Magyar Katolikus Lexikon > S > szeplőtelen fogantatás


szeplőtelen fogantatás (lat. conceptio immaculata): 1. teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan →fogantatás, amelyet Isten megőriz az →áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a →Boldogságos Szűz Máriának ~a. - 2. dogma. Üdvtört. jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius p. 1854. XII. 8: az Ineffabilis Deus bullában →ex cathedra döntéssel →dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a →megszentelő kegyelem állapotában volt. Mária különleges módon részesült a krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől. A ~ kifejezés hallatára még kat. hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária kegyelmi kiváltságáról van szó. - A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyh. hitében. Az →efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe. Az egyh. íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szt Gergely szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária valamilyen kiváltságáról. A Ny-i egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt. - Az efezusi zsin. után a tétel egyre jobban kibontakozott a K-i atyáknál is, s az irányzat megmaradt a →keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. sz-tól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. - A 7. sz-tól K-en már ünnepelték →Mária fogantatását, s az ünnep a 9. sz-tól Ny-ra is átterjedt. A 13. sz-tól a teol-ok az ünnepet már a ~ értelmében magyarázták. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára v. arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szt Tamásnak és Szt Bernátnak is. →Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsin. (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta. - Az egyh. tanítás szerint a ~ tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a →dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá. A dogmatört. kibontakozás nem azonos a teol. következtetéssel. Az utóbbi ott érvényesül, ahol egy kinyilatkoztatott tételből természetes igazság hozzáadásával új fölismeréshez jutunk. Az előbbinél viszont az Egyh. hitének lassú kibontakozásáról van szó. IX. Pius így azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyh. hitében. - A szentírási alapot a hagyomány az →ősevangéliumban (Ter 3,15) és a →Napbaöltözött Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő ill. a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az →angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A ~ tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani. - A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a ~ban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyh. előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. - A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól (→concupiscentia), s ha földi életét →halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét. - A ~ képzetkörével függ össze Jézus ósz-i családfája, a →Jessze fája is (Iz 11,1). G.F.

LThK X:467.