a hívő rajtuk keresztül vele találkozik és életének részesévé válik. - 5. A ~ és az eszkatológia összefüggéséről az egyházatyák és a kk. teol. világosan beszéltek, mert a szentségek az örök életnek, ill. az üdvösségnek a jelei. A kegyelem visszavonhatatlan győzelme Krisztusban és az Egyházban tört-ileg megjelent és állandósult, s a szentségek ennek a jelei. - 6. A ~ kapcsolódik a ker. erkölcstanhoz is, hiszen a szentségek kiszolgáltatása és fölvétele, továbbá kegyelmeinek fölhasználása a morális teol. része, bár Isten kegyelmeit nem kötötte egészen a szentségekhez, s a ker. életnek is vannak megnyilvánulásai, amelyek kívül esnek a szentségek körén (az ige hallgatása, a szeretet gyakorlása).  G.F.

LThK IX:240.

szentségtörés (lat. sacrilegium): Istennek szentelt személyek, tárgyak és helyek meggyalázása vagy méltatlan kezelése. Súlyos bűn a →vallásosság erénye ellen, a →hamis istentisztelet cselekedete. - A személyeket érő ~: →egyházi személy elleni fizikai erőszak. A szt tárgyak elleni ~ a szentségeknek szándékosan méltatlan vétele. Legsúlyosabb esetei az →Eucharisztia meggyalázása, melyet az Egyház az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítéssel büntet (CIC 1367); és a szentmise szimulálása, amikor laikus papként „eljátssza” a szentmisét; v. fölszentelt pap szándékosan nem konszekrál. - A helyeket sértő ~ legtöbbször vérontással v. profán célú használattal történik, újraszentelés előtt →kiengesztelésre van szükség. **

KEK 2120.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.