🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szeplőtelen
következő 🡲

szeplőtelen (lat. immaculata): 1. szoros értelemben →szeplő nélküli, minden folt és szépséghiba nélküli, tökéletesen tiszta. - 2. erkölcsi értelemben minden →bűntől és →hibától mentes. - Az ÓSz-ben a →bölcsesség Isten fölségének ~ tüköre (Bölcs 7,26), a Törvény szerint a →húsvéti báránynak (Kiv 12,5) és a papoknak (Lev 21,17) ~nek kellett lennie. Az Én-ben ~ a menyasszony. Az ÚSz-ben Krisztus ~né tette (Ef 5,27) menyasszonyát, az Egyházat. A Jel 14,1-5: a →száznegyvennégyezer azért követheti a Bárányt, bárhova megy, mert ~ek. - 3. Az Egyházban a Szeplőtelen, az Immaculata a →Boldogságos Szűz Máriának a →szeplőtelen fogantatásra utaló megtisztelő neve. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.