🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szféra
következő 🡲

szféra, sphaira (gör. 'gömb, golyó'): világgömb, a mindenség képe. - 1. Nyugaton Krisztus attributuma. A →Maiestas Domini-képeken mint félgömb Isten trónusa lehet. A világ teremtése-képeken Isten jelképe. A barokk műv-ben e szimbolikus jelentést hangsúlyozzák a ~ra festett angyalok, felhők és →Isten szeme. Kicsinyített formában az uralkodó →attributuma. - A ~ töredékes formájának tekinthető a mennyországi jelenetek és képek helye, a →kupola, a →mandorla, az →apszis, és leginkább a körív (a trónfeletti →baldachin uralkodói jelkép). A róm. műv. e leggyakoribb eleme mindig a mennyországot jelzi (diadal-, apszis-, boltív). A kk. építészetében a tp-kapu a mennyország kapuja. - 2. A bizánci művészetben a főangyalok attributuma, legtöbbször a bal kezükben, a ~ a keresztre v. a →Pantokrátorra mutat. **

Sachs 1980:176. - Onasch 1981:336.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.