szimbólum (a gör. szümballein, 'összevet, egyesít' igéből): 1. eredetileg két összetartozó rész egyesítése (→szintézis). Az ókortól ált. használt „igazolvány”, tessera hospitalitatis: a családfő, ha fia messze földre rokonhoz v. ismerőshöz indult, eltört egy pálcát, agyagtáblát, korsót v. gyűrűt. Az egyik felét előreküldte, a másikat az utazó fiú vitte magával, s amikor megérkezett, a két fél összeillesztésével, a ~mal igazolta magát a fiú. Az ilyen értelmű ~ mondákban és mesékben is gyakori. Hasonló jelentősége van a különféle képmásoknak és lenyomatoknak (→pecsét), ahol az őskép és a másolat, a véset és a lenyomat egymásnak megfelelése hitelesít. - 2. vallási tanítás összefoglalása: a →misztériumvallásokban a beavatottakkal megismertettek bizonyos ~ funkciójú szavakat, melyek a tanítás sűrített formájának birtoklásával jelezték a személy összetartozását a szóban forgó misztérium közösségével. A kat. Credo mint symbolum fidei lenyomata az egész keresztény tanításnak, csak a keresztelendőkkel ismertették meg (→hitvallás). - 3. a művészetben a látható és láthatatlan, természetes és természetfölötti valóság összefogása gondolkodásban, művészetben. A teremtésből fakadóan az érzékelhető világ egésze (→kozmosz) és minden részlete egy őskép mása. - 4. a liturgiában →liturgikus jelek. **

Rech I:14. - Onasch 1981:344. - KEK 1145-49.